Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
A zöld pántlikafűszőnyeg előnevelése ban kösse és védje a talajt, telepítésük lehetőleg az egész vegetáció-időszakon belül megoldható legyen. A föld feletti hajtásuk alacsonyra növő, vagyis a földön elfekvő, kúszó, illetve a víz sodróhatására könnyen elfekvő legyen. Külön követelményként írtuk elő, hogy a 2 m-nél kisebb fenékszélességű medrek védelmére csak lágyszárú növényeket szabad felhasználni. Ugyanis korábbi tapasztalataink szerint az ilyen vonatkozásban számításba jöhető fásszárú növények mind magasak, évente 1,5— 2 m hajtásnövekedést is elérik. Visszavágásuk, az esetek többségében, mindig gondot jelentett. Végezetül, de nem utolsó sorban éppen a fenti példák alapján, fontosnak tartjuk a védőnövényzet fenntartásának gépesítését is. A lágyszárú növények kaszálása normál rézsű kaszákkal is elvégezhető. A fászsárú növények vágásához viszont már egyedileg kialakított szerkezetek kellenek, s beszerzésük elsősorban nyugati relációból lehetséges. LÁGYSZÁRÚ NÖVÉNYEK ÉS TORPEFÜZ Vízfolyásmedrek védelmére különféle növényeket már a korábbi években is felhasznált az Igazgatóság. Ezért a tapasztalatok alapján a lágyszárú növények közül elsősorban a zöld pántlikafüvet (Typhoides arundinacea), továbbá a víziharmatkását (Glyceria maxima), valamint a réti harmatkását (Glycena fluitans) kívántuk a vizsgálatainkba bevonni. Ezt a munkát segíti megbízásunkra a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem. A fásszárú növények közül továbbra is a fűz (Salix) látszik a legalkalmasabbnak, főleg ha sikerülne egy alacsony növésű, törpe változatot kiválasztani, vagy kinemesíteni. A csehszlovákiai vízügyi szervek kutatási eredményei megerősítik ennek lehetőségét. Az ez irányú vizsgálatok elvégzésére a Soproni Erdészeti- és Faipari Egyetemet kérte fel az Igazgatóság. A fejlesztési programot 4—5 éves időtartamra terveztük. Kezdő évnek az 1978-at tartjuk. Eddigi ismereteink szerint ez az időszak nem lesz elegendő ahhoz, hogy a magunk elé tűzött feladatot maradéktalanul megoldjuk. Az eltelt három év alatt zöld pántlikafűvel több mint 2000 m hosszú vízfolyásmedret telepítettünk be. Nick térségében fűz fajtakiválasztó csemetekertet létesítettünk, ahol több mint húsz fűzfajta rendszeres vizsgálata folyik. A célra alkalmas fűzfajokból azonban csak az idén sikerült első alkalommal mintegy 500 m vízfolyásmedret betelepíteni, bevédeni. A telepítéseket különféle módszerekkel végeztük. Magról vetés műanyagszövetes biztosítással, vegetatíve, dugványozással, tarackos telepítéssel, előnevelt műanyagszövetes szőnyeggel, hengerrel, előre gyártott nád-fűz pallóval, szőnyeggel. A lágyszárú növények lekaszálására traktor vontatta, hidraulikus rézsűkaszát fejlesztettünk ki. A fásszárú cserjék vágására kézi motoros gyérítő fűrészeket, illetve pneumatikus cserje vágógépet vettünk és még vásárolunk. A telepítések megfigyelése, az eredmények értékelése folyik. A tapasztalatok közreadása, a szakmai vélemények, kritikák megismerésére, valamint a további tennivalók meghatározására Igazgatóságunk ez év őszén a Magyar Hidrológiai Társaság keretén belül egy ankétot tervez. Reméljük, hogy ez az ankét is elősegíti a felvetett problémák jobb megismerését, megoldását. Munkánk eddigi eredményei mindenesetre érzékeltetik, majd, hogy a biológia valóban a vízépítő műszaki ember segítségére lehet, ha annak alkalmazási feltételeit megismeri és biztosítja. Végül is ez nemcsak kívánalom, hanem követelmény is, ha az általunk létrehozott kultúrtájat meg akarjuk őrizni. Kelecsényi Miklós A Balaton vízszintjének szabályozása A Balatoni vízállás 1968 nyarán rendkívül alacsony, 41 cm volt a siófoki vízmércén. Az optimálisnak tartott vízállás 70—100 cm között van. Az alacsony vízállás miatt az országgyűlésen interpelláció hangzott el, majd a vízügyi szervek több intézkedést tettek az üdülés és a vízkészletgazdálkodás számára károsan alacsony vízállások elkerülése érdekében. Tekintsük át mi történt azóta, és hogyan alakult a tó vízállása az elmúlt tíz évben. Az 1970-eis években a VITUKI-ban és a BME-n vizsgálták a Balaton vízháztartását, természetes vízkészletének alakulását és a vízszint-előrejelzés fejlesztését, a VIKÖZ-iben a vízpótlást, a VIZITERV-ben a felső szabályozási vízszimt emelési lehetőségeit és a Sió bővítését. A vízpótlást vízminőségi okok, a vízszintemelést pedig a várható magas járulékos kiadások miatt elvetették. Úgy határoztak, hogy a vízszintszabályozást kell fejleszteni. A Középdunántúli VÍZIG a Sió-zsilip és részben a csatorna bővítését — amelyre a rendkívül nagy vizek levezetése miatt volt szükség — 1976-ban elvégezte. 1977-től új vízszintszabályozási előírást vezettek be, amely megtartva a 100 cm-es legfelső szabályozási vízszintet, a nyári-őszi időszakban a korábbiaknál magasabb vízszinttartást ír elő. Az alsó szabályozási vízszint 40 cm helyett 70 cm lett; a havi vízszinttartási sáv pedig 20 cm helyett 15 cm lett. Ezzel csökkent a tó évi vízszintiingadozása. A vízszintszabályozáshoz a VITUKI-ban új előrejelzési módszert dolgoztak ki és vezettek be. A Gazdasági Bizottság határozatának megfelelően a vízkészlet védelme érdekében — az ipari- és ivóvíz kivételével — a vízügyi igazgatóságok a vízhasználatokat korlátozták. A bányaművelés hatására elapadt források vizének pótlására továbbra is nagymennyiségű bányavizet vezetnek a Balatonba. Tekintsük át hogyan alakult a Balaton vízállása az 1971—1980 közötti években. A tíz évre vonatkoztatott közepes vízállás 89 cm volt, 14 cm-rel magasabb mint az előző ötven évi átlag. Hasonló mértékben magasabb volt a vízállás a fürdőzési idényben is. 1971-ben még előfordult a fürdőzési szezon végén 61 cm-es alacsony vízállás, de ezt követően napjainkig nem süllyedt a vízállás a 70 cm-es szint alá. Megállapíthatjuk tehát, hogy 1972-től kezdődően a fürdőzést hátrányosan befolyásoló alacsony vízállás nem fordult elő. Ugyanakkor tartósan csak 1974-ben fordult elő a felső szabályozási vízszintet jelentősein meghaladó vízállás. Ebben az időben vízépítési munkák miatt a Sióban szüneteltetni kellett a vízeresztést. A Balaton vízszintszabályozása az elmúlt évtizedben sikeres volt. Ilyen tartósan és ilyen magasra még sohasem sikerült szabályozni a tó vízszintjét. Ehhez a korábbinál jobb vízszintszabályozási politika mellett nagyban hozzájárult a csapadékviszony is. A lehullott csapadék tízévi átlaga 12%-kal kevesebb volt mint az előző 50 évi átlag, de az évi eloszlás igen kedvező volt. Különösen kedvezőek voltak a nyári nagycsapadékok. Az elmúlt évtizedben hozott vízügyi intézkedések helyesek voltak. Lehetővé teszik a Balatonon a fürdőzési és a vízkészletgazdálkodási igényeknek megfelelő vízszintszabályozást. A tó természetes vízkészletének változékonysága miatt ritka gyakorisággal ezután is előfordulhat — szélsőséges aszályos nyáron, az üdülési idény végén — a fürdőzési szempontból optimálisnak ítélt 70 cm alatti vízállás. Azonban gyakori és tartós alacsony vízállásra, továbbá árvízre nem kell számítani. Dr. Baranyi Sándor 35
