Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
A hidrológiai oktatás nemzetközi vitája A Szlovák Tudományos Akadémia az UNESCO felkérésére vízügyi oktatási konferenciát szervezett Szlovákiában 1980 szeptemberében. A konferenciáin 46 szakértő vett részt, résziben az UNESCO meghívására, részben pedig a Nemzetközi Hidrológiai Program Nemzeti Bizottságoknak küldötteként. Hazánkat Salami In Pál, Stelezer Károly és Wisnovszky Iván képviselte a konferenciáin. A Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző tanfolyamok igazgatói e megbízatásukból következően képviselték országukat. A 'konferencia szervezői 8 témát jelöltek a vitára és e témákban vártak dolgozatokat: 1. Az oktatás jelene és jövője. 2. Az oktatás a fejlődő országokban. 3. Az oktatás gazdasági kérdései. 4. Az UNESCO továbbképzések jövője. 5—6. Az oktatás módszertani 'kérdései az előkészítésben és továbbképzésben, a szakemberképzésben. 7. A tanárok továbbképzése. 8. A nemzetközi oktatásban részt vevők fejlődésének értékelése. A 8 témában kanadai, Egyesült AHamok-beli, holland, csehszlovák, indiai, szovjet unióbeli és olasz szakértőkből témafelelősöket jelöltek ki. A »konferencia, 18 vitaanyagot tárgyalt, közöttük V. Nagy Imre és Wisnovszky Iván dolgozatát a magyar hidrológiai képzés jelenéről és jövőjéről, valamint Salomin Pál dolgozatát »az erózió elleni harcról az oktatásban. A konferencia egyik nehézségét a hidrológiai oktatás eltérő értelmezése okozta. Számosam csupán a klasszikus hidrológiát értették ez alatt, mások a vízJkészlet-gazdáikodáis műszaki ismereteit; isimét mások az alkalmazott hidrológia ismereteit is a címszó alatt értették. A hidrológia tárgyköréinek körülhatárolására, oktatási célra a WMO definíciója látszik megfelelőnek, ami magába foglalja: a hidrológiai adatgyűjtést, feldolgozást, közzétételt, a vízháztartási elemek számításait és az előrejelzést, a vízmérleg számításait, a mértékadó hidraulikai igénybevételek szám ítá sá t. A Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző tanfolyamok témakörében tartalmi és adminisztratív kérdések kerültek napirendre. A konferencia szovjetunió béli képviselői a tanárok továbbképzési módszeréről számoltak be. Sok értékes ötletet vetettek fel, amelyek hazánkban is hasznosíthatók. Különösen indokait módszerükkel újabb továbbképzést (tapasztalatcserét) szervezni a felsőfokú szakoktatóik részére. Az első ilyen kezdeményezést ugyanis 1978-ban a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézete megszervezte. A hazai középiskolai vízügyi szakoktatók továbbképzésében hazánk gyakorlata elfogadhatónak látszik a konferencia tükrében. Sokan vélték szükségesnek a felsőfokú oktatási intézmények műszaki oktatóinak didaktikai továbbképzését. A konferencia legélesebb vitája' a technikusképzéssel és továbbképzéssel kapcsolatban alakult ki. Ugyanis egyes országok 12 évi alapképzésre épülő technikusképzésről, mások pedig részben a 8 évi alapképzésre épülő technikusképzésről adtaik tájékoztatást. Főként a fejlődő országok részére csupán tanfolyami képzés (továbbképzés) látszik megoldhatónak. Számos fejlett országban is csupán tanfolyami technikusképzést szerveztek. A képviselők egybehangzóan megállapították, hogy a technikusképzés csak munkában végzett gyakorlattal lehet eredményes. Ez azonban nem kizárólagosan levelező képzést jelent. Elismeréssel fogadták a magyar 'hozzászólást a technikusképzésről, ahol az alapokat iskolában szerzik a jelölték, majd két évet töltenek gyakorlatban és ezt követi egyéves dolgozói képzés, toChnikusminősítő vizsgával lezárva. Különös elismerés övezte azt a magyar gyakorlatot, hogy a képzés nem csupán műszaki, hanem gazdasági, jogi és humán ismereteket is tartalmaz. Jelentős figyelmet keltett, hogy hazánk, algériai állampolgárok részére adaptált technikusminőisítést szervezett, és ezt már több, mint 200 jelölt sikerrel teljesítette. Értékes bemutatót szerveztek a rendezők a képzés éis továbbképzés tankönyveiről és jegyzeteiről. Salaim in Pál dolgozata foglalkozott a hidrológia oktatásának anal (zésével. Példáiként bemutatta annak a francia nyelvű előadásának tartalmát, amelyet a Jausannei Műszaki Főiskolán tartott francia nyelven, nemzetközi hidrológiai továbbképzés keretében. Analízise rávilágított, hogyan célszerű felépíteni egyetlen hidrológiai tárgykört felölelő előadást, figyelemmel az egész oktatás keresztmetszetére. Bemutatta dolgozatában eróziós osztályozási rendszerét, amelyet a hidroiógusok képzésére ajánl. A hidrológiai oktatás A képzés időkerete (óra) Képzési szint A hidrológiaképzésben résztvevők kora Elmélet Gyakorlat Méréstechnikai (szamitastechmka) gyakorlat Mind(év) hidrológia egyéb összesen hidrológia egyéb összesen hidrológia egyéb összesen összesen tárgy oan tárgyban tárgyban Technikusi szint jelenleg-33 33-24 24 32-32 89 17 18. 1981-től-100 100-54 54 45-45 199 jelenleg 90 16 106 90 64 154 48 _ 48 308 20 21. 30 8 38 30 40 70 32-32 140 Üzemmérnöki szint 1982-től 93 16 109 46 64 110 32-32 251 45 8 53 30 32 62 32 “ 32 147 Oki. vízépítő mérnöki szint 1Г» 11 11 jelenleg 105 30 135 90 114 204 48-48 387 ZU Z1 ZZ Oki. hidrogeológus mérnöki szint jelenleg 40 25 65 30 30 60 6-6 131 Hidrológia és vízkészletgazd. postgraduális Zj 1980-tól 60 20 80 22 10 32 40-40 152 szint 10
