Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
1. sz. táblázat A vízminőség alakulása a tározóban Mintavételi hely К о m p о n e n s e к (mg/l) KOI Old. 02 nh4+ N03~ PO43-Fe lebegő anyag Befolyó tápvíz minimum 34 3,4 10,8 6,5 1,6 0,30 10 maximum 155 6,7 29,8 13.0 10,0 5,50 160 átlag 80 5,0 16,7 10,5 4,4 1,08 70 Felszíni zóna minimum 20 2,0 3,5 1,5 0,2 0,15 2 maximum 79 18,4 14.0 5,0 5,4 0,30 70 átlag 55 7,8 9,3 3,1 3.2 0,27 20 Fenék zóna minimum 20 0,0 5,7 0,5 0,0 0,30 4 maximum 75 9,0 17,4 6,0 5,0 2,20 180 átlag 55 6,5 11,9 3,1 3,1 0,52 40 koncentrációja a tározóban kialakult koncentráció ötszörösénél nem nagyobb és a levonulás 4 óránál rövidebb, akkor a tározó végpontján a kifolyó víz gyakorlatilag átlag koncentrációval azonos. Az elérni kívánt vízminőség alapján a szükséges minimális tározótérfogat az előző alapján számítható, esetünkben ez 300—350 ezer m3-re adódott. c) A tározóba érkező vízben olyan tápanyagok szerepelnek, melyek önmagukban a biológiai tevékenységet elősegítik, de vannak szennyezők — fenol, savas-lúgos kémhatás — melyek esetenként gátolják azt. Ha megvizsgáljuk az algatevékenységhez szükséges tápanyagok arányát, akkor ez a tényadatok alapján: C:N:P = 99:20:1, az optimális arány pedig 106:16:1 — az irodalom szerint. Ebből következtethető, hogy lehetséges az algatevékenység, a biológiai élet és ennek hatására a biológiai lebomlás. A bomlás mértékét azonban csak esetenkénti méréssel határozhatjuk meg. Az nyilvánvaló, hogy ha kialakul a biológiai tevékenység, a vízminőség a felszínen kedvezőbb lesz, mint a fenék közelében. PRÓBAÜZEMI KÍSÉRLETEK Az imént ismertetett elvi megfontolásokat csaknem háromhónapos próbaüzemmel pontosítottuk. Ez alatt folyamatosan vizsgáltuk a tározó feltöltésének, a stacioner állapot kialakulásának és a tározó leengedésének folyamatát is. Vízmintákat vettünk a Tarján patakból közvetlen a tározó felett és alatt, a tározóból a felszíni és mélységi zónákból több pontban és a tározó leengedésekor a Zagyvából is. A feltöltés időszakában a tározóba érkező vízmennyiség átlagosan 19 500 m3/nap volt. A 350 ezer m3 víz betározása után az elvezetését úgy szabályoztuk, hogy a befolyó és elfolyó vízmennyiség azonos legyen. A vízhőmérséklet az évszaknak megfelelően alakult, zömében 20 °C feletti volt. (A próbaüzem alatt mért vizsgálati eredmények összefoglalását az 1. és 2. táblázatokban mutatjuk be.) 2. sz. táblázat A tározó szennyező anyag visszatartása Vízminőségi összetevők Szennyező anyag (kg/nap) tározóba érkező tározóból elfolyó visszatartott hatásfok % KOI 1 458 970 488 33,5 nh4+ 329 237 92 28,0 Oldott vas 21,9 6,5 15,4 70,3 összes vas 43,0 10,0 33,0 76,7 összes lebegő anyag 3 792 736 3 056 80,6 összes oldott anyag 19 424 17 420 2 004 10,3 Az elfolyó víz oxigénviszonyai lényegesen kedvezőbben alakultak a tápvíznél, különösen a felszíni rétegekben. A rövid próbaüzem alapján megállapítható, hogy a szennyező anyagok viszszatartása, — különösen a lebegő anyagok és a vastartalom —, jelentős. A kiegyenlítő hatás a lökésszerű szenynyezéseket pufferolja. A mért adatok összességében jó egyeztetést mutatnak az előzetes elméleti következtetésekkel. (1„ 2. sz. tóbl.) A próbaüzemi kísérletek bizonyítják, hogy: — az árvízmentesítés, mint elsődleges cél, összeegyeztethető a másodlagos céllal, a vízminőség-szabályozással. — A tavaszi hóolvadásből adódó nagyvizek március hónapban vonulnak le. A tározó üzemi vízszintje ebben az időszakban állítható be. így csökkenthetők a kisvízi, melegebb időszakban megfigyelt, kedvezőtlen kémiai és biológiai folyamatok. — Biztosítani kell a tározó kedvezőbb minőségű felszíni vízrétegéből az elvezetést. A fenékelvezetés elsősorban nagyvízi időszakban célszerű. — A stacioner állapot fenntartását csak őszig, a 10 °C alatti vízhőmérséklet beállításáig javasoljuk. Télen csak havariajellegű vízszennyezésekkor szükséges a vízminőségvédelmi célú hasznosítás. — A tározó leengedését helyes öszszekapcsolni a térségben levő maconkai tározó együttes működésével. Szükség szerint így megfelelő mennyiségű hígítóvíz biztosítható. — A térségben már korábban kialakított Zagyva—Tárná automatikus előrejelző rendszert javasoljuk kiegészíteni folyamatos vízminőség-méréssel. A kiegészített rendszer távirányítása a térség vízminőségi állapotában kedvező változást eredményez. A meglevő rendszerhez való kapcsolódás biztosítja a legolcsóbb fejlesztési lehetőséget. A tározó kísérleti munkáit folytatjuk, így hosszabb periódus tapasztalati eredményeit felhasználva, az üzemeltetés végleges elveit kidolgozzuk. A vizsgálati eredmények alapján intézkedés történik a felszín-közeli vízelvétel megvalósítására, próbaüzemi jelleggel, hordozható szivornyával. A bemutatott eredmények máris általánosítható tapasztalata, hogy viszonylag kis tározótérfogattal és csekély költségráfordítással bevezethető „harmadik” tisztítási fokozat, operatív vízminőségjavító lehetőség a szennyezett kisvízfolyásokon. Dr. Varga Pál—Dr. Károlyi Csaba 7
