Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

A nyelvtanulás: népgazdasági érdek Hazánkban a lakosság 13—15 szá­zaléka rendelkezik valamilyen idegen nyelvtudással, de ennél jóval kevesebb azoknak a száma, akik nyelvtudásukat munkájukban hasznosítani is képesek. Országos szinten 70 ezer embernek van állami nyelvvizsgája. A vízügyi ágazatban 800 főnek van általános, ill. szakmai anyaggal bőví­tett nyelvvizsgája. Az OVH közvetlen felügyelete alatt működő vízügyi intéz­mények és vállalatok létszámára vetítve a nyelvvizsgát tett dolgozók százalék­­aránya 1,5%, vagyis az országos át­lagnál (1,38%) kedvezőbb. A nyelvvizsgával rendelkezők száma jó tíz esztendő alatt tízszeresére gyara­podott. 1969-ben, amikor az Elnökhe­lyettesi értekezlet tárgyalta a vízügyi szakemberek szervezett nyelvoktatásá­nak helyzetét, a vízügyi szervezetben csak 80 szakember rendelkezett szak­mai anyaggal bővített nyelvvizsgával. Az értekezlet után dinamikus fejlődés in­dult meg a nyelvi képzésben: már 1970- ben négy nyelvterületen, elsősorban víz­ügyi szervezettől függetlenül szervezett külső tanfolyamokon, majd saját szer­vezésű tanfolyamokon, nyelvi laborató­riumokban indult meg az oktatás. A víz­ügyi ágazat igényeinek legjobban meg­felelő képzési lehetőséget az OVH ve­zetése által jelentős költséggel bérelt nyelvi laboratóriumok jelentették. Az általános képzésben a hallgatókat a passzív nyelvtudástól a magas szintű aktív tárgyalóképes nyelvtudásig, a spe­ciális képzésben az ágazat tolmács- és szakfordítóképzését is tervezték meg­oldani a négy fő (angol, orosz, francia, német) nyelvterületen, A vízügyi szolgá­lat vezető beosztású dolgozói esetében a középfokú passzív nyelvtudás elérését szorgalmazták. A tanfolyamokra felvett hallgatóknak nyújtott rendkívüli kedvezmények és le­hetőségek eredményeként 1972-ben a nyelvvizsgával rendelkező dolgozók szá­ma 490 főre, később, 1975-ben 576 fő­re, 1978-ban 750 főre emelkedett. A nyelvtudás — népgazdasági érdek A Tudománypolitikai Bizottság 1979- ben határozatot hozott az idegen nyelv­­tanulás fejlesztésére. A határozat vég­rehajtására az OVH intézkedési tervet dolgozott ki, amely kimondja, hogy a TPB határozatában foglalt országos alapelveket a vízügyi ágazatban első­sorban a nemzetközi műszaki-tudomá­nyos és gazdasági együttműködéssel, illetőleg a nemzetközi munkamegosztás­sal összefüggő feladatok végrehajtása során kell iránymutatónak tekinteni. Az irányelvek érvényesítésének ugyancsak fontos területe a szomszédos országok­kal közös vízgyűjtőkön folytatott határ­vízi tevékenység. Általános elvként fo­galmazható meg, hogy a nemzetközi munkában közvetlenül részt vevő szak­emberek — saját területükön — tár­gyalóképes szinten ismerjék az illető idegen nyelvet. A magas szintű — ál­lamközi vagy ágazatközi — tárgyalá­sokon magasan képzett szakfordítókat kell alkalmazni. A tudományos és fej­lesztési területen dolgozó szakemberek nyelvismerete lehetővé kell tegye mini­málisan a szakirodalom tanulmányozá­sát, általában a közvetlen együttmű­ködésben, szimpóziumokon, tanácsko­zásokon az eredményes részvételt. Az OVH Személyzeti és Oktatási Fő­osztálya 1981. februárjában irányelve­ket adott ki a nyelvtanulás ösztönzé­sére és a nyelvtanfolyamokra járók ked­vezményeire. Az idegen nyelvek tanulásának je­lenlegi helyzetéről Nagy Erzsébettel, a személyzeti és oktatási főosztály főelő­adójával beszélgettünk. — Ágazatunkban felmértük, hány fő rendelkezik általános, ill. szakmai anyaggal bővített nyelvvizsgával. Szá­muk 800 fő, ebből 150 a harminc év alatti fiatal, — mondja. — Sajnos, elég kevés, és mutatja, hogy a nyelv­tudás inkább a közép és idősebb kor­osztály sajátja. Ugyanakkor egyre na­gyobb a nemzetközi kapcsolatokban közreműködő vízügyi dolgozók száma. A nemzetközi műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés, a szomszé­dos országokkal folytatott határvízi te­vékenység elképzelhetetlen az illető nyelv tárgyalóképes ismerete nélkül. Természetesen, a nyelvtudással szemben különbözőek az igények, ezért a nyelvi képzésnek differenciáltnak, célra orien­táltnak kell lennie. Más a nyelvtudási igény a külföldi munkavégzést vállaló fizikai dolgozókkal, más a diplomás szakemberekkel, más a felelős beosz­tású vezetőkkel szemben. Ezért javasol­tuk a diplomás szakembereknek az in­tenzív tanfolyamokat és a szintfenntartó tanfolyamokat, a felelős beosztású ve­zetőknek a szakmailag célraorientált és a társalgási készséget aktivizáló tanfo­lyamokat. — Milyen nyelvek iránt legnagyobb az érdeklődés? — A legnagyobb az igény az orosz és az angol nyelvtudás iránt, elsősorban a KGST kapcsolatok miatt és azért is, mert a műszaki fejlődés legújabb ered­ményeit publikáló irodalom leghama­rabb angol és orosz nyelven jelenik meg. Az utóbbi időben a fejlődő országokkal kialakult kapcsolatok miatt a francia nyelvismeret iránt is megnövekedett az igény, a szomszédainkkal közös határ­vízi tevékenység, a rendszeres munka­­kapcsolat viszont a szomszéd népek nyelvének ismeretét igényli. — Hol van alkalom a nyelvtanulásra? — Amennyiben egy-egy vállalatnál, intézménynél sokan jelentkeznek, java­soljuk a saját tanfolyamok szervezését elsősorban a külföldön végzett vagy hosszabb ideig külföldön dolgozó szak­emberek bevonásával. Kisebb létszám esetén a TIT, az MSZBT, Idegen nyelvi Továbbképző Központ nyelvtanfolya­main van lehetőség a tanulásra. Az ágazaton belül a VIZDOK vízügyi könyv­tárhálózata szakmai nyelvi tananyagok­kal tud segítséget adni. A másik lehető­ség ágazaton belül a VITUKI nyelvi la­boratóriuma: itt rendszeresen szervez­nek angol és orosz nyelvtanfolyamokat. Egyébként a szakmai felkészüléshez nagy tudású nyelvi cenzoraink nyújtanak segítséget, így angol és német nyelv­ből dr. Konkoly Thege Balázs, oroszból Máté Béla (OVH), francia nyelvből dr. Dévényi József (VIZITERV), olasz nyelv­ből Perényi Károly (VITUKI), szerb­­horvát nyelvből Vargay József (VITUKI), lengyelből Kiss János (VITUKI), spanyol­ból dr. Varrók Endre (VIZDOK). 1980 márciusában valamennyi vízügyi szerv­nek megküldtük a nyelvvizsgák rendjét. Ehhez viszonyítva az a változás, hogy ebben az évben bevezették az alapfokú nyelvvizsgát is. A vizsgázónak az alap­fokú nyelvvizsgán arról kell számot ad­nia, hogy az idegen nyelvet a minden­napi élet leggyakoribb helyzeteiben használni tudja. A vizsga csak szóbeli részből áll, az értékelés sikeres vizsga esetén „megfelelt", sikertelen vizsga esetén pedig „nem felelt meg"'. Az erre vonatkozó vizsgakövetelményeket a Tájékoztató az állami nyelvvizsgáról c. kiadvány tartalmazza. — Milyen kedvezményt kapnak, akik valamilyen nyelvtanfolyamra járnak? — A nyelvtanulás ösztönzésére ki­adott Irányelv, amelyről rr)ár említést tettünk, rögzíti azt is, hogy a munkál­tató milyen kedvezményeket adhat a nyelvtanfolyamok időtartamára. Teljes vagy részleges tandíjkedvezményt kap­hatnak, jár munkaidő-kedvezmény és rendkívüli tanulmányi szabadság is. A nyelvtanfolyamok beszámolóira, vala­mint az állami nyelvvizsgára való felké­szülésre a vállalat, intézmény vezetője tanévenként legfeljebb 6 nap rendkívüli tanulmányi szabadságot adhat a dolgo­zónak. A nyelvtudás anyagi elismerésé­ről a munkaügyi miniszter erre vonat­kozó újabb utasítása intézkedik, amely a közeljövőben jelenik meg. A. E. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom