Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Eg\f hasznos könyvről: röviden Az energia-kérdés körüli vitában világszerte mind gyakrabban hangoztatják, hogy a nukleáris energiatermelés költsége ma már alig haladja meg a hagyományos energia termelésének költségszintjét. Mindenesetre megbízható összehasonlító mértékegységre van szükségünk. A helyzet az, hogy naponta elhaímoznak bennünket a nukleáris energiaművek kockázatáról és veszélyéről szóló érvekkel, ugyanakkor megfelelő információk híján a többi energiaformát teljesen ártalmatlannak hisszük A szakirodalom gyakorta túlzottan egyoldalúan és elsősorban az atomenergia-termelés kérdéseit tárgyalja, és ez végső soron a közvélemény félreinformálásához vezet. Soha alkalmasabb időpontban nem jelenhetett volna meg szakmunka, amely röviden, de velősen a hagyományos energiaformák ártalmai felé igyekszik fordítani a közvélemény érdeklődését. A mű szerzője P. Beckmann, angol címe: ,,A nem nukleáris energiafajták egészségügyi kockázata”. A könyv érdekes adatokat szolgáltat, amelyek a veszély kockázatának arányait összehasonlítva segítik a tisztánlátást. Miután Magyarországon is rövidesen megépül és üzembe 'lép az első atomerőmű, fokozott szükségességét látjuk az ismertetésnek. Balesetveszély/ foglalkozási betegségek Magyarország olajban, födgázban és kőszénben egyaránt szegény. Vízenergiában a Duna lépcsőzésében még akadnak tartalékaink, ez azonban még nem számottevő a növekvő szükséglet arányaihoz képest. Számottevő barnaszén-készleteink vannak ugyan, feltétlenül mérlegelendő azonban, hogy népgazdaságunk jövője szempontjából mi helyesebb: vegyi alapanyagként — vagy tüzelőanyagként való felélése? A technika és a tudomány mai állása szerint az atomerőművek építése látszik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Világszerte 200 atomerőmű üzemel — mintegy 1500 üzemi év tapasztalatával. Ez idő alatt olyan kedvezőtlen esetet nem jegyeztek fel, amely nukleáris eredetű lett volna. (Radioaktivitás.) Minden egyes balesetnek hagyományos oka volt, éspedig: mechanikai, termodinamikai, vagy elektromos hatás. A balesetek gyakoriságában sem mutatkozott eltérés a hagyományos erőművekhez képest. A legnagyobb potenciális balesetet okozó tényező a naperőmű. Egy 1000 megawatt teljesítményű naperőműhöz 10 km2 kiterjedésű kolléktorfelület szükséges, amelyet portól és minden egyéb szennyeződéstől állandóan tisztán kell tartani. A közép-európai éghajlaton ez idő szerint a napenergiát elsősorban a családi házakon — háztartási célra — tetőkollektorok révén használják. Nagy napenergiaművek még nem épültek. A családi házak kollektor-felületeit gyakorlatlan emberek, kellő feszerelés híján maguk kénytelenek tisztán tartani, és ez az állapot kisebb-nagyobb balesetek okozója. A mai állapoton konstruktív rendszabályokkal sem lehet teljes értékű megoldásra számítani. Balesetveszély és terrorizmus Az atomerőmű olyan üzem, amelyet nem fenyeget robbanásveszély. Legsúlyosabb üzemzavarként valamely fő hűtővezeték törése képzelhető el. Ilyen esetben — jóllehet a láncreakció megszűnik —, az úgynevezett utólagos hulladékhő képződése még nem áll meg. Ennek elvezetésére azonban több egymástól független szükség-hűtőrendszert működtethetne. Csak ha a rendszerek mind felmondják a szolgálatot, léphetne fel túlmelegedés a reaktorban. Ahhoz azonban, hogy e valószínűtlen esetben a lakosságot fenyegető veszély lépjen fel, egész sor feltevésnek kellene teljesülnie. Vizsgáljuk azonban tovább, miként alakulnak a többi baleseti adatok? A Saint Francis-i duzzasztógát szakadása a kaliforniai Santa Paulában 450 halottat követelt, 1928. márciusában. A franciaországi Malpasset-i duzzasztógát szakadása következtében 412 ember vesztette életét. Nyugat-Virginiában a Buffalo—Creek-i gátszakadásnak 118 ha'lottja volt 1972 februárjában. Hogy a gátszakadásban milyen szerepe volt a felületességnek, a felelőtlenségnek vagy a hozzá nem értésnek, — utólag már nem állapítható meg kellő hitelességgel. A geológiai helyzetben bekövetkezett változások sem konstatálhatok utólag. Tény az, hogy mindegyik katasztrófa fejlett ipari országban következett be. Így valamennyit alkalmasnak ítélhetjük következtetések levonására. E példák természetesen nem azt igazolják, hogy a vízerőművek biztonsága nem kielégítő. A duzzasztott tavak biztonsági kockázata éppolyan mértékben fogadható el, mint a közúti forgalomé. Az atomerőművek kedvezőbb kockázati viszonyait magasabb koncentrációjuk magyarázza: a reaktormag térfogata mindössze néhány köbméter. E kis térfogatú helyiség könynyen megépíthető. A levegő és a víz olajszennyeződése Minthogy az energia átalakulása a ilégkörben zárt rendszerben megy végbe, az atomerőmű ártalmas anyagokat nem ürít a levegőbe és a hűtőközegbe, azaz a felszíni vizekbe. A foszilis tüzelőanyagok elégetéséhez feltétlenül levegő szükséges, és minden égési termék füst alakjában távozik a légkörbe. A füst megtisztításához rendkívül költséges berendezéseket kelti megépíteni, amelyeknek hatásfoka végeredményben a 100 százalékot sohasem éri el. A szén füstje sok port, szén- és kéndioxidot, nitrogént és számos egyéb rákkeltő anyagot tartalmaz. Az atomenergia felhasználásának terjedésével párhuzamosan állandóan növekszik az atomhulladékok eltávolításának és biztonságos tárolásának jelentősége. Előfordul, hogy az eltávolítás lényegében nem okoz semmilyen gondot az erőmű számára. Ezzel szemben a szénerőmű hamujának sok milliárd köbméteres tömegét világszerte védett, ápolt deponiákon kell kezelni, mert e hamutömeg rákkeltő anyagokat tartalmaz. A radioaktív hulladék eltávolítására ez idő szerint a legjobb megoldás két lépcsőből áll: a radioaktív anyag immobillá tétele, vízben nem oldódó kémiai anyagban. Ezután következik az anyag föld alatti betárolása vízmentes tartályokban, kitermelt sóbányák üregeiben, ahová geológiai idők óta víz nem is juthatott be. Az eltávolítás nem okoz alapvető gondot. A radioaktivitás csak akkor válhat veszélyessé, ha például vízben oldva az emberi szervezetbe kerül. Ez az oka annak, hogy a tárolt radioaktív anyagot (hulladékot) minden vízhatástól tökéletesen el kell szigetelni. A magenergia hasznosítása tulajdonképpen az egész világ számára kedvező biztonságtechnikai mérleget mutat. Alkalmazása, kezelése veszélytelenebb, mint a hagyományos energiahordozók hulladékhegyeinek tárolása és kezelése. Természetesen nem arról van szó, hogy minden más erőmű technológiáját és felhasznált tüzelőanyagát felelőtlennek kellene minősítenünk, hanem közérdekből kizárólag az atomte'lepekkel szemben célzatosan folytatott — közérdekeHenes — propagandának kívánjuk élét venni a gyakorlat és a szigorúan ellenőrzött adatok alapján. Vincze Oszkár 33 If esze lyes ■ nem ueszelyes ?
