Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
Prognosztika a vezetés szolgálatában A vezetés alapvető feladata — az egyes népgazdasági ágczatok irányítása terén éppen úgy, mint a vállalati szférában — a jövő tervszerű formálása, az adott szervezet feladatainak helyes meghatározása. Közismert igazság ui„ hogy minden tudatos emberi ténykedés sikerének alapja az átgondolt célmeghatározás. Ez az egyének cselekvéseire éppen úgy érvényes, mint a különböző társadalmi és gazdasági szervezetek működésére. Az alkotó jellegű vezetés kritériumainak meghatározásakor első helyre kell tennünk az előrelátás képességét. Ennek hiánya ui. fölös számú nem várt problémát szül, folytonos korrekciókat igényel, amelyek állandó feszültségben tartják az adott szervezetet, emellett szinte halmozzák a gazdaságtalan megoldásokat. A tehetséges vezetők sikerének legfőbb tényezője mindiq az volt, hogy döntéseiket, elhatározásaikat az összefüggések sokoldalú elemzése alapján előrelátóan igyekeztek meghozni. Ebben rejlett cselekedeteik időállósága és ezzel vívták ki a társadalom elismerését, tiszteletét és megbecsülését, amit számos példa igazol. A vezetés szempontjából nézve a célkitűző tevékenységnek tehát rendkívül fontos szerepe van, mivel ez szabja meg a fejlődés irányát rövid és hosszú távon egyaránt. Arra való tekintettel, hogy a célok kijelölése determinálja a szervezet egész tevékenységét, fejlődését, stagnálását vagy visszafejlődését, a vezetésnek e funkció gyakorlására rendkívül nagy gondot kell fordítania a vízügyi szerveinknél is. A célkitűző tevékenységben rendkívül fontos szerepe van a kezdeményezésnek, mivel a vezetési processzusnak ez adja az indító lökést és a vezetési ciklus többi fázisában is jelen van. A kezdeményezés foglalja magába a szervezeti oroblémák feltárását, a megoldási alternatívák keresését, a hatékonyabb megoldások kutatását, a szükségletek felmérését, a mindenkori helyzet felismerését (alkalmak meglátását), de a kezdeményezés körébe tartozik a valóra váltási program koncepciójának és konstrukciójának kidolgozása is. A szervezeti átalakulás, a célok és a források új irányba terelése valamilyen formában a szerv múltbeli tevékenységét folytatja, nem minden előzmény nélkül kívülről hullik rá a szervezetre. Amikor tehát a kezdeményezésről beszélünk, nem az előzménvekkel való maradéktalan szakításra, hanem a visszahúzó erőktől való eltávolodásra gondolunk. A kezdeményezés lényege az, hogy valami mást vaqy valamit másként akarunk csinálni, mint amire a tradíció logikájával számíthatnánk, ilyen értelemben jelenti a tradicionálissal való szakítást és az újnak a megteremtését. Az előzőek azt igazolják, hogy a hatékony vezetés fontos feltétele vízüqvi szerveinknél éopúgy. mint bármely más területen a fejlődés irányának tudatos formálása, vagyis nem elegendő csak alkalmazkodni a környezet változásaihoz, hanem arra aktív hatást is kell gyakorolni. Megítélésünk szerint senki sem vádolhat bennünket túlzással, ha azt állítjuk, hoav a vízaazdálkodás területén ez utóbbinak különösen kiemelkedő jelentősége van, mivel a vízüavi ágazat tevékenységének számos vonatkozása alapozó jellegű, vaavis erősen hozzájárul más népqazdasáni ágazatok fejlődési lehetőséaeinek meateremtéséhez és az általános társadalmi haladás előbbreviteléhez. Korunkban, amikor számos vonatkozásban vaavunk kénytelenek taoasztalni a természet egyensúlyának megbomlását és természeti kincseink — és ezek között vizeink — ousztulósát. különös jelentőséae van a tudatos előrelátásnak. Találóan foaalmazza ezt men R. Gilsenbach ,,A szomias föld" r. könyvében, amikor a következőket írja: ,,Az ember, aki hatalmat nvert. hoqv beavatkozzék a víz kozmikus körfornásába hatalmat nvert önmaqa elousztításához is. De mivel a ousztulás veszélye fenveqet, nem tűrheti, hoav a kultúra a természet törvényei szerint, ösztönösen fejlődjék tovább, Tudatosan kell uralkodnia raita." E sorok megszívlelendők és túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a bennük megfogalmazott gondolatnak kell érvényesülnie napjaink és a jövő vízgazdálkodásában. Ugyanis a társadalmi-gazdasági fejlődés következtében gyorsuló ütemben nőnek a víz iránti mennyiségi és minőségi igények, a vizek káros hatásai ellen védelmi biztonság növelésének követelményei, a vizek minőségében a fokozódó szennyeződés révén olyan változások következnek be, amelyek korlátozzák még a rendelkezésre álló készletek felhasználását is, károsítják a természeti környezetet. Ugyanakkor a vízgazdálkodás fejlesztése — mint a szociális és gazdasági infrastruktúra egyik nélkülözhetetlen része — egyben előfeltétele is a társadalmi-gazdasági fejlődésnek. A vízgazdálkodás fejlesztésének következményei visszahatnak és feltételét képezik más kapcsolódó infrastrukturális programok (távlati regionális területfelhasználás, településhálózat fejlesztése, termelőerők területi elhelyezése stb.) megvalósításának és más gazdasági ágazatok fejlesztésének. A vízgazdálkodási beavatkozások egyre nagyobb térségekre terjednek ki, térbeli, ágazatközi és időbeli komolexitásuk, a társadalmi-gazdasági folyamatokra gyakorolt növekvő hatásuk következtében az igények hatékony kielégítése sokoldalú, előretekintő műszaki-gazdasági elemzést igényel. A vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek mérlegelésénél tehát azokat a társadalmi-gazdasági fejlődési tendenciákat kell tekintetbe venni, amelyek a) egyfelől összefüggésben vannak a vízgazdálkodás iránti társadalmi és gazdasági igények várható mennyiségi és minőségi alakulásával, b) másfelől kihatnak azokra a körülményekre, amelyek az igények kielégítésének lehetőségeit befolyásolják vagy korlátozzák. A vízgazdálkodás rendkívül beruházásigényes, hosszú a beruházási ciklus ideje és állóeszközeinek műszaki-qazdasági élettartama. Ezért a vízgazdálkodás fejlesztési lehetőségeinek felkutatása a népgazdaság fejlődésével és a műszaki haladással arányos műszaki-gazdasági célok kitűzése mélyreható vizsgálatokat és — az egvéb természeti erőforrások kiaknázására vonatkozó koncepciókhoz hasonlóan — hoszszabb távú előretekintést kíván. Világosan kell látnunk, hogy a társadalom víz iránti igénve mindinkább befolyásolja a termelőerők fejlődését. Jelentős szerepe van ebben a sok vizet igénylő népgazdasági ágazatok energiaipar, vegyipar, élelmiszerioar, mezőgazdaság stb.) gyors ütemű fejlődésének, a népgazdaságban betöltött fontos szerepének, a lakosság kulturális és szociális ellátottsága fejlődésének, a korszerű város- és közséqfejlesztésnek. A néoqazdaság szerkezetében végbement változásnak megfelelően a vízfelhasználás terén az ipar vízhasználata került túlsúlyba. Az iparosodás és a városiasodás, a mezőgazdaság kemizálásának hatásaként növekvő mennyiségű szennyező anyag terheli a vízkészletet, s hátrányosan befolvásolia használhatósáqát. Jelentős a határon túlról származó vízszennyezés. Élővizeink minőségének iavítása, tisztaságának megóvása létfontossáqú társadalmi feladattá vált. Az élővizek romlásának megakadályozására és tisztaságuk megóvására korszerű, hatékonv műszaki meaoldásokat és gazdasági szabályozó eszközöket kell alkalmazni. A víz már nem tekinthető szabadon rendelkezésre álló természeti kincsnek. A növekvő vízfelhasználás és a vízszennvezés következménye, hoav a könnyebben hasznosítható készletek kimerülnek, fokozódnak a vízbeszerzés nehézségei. A vízkészletek és a vízigények eloszlásában mutatkozó naqv térbeli és időbeli eavenlőtlenséaek áthidalására mind nagyobb térséaekre kiterjedő, rendszerint több ágazat érdekeit érintő, komnlex vízüqvi beavatkozások szükségesek (vízoótló művek éoítése a természetes lefolyás szabályozására, készletek tárolása és szabályozott elosztása, a víz átvezetése vízbő területekről vízhiánvos területekre, a mélvséqi vízkészlet fokozottabb feltárása, kevesebb vízfogyasztással járó termelési technológiák alkalmazása stb.). A vízigények rohamos emelkedésének és koncentrálódásának hatására, valamint a készletek kedvezőtlen területi és időbeli eloszlása miatt, a helyi készletek egyre inkább 15
