Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
T 45 típusú öntözőszórófej üzem közben Nádudvari földeken gazdálkodási szemlélet, mely nem statikusan vizsgálja a vízgyűjtőt és nem veszi tudomásul a vízviszonyok megváltoztathatatlanságát. . . A kiépített Tiszaiak! öntözőrendszer átalakitatta a vízgyűjtőt, megváltoztatta a befolyási viszonyokat, annak ellenére, hogy a főcsatornáik alatt átbújtatták a régi ereket, belvízlevezető csatornákat. Nagy vizek idején a külvizek a Keleti Főcsatornába is bevezethetők, ezért ez új helyzetet teremtett a Hortobágy vízgyűjtő korábbi értelmezésében. Ha ezen túlmenően figyelembe vesszük a napjainkban kibontakozó olyan jellegű lefolyás-szabályozást, hogy a Keleti Főcsatornától keletre eső rész vízgyűjtők belvizeit időszakosan tározzuk — a területen tartjuk — és hasznosítjuk, akkor nagy vizek idején a főcsatornát úgy tekinthetjük, mint a külvizek felifogó csatornáját .. Papp Ferenc írja az említett tanulmány-gyűjteményben ezeket a sorokat — a munka egy szerzői kollektíva terméke —, aki föltehetően megegyezik azzal a Papp Ferenccel, akit a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjeként mutat be a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent könyvében Varga Domokos. „LESZ ITT IGÉNYLŐ .. Egy kitérő erejéig hadd idézzek ebből a műből, a Vizek könyvéből is néhány passzust, még jobbon körüljá rn i - megközelíteni igyekezvén mindazt, ami voltaképpeni témám, a nádudvariak öntözési hajlatossága-kényszerűsége. Varga Domokos emlékeztet a vízgazdálkodásunk távlati fejlesztéséről szóló 1973- as kormányhatározatra, amely azt tartja az egyik legfőbb gondunknak, hogy ,,a vízszükséglet zöme, csaknem háromnegyed része a Tisza völgyében jelentkezik, ezzel szemben a mértékadó augusztusi időszakban a térség hasznosítható vízkészlete egyötöde az ország felszíni vízkészletének. Az augusztusi idő-Errefelé a növények nem szomjaznak szak azért mértékadó, mert akkor szokott legjobban elapadni a folyók vize. Másodpercenkénti vízhozamuk átlagban ilyenkor a legkisebb, de még ennek a kis hozamnak a 96—99 százaléka is a határokon túlról érkezik (az időjárástól függően több vagy kevesebb). S mivel ott is nyár utáljon van a legnagyobb vízhiány, ez az érkezés mind bizonytalanabb: ami elindul a vízgyűjtőkről, annak hozzánk egyre csökkenő hányada jut el". Komor némiképp e prognózis, tagadhatatlanul az, így mindenképpen igazat kell adni a szerzőnek abban, hogy: ......könnyű megjósolnunk, hogy a Tisza táján nemsokára minden tároló minden csepp vizének lesz gazdája. A belvízi tárolókénak is, amelyek azért is fontosak, mert a mélyen szántott talajokban mélyebben hatol a hideg, így tavasszal a föld fagya lassabban enged fel. Az olvadó hó levének nincs hová beszivárognia, tehát lefolyik, összeszalad, növelve a belvízveszélyt a mélyebb fekvésű részeken. Még egyszer mondom: lesz itt igénylő minden megfogható, biztos partok közé -rekeszlhető vízre, hacsak nem elviselhetetlenül szennyezett". Mindez persze jócskán messzire vezet, maga a szennyeződés témaköre megérne egy külön misét. (Volt alkalmam beszélgetni a Nádudvartól ugrásnyira levő Hajdúszoboszló Bocskairól elnevezett halászati termelőszövetkezetének elnökével, akinek tisztéből, s a hisz hatóköréből eredően alapos áttekintése van e mind jobbam fenyegető veszedelemről, — bizony nem mondott szívderítő dolgokat!) De — érthetünk egyet Varga Domokossal — „annyira aligha szennnyeződlk el a Tisza, hogy ez akár a legszárazzabb nyáron Is gondot okozhatna". TAVALY KEVESET ÖNTÖZTEK Kincs Károly a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet alighanem legjelentősebb ágazatának, a növénytermesztésnek a vezetője. Higgadt, komoly férfiú, aki 1963 óta dolgozik a szövetkezetben, ahová a szomszédos Hortobágyi Állami Gazdaságból került. Egyébként Gödöllőn végezte az egyetemet, fia pillanatnyilag az Állatorvostudományi Egyetem hallgatója, s tán követi majd apját a nádudvariak gyarapításában. — Mennyit és 'mennyiért, mennyi pénzből öntöznek? — kérdem Kincs Kórölytól elöljáróbon. Vágjunk tehát a közepébe, mert hamarosan szabatos számsorok állnak rendelkezésemre. Nos, eszerint 1980- bain az öntöző üzem költségei nem kevesebb, mint 4 millió 218 ezer 762 forintra rúgtak, amit két részre bonthatunk: a kapásnövények, valamint a rétek-legelők költségadataira. Ez utóbbiaké az elsőség, mert az említett öszszegből majdnem három millió forinttal részesedték. Ha már most a földek mértékét vizsgáljuk, nem túl nagy az eltérés: 635 hektárnyi rétet és legelőt, s 583 hektár úgynevezett kapásnövényt öntöztek tavaly a nádudvari szövetkezők. Amiből önmagában kitetszik, mennyire nagy súlyt helyeznek a tsz vezetői az állatállomány eledelének előteremtésére. Más megközelítésből: az együttesen felhasznált, 1683 ezer köbméter öntözővízből csak félmillió köbméternyi jutott a kapásokra, a többi a legelőkre. — De tavaly viszonylag kevesebbet kellett öntöznünk — mondja Kincs Károly. A burgonyát például kétszer, a cukorrépát egyszer osupán, ami jelentős megtakarítás a szövetkezetnek, hiszen ne feledjük, hogy a vízdíj sem kicsiny. — Mennyi? — Két részre bontva: 1,2 millió forintnyi a vóltoképpeni alapdíj, amit tavaly mindössze 67 ezer forint, vízfelhasználás címén fizetendő összeg tetézett meg. Azért mondom, hogy „mindössze", mert egy évvel korábban, 1979-ben 115 ezer forint volt az e címen befizetett díj, sőt 19
