Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-01 / 5. szám

A Vásárhelyi-díj átvételén 1978-ban Miskolcon KARAPANCSAI SZIVATTYÚK Kis papírlapon gyors vázlatot készít: — Itt folyik о Nagy-Duna, itt az öreg-Duna. Erre halad a Ferenc csa­torna, aimit még Tünr Istváin vezetésével építettek meg. A Mohácsi-sziget, 'a csa­torna, az öreg-Duna felé lejt, a Nagy- Duna a sziget szintjénél magasabban halad a löszfalban. Nos, ott volt előttem a feladat: a sziget árvízvédelmének, belvízrendezésének vezetése, építmé­nyék fejlesztése, új építmények emelése. Másfél esztendő alatt ötszáz kubikossal száz kilométer hosszúságú csatornát építettünk. Elkészítettem a Margitta­­szigeti vízrendszer szabályozására és hasznosítására vonatkozó fejlesztési ter­veket. Mi ott a szivattyúzással szárazon tartottuk a szigetet, biztos itatták a me­zőgazdasági termelést, ügyeltünk a szi­vattyúzásra nagyon, mert a víz könnyen tönkretehetett volna mindent. Egyszer aztán jelentkezett a baj. Kairapanosáin, a belvízátemelő szivattyútelepnél. Bizto­sítani kellett sürgősen. A gépház be­tonalapzatot cementhabarcs besajtolás­­sal és a betonból készült nagyi szívó­aknát vasbeton megerősítéssel. Ez utób­binál három hét állt rendelkezésre a vízelöntés lehetősége miatt. Legyünk merészek! A szívóakna megerősítését vasbeton rátorkrétozással, bauxitce­­menttel végeztük. A gyors kötése miatt. A szivattyútelep biztonsága még ma is — 50 év után — megfelelő. Pedig a bauxitcement — mint azt ma már tud­juk — az idők folyamán bomlásnak indul. — Karapancsa ma már Ipari műem­léknek számít. Az ottani szivattyúk ér­demelték ki a rangot... A házigazda felkapja a fejét. — Műemlék? iEz újdonság nékem ... De örülök neki. Bár azt tudom, hogy a két gázfejlesztéssel működő gép ma is készenlétben áll. A szivattyú­kat átállították villanyáramra, de a régi gépeket biztonsági tartalékként meg­hagyták. Ha szükség lenne rájuk, épp úgy működnénék, mint ölvén esztende­je. .. Mii egyébként már akikor is törőd­tünk az energiatakarékossággal. Leg­feljebb nem így neveztük. Amikor én a szigetre kerültem, a szivattyúk faszénből fejlesztett gázzal dolgoztaik. A faszént messziről, hajóval szállították 'hozzánk. A szigeten viszont bőviben voltunk a fáinak. Elhatároztam, hogy átálltunk a fáiból fejlesztett gázra. Az új gázfej­lesztőket házilag készítettük el, soha semmi baj nem történt velük. — Margitta-sziget hány esztendőt je­lentett Dénes bácsi élteiében? — Huszonegy évet és három hóna­pot. Nyolc év a szakaszmérnökségemre esik, tizenhárom év az igazgató főmér­nökségre. Közben a második világhábo­rú, engem Is ki parancsolt a Don-lka­­nyarhoz. De erről jobb nem beszélői.. . 1948-ban váratlanul rendeltek a fővá­rosba. Nyugodtam ültem Mohácson, amikor levélét kaptam a földművelés­­ügyi minisztertől. Azonnal jöjjek a fő­városba, a megalakuló Vízgazdálkodási Hivatalba. Aláírás: Dobi István. így ke­rültem Budapestre, az árvízvédelmi és belvízrendezési osztály, illetve nem sdk­­kal később az á rvízvédelm i és folyam­­szabályozó si osztály vezetőjének. OLYAN ORSZÁGBAN, MINT HAZÁNK...-— A második világháború utáni esz­tendők nyilván a vízgazdálkodás fel­adatát is másként fogalmazták meg ... — Természetesen. Az ármentesítés, a belvízrendezés a szétszórtan, legtöbb­ször a nagyibirtok érdekében tevékeny­kedő társulatok feladata helyett állami feladat lett. Az államosítás után a he­lyi érdekeket szolgáló társulati rendszert az egyetemes népi érdekéket szolgáló állami vízügyi szervezet váltotta föl. Mindenekelőtt le kellett tehát fektetni az új, népi keretben végrehajtandó munkáik alapelveit. Négy-öt mérnök volt mellettem az osztályon, bírtuk mégis a tempót. Igaz nem az órát figyelték, nem a nyolc órai munkaidőt. Annyit dolgoz­tunk, amennyit kellett. És akadt munka elegendő. Az államosított átmentésítés, az árvízvédelem országos megszervezé­se. Az építmények háború utáni egysé­ges fejlesztésének megindítása, irányí­tása az egész országiban. Az egységes és összefüggő dumái folyamszabályozási terv elkészítése, a folyami hajáút-lkitű­­zés alapélveinék megállapítása. A ma­gyar—szovjet vízügyi egyezmény meg­kötése, ahol szakértőként vettem részt. Ha megfeleltem a megbízatásaknak, akkor azt gyakorlati műszaki tapaszta­lataimnak köszönhettem. —• Mint a gyakorlat híve, hogyan fo­gadta a kinevezést egy tudományos ku­tatóintézet élére? — Miniszteri megbízatás volt ez is, illetőleg államtitkári. Bebrits helyettesé­től kaptam. A Minisztertanács megala­kította a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet. Közölték, hogy én le­szek a vezetője. Az Intézet létrehozása feltétlenül logikus és szükségszerű volt. Gondoljuk csak el: a vízgazdálkodási tudományos kutatás eddig szórványo­san, egy-egy céllal jelentkezett 'a kü­lönböző Intézményeknél. Ez a lehetőség az új népgazdálkodási és a hozzá kap­csolódó vízgazdálkodási céloknak nem felelhetett meg. A gondolat már régen, szakmérnök koromban megérett ben­nem, ezt öt esztendős ikutatámuinkia után, 1956-ban így fogalmaztam meg: „Egy olyan természeti adottságú or­szágban, mint hazánk, helyes vízgazdál­kodási politikai és vízgazdálkodási fej­lődés nélkül tengődni ugyan lehet, de jól élni nem”. A vízgazdálkodás fejlesz­tése pedig tudományos kutatás nélkül — a jobb érthetőség kedvéért — 1956- os VITUKI beszámolóból: „Az ország természeti adottsága vízgazdálkodá­sunknak és vízgazdálkodásunk elméleti megalapozottságát adó műszaki hidro­lógiának, mint tudománynak sajátos fejlődési lehetőséget és szükségességet, de egyszersmind sajátos színt is adott. Vízgazdálkodásunknak állandóan véde­nie kell területeinket a vizek kártételei ellen, és meg kell oldani a vízmérlegen alapuló tervszerű gazdálkodást. Meg kell oldania azt, hogy a víz a tényleges szükséglet és a várható fejlesztés ará­nyában álljon a lakosság szociális 'igé­nyei és a mezőgazdaság, valamint az ipar célját szolgáló vízhasznosításák rendelkezésére. A megoldás maga mű­szaki feladat, de ennek a műszaki fel­adatnak a megoldását a kutatás teszi lehetővé, és segíti tudományos eredmé­nyeivel", Ezeket a soraikat ötesztendős intézet-vezetői múlt után fogalmaztam meg, már elért eredmények, megindult kutatási programok birtokában. De hát idáig el is kellett jutni. Amikor a VITU­KI megalakult, összesen 210 emberrel számolhattam. Beleértve a vidéken dol­gozókat is. Igaz, a vízrajzi intézetre ala­pozhattam — ebből fejlesztettük ki a VITUKI-t, de a szakember-gárda kiala­kítása hosszú építőmunkát kívánt. Min­dent megpróbáltam, hogy a legkivá­lóbb szakemberek kerüljenek hozzánk. Olyan osztályokat alakítottam ve­lük, mint a vízminőségi, a vízépítési és 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom