Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
A víztakarékosságért \A szerelő minden évben csönget A Fővárosi Vízmüveik ellenőrei somra jámjálk Budapesten az állami ilalkásóikat. Becsöngetnek, bekopogtatnak és a háziak engedélyével megvizsgálják a szerelvényeiket, megmérik, nem csöpög-e a víz a 'konyháiban, fürdőszobáiban. Miiért 'kelj' vigyáznunk annyira a vízre, miért ez a nagy takarékosság? — kérdezhetik sókon. Válaszért Hajdú Györgyhöz, a Fővárosi Víziművek igazgatójához fordultunk. — Az ivóvíz a m'i korunkban egyre ritkább természeti kinccsé váll ük. Megszűnt már az a korábbi állapot, hogy egy-egy télepüilés, vámos közvetlen közélében könnyen lehet jóvízű forráshoz jutni. — mondja a vízművek igazgatója. — Budapest ma már 40—50 Ikiiiloméiteres távolságból szerzi be az ivóvizet. Elég költséges eljárásokkal tesszük kifogástalanná, és ez nem olcsó mulatság. Egy korszerű komfortos 'háztartás napi vízigénye ezer liter, vagyis egy köbméter, és ma ennék a beruházási költségei elérik a 35 ezer forintot. Ugyanakkor a budapesti állami laikásók'ban lakóik a vizdíjat nem is ismerik, és aki saját ingatlanában lakik, az 'is csak 60 fülért fizet egy m3 vízért, holott egy m3 ivóvíz 'kitermelési költsége Budapesten 4 forint 40 fillér. Ez magával hozza azt, hogy a budapesti fogyasztó nem nagyon takarékoskodik az ivóvízzel. A mii fővárosunkban 20—40 százalékkal nagyöbb az egy főre eső háztartási fogyasztás, mint a hasonló Iklímájú magyvánosókbain, hogy példának Bécset, Münchent, Berlint vagy Párizst említsem. Az előállítási költségek növelése a fő oka annak, hogy egyre többet kell foglalkoznunk az ivóvíz körüli takarékosság kérdésével. Elsősorban az állami lakásók szerelvényeinek ellenőrzését tartottuk szükségesnek. Még 1965-ben az V. kerületi Ftórfbizottság javaslatára elkezdtük egy részleg felállítását, amely Hajdú György, a Fővárosi Vízművek igazgatója ma már 20 fővel dolgozik és kb. 400 ezer 'budapesti állami lakás rendszeres felügyeletét végzi. A házvizsgálök évente egyszer élj útnak minden állami lakásba, és ellenőrzik a vízfogyaisztó szerelvényeket — csapokat, fürdőszobáikat, WC-k—et. Kisebb hibánál azonnal felajánlhatják szolgálatukat a főbénlőnék, és a 'náluk levő anyaggal, szerszámmal a 'kisebb hibáikat korrigálni tudják. Amennyiben a főbérlő nem kívánja igénybe venni ezt a szolgáltatást vagy nagyöbb hiba van —■ például egy csaptelep vagy WC-tairtáiy cseréjére van szükség —, akkor bizonyos 'határidőt adunk a javításra. A határidő 'leteltével visszajövünk, ellenőrizni. A javítást a legtöbb esetben időre elvégzik, ha nem, a kerületi tanács szabálysértési előadójánál feljelentést teszünk. Ő már hatósági úton 'kényszeríti a fogyasztót a szerelvény megjavítására. — Mi a gyakorlati haszna ezék'nek az ellenőrzéseknek? — A tapasztalatunk az — mérésék bizonyítják —, hogy hibás szerelvényen kb. tízszer annyi víz folyik el, miint egy jó állapotban levő szerelvényen. Ezért oly fontos az ellenőrzés. A múlt évben végzett vizsgálataink azt mutatjálk, hogy mintegy 30—35 ezer m3 víz folyik el feleslegesen ezekben a háztartósókban. Egy ilyen arányú víztermelő kapacitás és csőhálózati növelés 100—200 millió forint körüli költséget 'igényeimé. Ez a munka tehát nagyon jól kifizetődik a népgazdaság számára is. — Az üzemeikre, közü'letekre inem terjed ki az ellenőrzés? — Az 'Ipari üzemeket a víz árával ösztönözzük a takarékosságra. A nagyfogyasztó iparvállalatok az 1965. évi vízfogyasztásuk alapján kontingenst kaptak, és ha ezt a kontingenst túllépik, súlyos büntetést fizetnek. Az üzemek 6 forint 30 fillért fizetnek egy m3 vízért, de a 'büntetés elérheti ennek a díjnak az ötvenszeresét 'is. Ilyen túllépésekből' 1980-ban 60 millió forintot szedtünk be az iparvállalataiktól. Ezt az összeget átutaljuk az Országos Vízügyi Hivatalnak, és az OVH olyan ipa<rválla latok között osztja szét, amelyek víztakarékosságot eredményező beruházásokat végeznek. Ebből a pénzből őket támogatják. A VI. ötéves tervben lényegesen 'kevesebb fejlesztési 'lehetőségünk lesz, mint az V.-ben volt, és ezt fdkozoitt takarékossági intézkedésekkel akarjuk ellensúlyozni. Kiterjesztjük a vizsgálatot a közületekre is, amelyek a budapesti ivóvíznek 'kb. 15 százalékát fogyasztják el. 130—140 ezer m3 ivóvízről van szó, ami több, mint Nagy-Miskolc teljes fogyasztása. A szúrópróbaként végzett ellenőrzéseink azt mutatták, hogy a szállodáikban, az iskoláikban, a 'különböző intézményeknél elég sok a hibás csap, az állandóan folyó WC, alholl nagyon sók víz pazarlódik el. A jövőben ezéket > is sorra vesszük, most bővítjük az ellen- * Csönget a szerelő — Nagy László Szerelés közben Fotó: Rubesch Judit őrző részlegünket. A fcözületekhez is el fogúink jutni, és részben a javítási segítség ü nikkel, részben hatóságii intézkedésekkel Is szeretnénk a nagyobb víztakarékosságra rávezetni. Visszatérve az állami lakásokra ... Arra kérjük a lakókat, hogy amikor ellenőreink megjelennek — tolóin nem a a legalkalmasabb időpontban, talán nem a legszerencsésebb körülményék között —, viseljek el ezt azt apró kellemetlenséget. Eminek a vizsgálatnak nagyon nagy a haszna, ezért kérjüik, fogadják szívélyesen az ellenőreinket, akiknek egyébként, hogy úgy mondjam, hatóságii engedélyük van erre a vizsgálatra. Tehát, aki nem engedi be a házvizsgálót a lakásába, az ellen kénytelenek vagyunk hatósági eljárást kérmi. Reméljük azonban, hogy erre egyetlen egyszer sem kerül sor. (Alföldi) 26
