Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
Dél-Dunántúl Közegészség ügy i leg veszélyeztetett települések vízellátási helyzete A lakosság vízvezetékes vízzel való ellátása ma már általánosan jogos igény. Mivel évtizedeken át a vízgazdálkodásnak egyik legelhanyagoltabb szakága a vízellátás volt, ennek kielégítése komoly feladatot jelent. A századfordulón az ország lakosságának 10%-a, a felszabaduláskor 22%-a részesült közműves ivóvízellátásban. A falusi lakosság aránya %-ban sem volt kifejezhető. Az 50-es években az ipar gyors fejlődése, az urbanizáció, a közművesítésben soha nem látott mértéket ért el, ugyanakkor természetszerűen kialakultak a területenkénti egyenlőtlenségek. így fordulhatott elő, hogy 1970-ben az országos 55%-os ellátottsági szinthez képest Komárom megyére 69%. Szolnok megyére 58% jutott, Baranya megyére 40%, Somogy megyére pedig mindössze 26%. Falun ez az arány különösen alacsony volt. A hatalmas erőfeszítés, ami az évszázados lemaradás leküzdésére irányult, igen jelentős eredményt hozott, de a vízgazdálkodás távlati terveinek teljesítése még igen sok tennivalót igényel. Magyarországon jelenleg 3088 község van, amiből — az Országos Vízügyi Hivatal adatai szerint — 1457 rendelkezik közüzemi vízellátással. A fennmaradó 1631 településből 691-ben jó minőségű vizet adó fúrt közkút áll a lakosság rendelkezésére, míg 940 községben ásott magánkutak szolgáltatják az ivóvizet. Ezeknek az ivóvízközművel nem rendelkező településeknek az ásott kútjai talajvízre települtek. Jól ismert tény, hogy a mezőgazdaság növekvő kemizációja, a nagyüzemi telepszerű állattartás sok helyen megoldatlan szennyvíz-elhelyezése miatt országosan nő a talajvíz nitráttartalma, ami súlyos közegészségügyi problémát jelent. A víznek ez a komponense íztelen, szagtalan, a víz élvezhetőségét nem befolyásolja, forralással nem távolítható el, ugyanakkor életveszélyt jelent a csecsemők számára, és igen káros a kisgyermekekre, mert methemoglobinémiás megbetegedést idéz elő. Az érvényes ivóvízszabvány alapján a nitrát megengedett értéke 30 mg/l. Ennek alapján Magyarországon 1978- ban „súlyosan kifogásolt" és „kifogásolt” kategóriába kellett sorolni 736 települést, mivel ezekben csak emberi fogyasztásra alkalmatlan víz áll rendelkezésre. A kedvezőtlen településszerkezettel magyarázható az a szomorú tény, hogy a 736 községből 307 a Dél-Dunántúlra, közelebbről Baranya, illetve Somogy megyére esett. A veszélyt felismerve, nagyszabású program indult 1978-ban. Két ütemre bontva 1985-ig várható, hogy átmeneti és végleges megoldással minden településnek egészséges ivóvízvételi lehetősége lesz. Az 1980 december 31-ig tartó I. ütemben a vízellátási formák kiválasztása határozott célt tükröz: ha lehet, az átmeneti megoldás a végleges része legyen, ha nincs ilyen lehetőség, a megoldás legyen gyors és rugalmas. Ennek megfelelően az eljárások a kizárólag műszaki felújítást igénylő közkutak helyrehozatalára irányultak, s a település közelében valamilyen intézményi vízműre való rákötési lehetőséget használtak fel, vagy a majdani vízmű bázisát képező, jelenleg közkútként üzemelő új kút létesítését irányozták elő. Ahol ezekre nem volt anyagi és mű-1. sz. táblázat Az eltelt három év tapasztalata lehetőséget nyújt az értékelésre is. Leghatékonyabbnak a meglevő mezőgazdasági és intézményi vízművek szabad kapacitásának hasznosítása bizonyult. Jóllehet a program csak a 0—3 éves gyermekek vízellátását tűzte ki célul, több esetben a feltárt kapacitással mód nyílt nagyobb mérvű vízfogyasztásra. Egyes településeken a községi vízműhálózat részbeni kiépítésére is sor kerülhetett. Ezeknél a megoldásoknál gyakori gondot jelentett, hogy a víz minősége csak az alapvízmű jókarba helyezése és az egész rendszer csírátlanítása után felelt meg a közegészségügyi előírásoknak. Ez annak a ténynek tulajdonítható, hogy az érintett mezőgazdasági vagy más intézményi vízművek állapota nem mindig felel meg a lakossági vízellátás műszaki és higiénés feltételeinek. Az elkészült rendszerek kezelését Baranya megyében a tanácsok végzik, ami a szakszerű üzemeltetés feltételét nem minden esetben biztosítja. Somogy megyében a vízművállalat kezeli a rendszert bérüzemben, ami feltétlenül szerencsésebbnek mondható. A települések egy részénél, ahol meglevő vízellátó műre a csatlakozás nem volt lehetséges, és a község ellátása egy vízvételi hellyel megoldható volt, viszonylag gazdaságosan, közkút létesítésével történt a községek jó ivóvízzel való ellátása. A program indulásakor nagy reményekkel kecsegtetett az 50-es években igen nagy számban létesült ún. OKI közkutak felújítása. A több éve vagy egyes esetekben évtizedek óta használaton kívüli kutak szerkezete azonban szaki lehetőség, a Dél-Dunántúl térségében, ott a következő átmeneti ellátási formákra került sor: — földbe süllyesztett — a lakosság igényének megfelelő gyakorisággal feltölthető acéltartály, nyomókaros kúttal ellátva; — tartálykocsi-ellátás — mely naponta meghatározott időszakban szolgáltat a lakosságnak vizet. A sikeresnek mondható I. ütem eredményeként az 1. sz. táblázat szerint változott a települések vízellátása. olyan mértékben károsodott, hogy az újrahasznosítás kevés esetben volt megvalósítható. A földbe süllyesztett tartályos vízellátási formával a lakosság viszonylag nehezen barátkozott meg. A többnyire 5 m3-es tartályok feltöltése hetenként történik az erre átalakított tartálykocsi segítségével. Meg kell jegyeznünk, hogy a tartályok folyamatos töltése, karbantartása az üzemeltetést aránytalanul költségessé teszi, és egyben fennáll annak a veszélye is, hogy a tárolt víz egyenletes jó minősége nem biztosítható. A tartálykocsis ellátás is csak átmeneti megoldási formaként fogadható el magas költsége és viszonylag kis hatékonysága miatt. Bár a garantált jó minőségű víz és a rugalmas területi bővíthetőség az előbbi formánál nagyobb lehetőséget biztosít. E két átmeneti megoldásnál problémát jelent a 300—350 Ft/m3-es igen magas üzemeltetési költség. Az 1980. december 31-én még egészséges ivóvizvételi lehetőséggel nem rendelkező 249 települést végleges vagy átmeneti formában 1985-ig el kell látni ivóvízzel. A tervezésnél az elmúlt időszak tapasztalatait figyelembe véve a gyors és rugalmas palackos vízellátási forma látszott legcélravezetőbbnek. Somogy megyében •—• ahol a hidrogeológiai adottságok kedvezőek, a közkutak létesítése indokolt akár végleges kiképzéssel, akár majdani vízműbázisként kialakítva. Baranya megyében, ahol sok 100—150 fő körüli község — és igen kedvezőtlen víznyerési lehetőségű területek vannak —, a teljes körű végleges vízellátás a közeljövőben nem várható. (Lásd 2. sz. táblázatot.) Megye összes település Vízművel ellátott Jó közkút vagy intézményi csatlakoz. Süllyesztett tartállyal ellátva Tartálykocsival ellátott Egészséges ivóvízzel nem I rendelkezik Baranya 296 84 58 12 5 137 Somogy 241 92 33 4 — 112 összesen 537 176 91 16 5 249 8
