Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
Vízhasznosítási főműveink Vízhasznosítási főműveink egy része, több mint 30 éves (a Séd—Malomcsatorna, a Hernád—Bársonyosi főcsatorna, a Körös menti, a Tiszafüredi, a Hódmezővásárhelyi-öntözőrendszerek fővízkivételei és főcsatornái, a Budapest—Baja közötti ..Dunavölgyi” kettősműködésű belvízlevezető és öntözővíz rendszer stb.). 1950—55 között ugrásszerűen nőtt a rizstermesztés iránti igény (a vetésterület 14 500 ha-ról 50 356 ha-ra nőtt). Ezt az ütemet a vízellátásukat biztosító főművekkel csak ideiglenes megoldásokkal lehetett kielégíteni: több belvízlevezető főcsatorna torkolatánál úszóműves szivattyútelepet szereltek fel. Ezekkel a Tiszából, a Körösökből vagy a Hortobágyi Főcsatornából kiemelt öntözővizet a belvízlevezető főcsatornákban a fenékeséssel szemben vezették a rizstelepekhez. Sok problémát okozott és okoz még ma is ez a kényszermegoldás. 1955—60 között fejeződött be a Keleti Főcsatorna és néhány kisebb fürt főcsatornájának építése, továbbá a Décs— Fazekaszugi, a Halásztelki, a Szarvas—Kákái öntözőfürtöké stb. A hatvanas években a Tiszalöki öntözőrendszer Nyugati Főcsatornája, a Kiskunsági öntöző Főcsatorna és több fürtfőcsatorna épült meg és számos rekonstrukcióra is sor került. Ebben az időszakban készültek el az első korszerű félstabil esőztető fürtök is: a fajszi, a balatonaligai, a dunaújvárosi, a nagyhegyesi, a hartai, a kecskeméti (szennyvizes), a tiszakécske—kerekdombi és az alsónémedii. A hetvenes években a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereinek főcsatornáiból: a Nagykunsági teljesen, a Jászsági kezdeti 21 km hosszú szakasza és fürtfőcsatornái egy része, a Taktaközi öntözőfürt főcsatornája, valamint további 21 félstabil esőztetőfürt készült el. A Vízgazdálkodási Intézet adatgyűjtése és az adatok számítógépes feldolgozásának eredményei szerint a Tiszavölgyi vízhasznosítási főművek állapota 1980 nyarán a következő volt (a Tisza völgyében helyezkedik el a főművek túlnyomó többsége): A meder feliszapolódottsága összesen (1579 km főcsatornán) : kódszám = 0 tisztázatlan: 5.1 % kódszám = 1 0—25%-os 71,5 % kódszám = 2 25—50%-os 22, 6% kódszám = 3 50—75%-os 0, 8% A töltéskorona állapota összesen (1187 km főcsatornán): a jobb a bal parton parton kódszóm = 0 tiszázatlan 4.0 % 12,8 % kódszám = 1 megfelelő 58,4% 58,2% kódszám = 2 a fennt. gépek közi. akadályoz. 8,9% 7,5 % kcdszám = 3 lehetetlen 28,7 % 21,5 % A műtárgyaknál az utófenék állapota (1601 műtárgynál): kódszám = 0 tisztázatlan 4,9% kódszám = 1 megfelelő 62,3 % kódszám = 2 burkolatjavításra szorul 17,2 % kódszám = 3 burk. felújításra szorul 4,4% kódszám = 4 burkolat hiányzik 5,3% 32,8% kódszám = 5 kőszórás kiegészítésre = 525 db szorul 3,1% kódszám = 6 kőszórás hiányzik 2,8% Repedések a műtárgyakban (1726 műtárgynál): kódszám = 0 tisztázatlan 6,5 % kódszám = 1 nem észlelhető 74,5% kódszám = 2 hajszálrepedések vannak 12,4% kódszám 1 3 nagyobb repedések 6, 6% vannak 3,2 % = 115 db kódszám = 4 törések vannak 1,5% kódszám = 5 csak spec, eljárással állapítható meg 1.9% J — A felsoroltakból látható, hogy vízhasznosítási főműveink nagy része nemcsak amortizálódott, hanem a további üzemeltetésre alkalmatlanná is vált, s így rövidesen feltétlenül rekonstrukcióra szorulnak; — rendkívül heterogén kialakításúak. Jelentős részük korábban nem átgondolt hosszabb távú fejlesztési tervek alapján valósult meg, hanem a mezőgazdaság pillanatnyi igényeinek megfelelően ötletszerűen, ideiglenes megoldásokkal. Emiatt az öntözővizet vezető öntöző és kettősműködésű főcsatornák szövevényes hálózatot alkotnak. (Példaként a Tiszalöki, a Nagykunsági és a Jászsági öntözőrendszerek főcsatornahálózatát mutatjuk be a mellékelt helyszínrajzi vázlaton.) A hátrányos helyzet megszüntetése csak most vált lehetővé azzal, hogy a legnagyobb részük átkapcsolható az 1980-ban teljesen elkészült Nagykunsági Főcsatornára és így kialakítható a végleges — a belvízlevezető főcsatornáktól jórészt különálló — tiszántúli öntözőfürt csatornarendszer, amely munkaerő-, és energia-takarékos módon üzemeltethető és géppel tartható jókarban; — rekonstrukcióját csak minden összefüggést (vízminőség, talajvízszint-változások, üzemeltetési és fenntartási szempontok stb.) figyelembe véve, hosszú távú terv alapján szabad elvégezni. Ezért határozta el az OVH Mezőgazdasági Osztálya 1979- ben az erre vonatkozó koncepciótervek elkészíttetését, amelylyel — az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat lebonyolítása és szakmai közreműködése mellett — a Vízügyi Tervező Vállalatot (VIZITERV) bízta meg. A Duna völgyi főművek rekonstrukciójának koncepcióterve 1981 márciusában készült el, a Tisza völgyieké viszont már 1980 októberében elkészült. Eszerint a Tisza völgyi főműveken 10—15 év alatt összesen — 1,05 milliárd Ft beruházási munkát és (ezzel összehangoltan), — 0,36 milliárd Ft fenntartási munkát szükséges elvégezni, továbbá — kapcsolódó beruházások keretében — összesen 14
