Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

Uj kollektív szerződések a vízügyi ágazatban A MEDOSZ Elnöksége az 1981. június 30-i ülésén áttekintette a VI. ötéves tervidőszakra szóló, ezen belül az 1981. évre vonatkozó kollektív szerződések módosításának tapasztalatait. Az El­nökség megállapította, hogy az idén a szakszervezeti szempontból a MEDOSZ- hoz tartozó vállalatoknál, szerveknél, köztük a vízgazdálkodás területén a legtöbb esetben öt évre szóló új kol­lektív szerződést kötöttek. Ez azt jelenti, hogy a kollektív szerződés készítésére kötelezett vállalatok, szervek többsége a legtöbb esetben nem élt a 22/1980. (XII. 12.) MüM számú rendeletben fog­lalt lehetőséggel és hatályában nem tartotta fenn az előző ötéves tervidő­szakra kötött kollektív szerződést. A kollektív szerződés elkészítésénél az üzemek gazdasági és szakszervezeti ve­zetői a gyakorlatban jól hasznosították a két szakszervezet, a MEDOSZ és a HVDSZ egyetértésében kiadott OVH ágazati irányelvet, amely a kollektív szerződések megkötésével, módosításá­val és az előző öt évre vonatkozó be­számolókkal kapcsolatos végrehajtáshoz adott úmutatást a szakembereknek és a szakszervezeti tisztségviselőknek. Sok segítséget nyújtott a témában a MEDOSZ Lapja hasábjain nyújtott tá­jékoztatás és a több megyében tájérte­kezleten adott eligazítás. A tapasztala­tok szerint a munkaügyi szabályzatot készítő költségvetési szervek jól hasz­nosították és értelemszerűen alkalmaz­ták a kidolgozás során az ágazati irány­elvben foglaltakat. Az irányelvben és a különböző elő­adások alkalmával nyújtott tájékoztató alapján a legtöbb vállalatnál — az elmúlt években kialakult gyakorlatnak megfelelően — az új kollektív szerző­dést, illetőleg az elmúlt öt évre vonat­kozó beszámolót 1981. május hó 31. napjáig együtt tárgyalta meg és fogad­ta el a bizalmiak testületé vagy az en­nek megalakítására nem kötelezett kis vállalatoknál a szakszervezeti taggyű­lés. Ezt követően, június hónapban is­mertették a kollektív szerződésben fog­laltakat a dolgozókkal. Ez azt jelenti, hogy 1981. július 1. napjától a vízgaz­dálkodás területén is hatályba léptek az új kollektív szerződésben foglalt ren­delkezések. A gazdasági és szakszervezeti helyi vezetés összehangolt munkájának kö­szönhető, hogy a legtöbb helyen az idén a különböző anyagok, tervezetek, javas­latok időben eljutottak a kisegységek­­ben dolgozókhoz, akik Így lehetőséget kaptak annak tanulmányozására és megvitatására. A MEDOSZ Elnöksége értékelése sze­rint a kollektív szerződésekben foglal­tak elmúlt öt évi végrehajtásáról szóló beszámolók alaposabbak voltak az előző években tartottaknál. A beszá­molók többsége célratörően tárgyalta a kollektív szerződés egészét, sőt azon belül kiemelten egy-egy fontos témát. Kisebb hányaduk a kollektív szerződések végrehajtását a vállalati gazdálkodás­sal összhangban mutatta be, többségük viszont nem tárta fel az összefüggése­ket, és csak a végrehajtást, illetőleg az eredményeket értékelte. Helytelen, hogy több esetben a beszámoló nem foglal­kozott az okokkal, amennyiben az elő­irányzat és a megvalósulás között el­térés mutatkozott. A hiányosságok ellenére a beszámo­lókból kitűnt, hogy a vízügyi vállalatok, szervek nagyobb részénél a kollektív szerződésben foglaltak jól segítették a termelési, gazdálkodási célok valóra váltását. A gazdasági vezetők kritikusan és önkritikusan szóltak a termelési ered­ményekkel összefüggésben a létszám- és bérgazdálkodás helyzetéről, vala­mint a részesedési alappal és a munka­idővel való gazdálkodás kérdéseiről. A beszámolóknak a jóléti és kulturális alap felhasználásával foglalkozó részé­ből kitűnt, hogy a legnagyobb össze­get az üzemi étkeztetés költségeire for­dították. Az Elnökség az új kollektív szerző­désekkel, ezen belül az 1981. évre vo­natkozó főbb szabályozásokkal kapcso­latban megállapította, hogy a vállala­tok, szervek többsége azokat az ágazati irányelv alapján határozta meg. Módo­sították azokat a fejezeteket, amelyek fenntartása a kollektív szerződés érté­kelése vagy a dolgozók javaslatai alap­ján nem volt szükséges. A munkaidő-alap gazdaságos fel­­használása érdekében egyre több he­lyen alkalmazzák bizonyos munkakörök­ben az egyenlőtlen vagy osztott munka­idő-beosztást, valamint a folyamatos vagy folytonos üzemelésű munkahelye­ken a munkanapok és a szabadnapok összevonását. Ezek az intézkedések meg­felelő üzem- és munkaszervezést felté­teleznek, de egyben alapul szolgálnak a vízgazdálkodásban az ötnapos mun­kahét 1982. január 1. napjával történő bevezetéséhez is. Az 1981. évi bérfejlesztés mértékének a kollektív szerződésben történő meg­határozása során a vállalatok nagy ré­sze óvatosan tervezett, csak az éves tervfeladatok alapján reálisan számít­ható vállalati eredményre tekintettel és főleg az adómentességet biztosító ha­tárig kötelezte el magát. A tapaszta­latok szerint a vízügyi ágazat vállalatai 4—6 százalék körüli bérfejlesztést ter­veztek. Külön gondot kell fordítani az idei év hátralevő részében a vízgazdál­kodási társulatokra, ahol csupán 2,5—3 százalékos a tervezett fejlesztés. A részesedési alap felosztásának el­vei és mértéke lényegesen nem vál­toztak a korábbiakhoz képest, a dolgo­zók keresetének növekedési ütemét to­vábbra is a bér határozza meg. Meg­állapítható, hogy ezen alap felosztása kapcsán, az év végi részesedésre szol­gáló összeget általában továbbra is há­rom részre osztják: bérarányos, szol­gálati időarányos és kiemelkedő munka alapján járó részekre. Rendkívül nagy eltérés tapasztalható viszont a három rész aránya tekintetében. Kedvező vál­tozást jelent, hogy általában csökken a bérarányos rész és növekszik a jutal­mazásra szolgáló rész. Sok vita és bizonytalanság tapasztal­ható a törzsgárdatagsággal kapcsolat­ban, különösen a vállalatoknál a tagság után adható pénzjutalom összegének 2—8 ezer forintra történt felemelésével előállott helyzet tekintetében. A költség­­vetési szervezetek hiányolják, hogy ná­luk — a fokozatoktól függően — to­vábbra is a korábbi (alacsonyabb) 1—4 ezer forintos felső határ maradt érvény­ben. A partner állami szervekkel együtt­működve fontos szakszervezeti feladat a törzsgárdáról szóló határozat alapján e kérdés átfogó vizsgálata. A béren kívüli juttatások kollektív szerződésben való szabályozása a vo­natkozó rendelkezések szerint történt. A vállalati szociális ellátással összefüg­gő juttatásokat a dolgozókkal és az üzemi demokrácia fórumain — részben önálló napirendként, részben a kollek­tív szerződés módosítása, illetőleg vi­tája során — megtárgyalták. A kollek­tív szerződések legtöbbje tartalmazza a lakásépítéssel kapcsolatos vállalati elképzeléseket. Kedvező, hogy általában növelték az e célra fordítható helyi ala­pokat, a lakások korszerűsítésére szánt összegeket. A legtöbb helyen a fórumo­kon igen nagy volt a részvétel és az ak­tivitás. Az Elnökség fontos feladatnak tekinti, hogy a javaslatokat, észrevé­teleket tett dolgozók kapjanak tájékoz­tatást a felvetéseik sorsáról, elbírálásá­ról. Helyes, hogy a megyebizottságok — törvényességi szempontból és szak­emberekből álló társadalmi munkabi­zottságok bevonása útján — az idén is felülvizsgálják a kollektív szerződések­ben foglaltakat. Az Elnökség a tapasztalatok értéke­lése alapján elfogadott állásfoglalásá­ban megállapította, hogy az 1981—85. évekre kötött, illetőleg hatályukban meg­hosszabbított kollektív szerződések — az idei módosításokkal együtt — jól se­gítik társadalompolitikai és gazdasági céljaink megvalósulását. A rendszeres elemzés és a végrehajtással foglalkozó éves beszámolók elősegítik a dolgozók aktív részvételét a vezetésben. Az Elnökség felkérte a választott szak­­szervezeti szervek és a megyei, valamint a központi apparátus tagjait, a szak­­szervezet választott tisztségviselőit, akti­vistáit, hogy folyamatosan ellenőrizzék, segítsék a kollektív szerződésekben fog­lalt szabályok megtartását és végrehaj­tását, különösen a munkaerő- és bér­­gazdálkodásra, a munkaidőre, a túl­munka alakulására, a részesedésre, a béren kívüli juttatásokra és a szociális körülmények fejlesztésére vonatkozó elő­írásokat. Dr. Gojdár László 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom