Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
kő érdekli. A nagyvonalú vállalkozók a modern hajók turbináit, dízelmotorjait akarják kimenteni, míg a tengeri régészek — és rabló-régészek — az ókori hajók, a középkori gályák műemlékeit akarják megszerezni. Elsüllyedt kincs-szállító hajók helyét nemritkán térképen rögzítették. Ezeket a térképeket a katasztrófáról szóló jelentésekhez mellékelték. Spanyol, portugál, angol stb. tengerészeti hatóságok levéltáraiban pihenő régi térképek nyomán már találtak roncsokat. Ugyanígy a kalózok is szigeteken, zátonyokon rejtették el a rablásból való kincseket, és térképeik alapján a távoli utókor esetleg talál is valamit. Mondani sem kell, rengeteg ilyen hamisított térkép tűnt már fel. Jó drágán adják el a mai kincskeresőiknek . . . Megtörtént a következő eset. Antikváriumban vásárolt kalóztérképen egy amerikai fiatalember olyan jelet látott, amelyből arra következtetett, hogy a Bermudák egy apró kis szigetén drágakövet rejtettek el a régi kalózok. Rászánta a vakációját, elutazott a szigetre és ott minden elmozdítható kő alá benézett. Fák alját vizsgálta át, amíg kénytelen volt megállapítani, hogy sajnos, alighanem felült valami térkéöhamisítónak. Egy parton heverő régi-régi ágyúcsövön üldögélve várta a hajót, amelyik majd elr/iszi a kudarc színteréről. Ekkor eszébe jutott, hogy bele kellene nézni az ágyúcső torkába. Bele is nézett volna, de kőkeményre merevedett iszap és kőtörmelék zárta el a belását. Volt nála szerszám, kifaragta a csőtorkolatot elzáró kemény dugót, és lám . . . nagy halom aranypénz, csiszolt és csiszolatlan drágakő került elő a hallgatag ágyúcsőből. Egyszeriben gazdag ember lett a kincskereső. Vessünk néhány pillantást a múlt idők néhány érdekesebb katasztrófájára. Kétszáz évvel időszámításunk előtt, ékszerekkel, drágakövekkel, szobrokkal megrakodva két római gálya Nápolyba igyekezett, s a kikötő bejáratánál elsüllyedt. Minden érték odaveszett. Mummius római konzul Korinthosz városát rabolta ki. A közterek szobrait, a polgárok ingóságait hajóra rakatta, de a kincsszállító flotta hajóiból alig néhány érkezett meg Rómába. Az ókori világban a Földközi-tengeren nagy hajóforgalom zajlott. Itt sok hajó süllyedt el. Több hajó rakományát napjainkban mentik ki. Amerika felfedezése után a gátlástalan kirablás következett. Ez a történelem egyik legsötétebb fejezete. A spanyolokat elsősorban az arany érdekelte, Hajórakományszám küldték haza az aranyat, az ezüstöt, de sok hajójuk a hurrikánnak és az angol kalózok ágyútüzének esett áldozatul. Haiti szigetéről például 1502-ben egy aranyporral megrakott flotta indult Spanyolországba, de egy vihar az egész flottát a tenger fenekére juttatta. Ma is ott van, egyelőre lehetetlennek látszik a kimentése. A spanyolok „Aranyút"-nak mondták azt az útvonalat, amelyen 1520 és 1820 között kincsszállító hajóik vitorláztak. Becslés szerint az útvonalon elsüllyedt hajók roncsaiban 50 milliárd dollár értékű arany rejlik. A hajók ezüst- és aranypénz rakományának ma már óriási numizmatikai értéke is van. Gyűjtők nagy pénzeket fizetnek egy-egy ilyen érméért., A spanyol Armada 1558-ban 217 hajóval indult az angliai invázióra. A vihar szétszórta a flottát; a hadipénztáron kívül 70 millió dollár értékű arany és ezüst tűnt el a tengerben. ötvenezer jól felszerelt katona is utazott a hajókon. Egyik feladatuk a partraszállás után az angol vasművek elpusztítása lett volna, hogy ezzel az angol hadiipart megbénítsák. Erzsébet angol királynő fél évvel az Armada pusztulása után érmet veretett a viharban és Drake hajóágyúinak tűzében kivívott győzelem emlékére. Ma főleg a „Duque de Florencia” zászlóshajó aranykincsére vadásznak a kutatók ... Több hajó roncsát megtalálták már, értékes aranytárgyak stb. kerültek elő. Apró üvegcséket is találtak. Ezekben illatszer volt. A gályaevezősök testének bűze bántotta a kényes hidalgó orrokat, ezért illatszert szagolgattak ... Az elsüllyedt flották, kincsszáliító hajó története megihlette az írókat is. Verne Gyula Nemo kapitány c. regényében — 1869-ben — így írt a spanyol hajók nemesfém rakományának mentéséről: „A tengerfenék sötétségét villanyosfény sugárzás oszlatta el, a fövenyes tengerfenék tiszta és egyenletes. A hajó személyzetéből mintegy húszán, búvánkészülékeikbe öltözve, a fenéken levő hajóromok körül sürögtek. Nagy ládák tartalma, arany-, ezüstrudak, drágakövek és gyöngyök, egész királyi kincs kiöntve feküdt előttük, s ők azokat a hajóról magukkal hozott szekrényekbe rakták be .. Századunk elején Orbán Dezső „Az ezüstflotta kincse" című szép ifjúsági regényében ugyancsak az elsüllyedt hajók utáni kutatást írja le. Hősei markoló készülékkel, TV-kamerával (1912-ben!) dolgoznak, és óriási barlangban találják meg a spanyol flottát. Talán érdemes megemlíteni, hogy a regényben szereplő vigóí öbölben elsüllyedt spanyol ezüstszállító flottából több hajót modern eszközökkel átkutattak, de csak vasszeget, ácskapcsot és más eszközöket találtak . .. Nagy értéket képviselnek a felszínre hozott ágyúk. A díszes bronzágyúk általában húszezer dollárért kelnek el. Régiségkedvelő, pénzes emberek vásárolják parkok, kastélyok díszítésére. Az ágyúkat kiemelni csak daruval lehet, ezért egész műhelyhajók indulnak az ilyen „leletmentésre”. A Bahama-szigetek körül egy roncsból olyan ágyúcsöveket emelte ki, amelyeken nem látszott a tengervíz korrodáló nyoma. Érdekes dolog derült ki. A csövek anyagának közel fele aranyból volt. Ki tudja hogyan és főleg miért készült ebből a roppant drága ötvözetből az ágyúcső. Lehet, hogy egy korrupt tisztviselő ilyen módon „mentette” haza a bűnös úton szerzett aranyat? Aranymentés szívókotróval A gyarmatokon dolgoztak ágyúöntő műhelyek, és az aranyat nem lehetett nehéz belecsempészni a rézbe ... Az elsüllyedt milliók izgalmas történetét még folytatjuk. dr. Horváth Árpád MAGYAR—CSEHSZLOVÁK HATÁRVÍZI TÁRGYALÁSOK Budapesten december 2—6 között tartotta 41. ülését a Magyar—Csehszlovák Határvízi Bizottság. A bizottság tagjai áttekintették és egyeztették a Dunán, a Tiszán, a Bodrogon, a Sajón és a Hernádon elvégzett munkálatokat és meghatározták a folyók szabályozásával és az árvízvédelemmel összefüggő feladatokat. A Dunán a Rajka és Gönyű közti szakaszon folytatták az egységes főmeder kialakítását, s a közös munka során 55 ezer köbméter követ építettek be a folyóba és 500 ezer köbméter kotrást végeztek el. A kormánymeghatalmazottak, dr. Breinich Miklós és Jan Priecel megállapodást írtak alá, hogy a két ország vízügyi szervei együttműködnek az árvíz, a belvíz és a jég elleni védekezésben. Közös védelmi tervet készítenek, veszély esetén munkaerőt, anyagot és munkaeszközt bocsátanak egymás rendelkezésére és kölcsönösen tájékoztatják egymást a vízállásokról és a várható helyzetről. Értékelték a bizottság tagjai a határvizeken közösen végzett vízminőségvizsgálatok eredményeit, az esetenként előfordult rendkívüli szennyezések keletkezésének okait és hatásait. A vízminőségvizsgálatokat továbbra is közösen végzik a két ország vízügyi szervei a határvizek kijelölt szelvényeiben és rendkívüli szennyezés esetén azonnal tájékoztatják egymást. 25
