Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
Az esztergályos szobrai Mezőtúron alighanem „csodagyereknek" tartották Herbály Lajost — már kisiskolás korában megmutatkozott rendkívüli kézügyessége, rajzkészsége. Később a helyi református gimnázium, amelynek növendéke volt, minden esztendőiben 10 pengővel j uta l mazta „a rajzban való kiválóságáért". Harmadikos volt, amikor 'levelében ezt írta a kisdiáknak a tankerületi királyi főigazgató: ,,... a Mezőtúri Református Gimnázium rajzban legtehetségesebb és 'legkiválóbb növendéke volt az 1939/40. iskolai évben. Munkáját a Debreceni Tankerületi Királyi Főigazgatóság 1940—41. évi állandó rajzikiállítására elfogadom." Az 1941. évi mezőtúri kiállítás már nyilvános siker volt, és a helyi sajtó nagy elismeréssel méltatta Herbály Lajos gimnáziumi tanuló olajfestményeit és pasztellképeit. Nagy jövőt jósolt a tehetséges fi ónak. Teljesült volna a jóslat talán, ha nem hal meg idő előtt a mama, ha a testvéreivel — hatan voltaik — nem marad félárván, nincs háború, és nyugodtan, békésen elindulhat a festői pályán. 1950-ben ugyan felvették az Iparművészeti Főiskola formatervező tagozatára, de anyagi gondok miatt az első munkahelyén, a TRANSVILL-nál maradt és kitanulta az esztergályos szakmát. — Több mint húsz éve már, hogy átjöttem a VIKUV-hoz, jelenleg a finommechanikai műhely csoportvezetője vagyok, — mondja Herbály Lajos, akivel a munkahelyén, a gépészeti osztály Ilka utcai telephelyén beszélgetünk, ülünk egy kis irodában, a szomszédos műhelyben zümmögnek az esztergagépek, valahol halkan szól a rádió. Herbály La-Korsós leány jós privát archívumát, fotók, újságcikkeik, oklevelek gyűjteményét nézegetem. — Fiatal korában nem álmodozott arról, hogy egyszer majd híres festő vagy szobrász lesz? — Ki ne álmodna ilyesmiről, ha csak egy kis tehetséget is érez magában, de hát így alakult az életem. Szakmát tanultam, dolgoztaim, és a festést sem hagytam abba, de igazából csak akkor értem rá, amikor nyáron szabadságra mentem. Itt a vállalatnál megértik és támogatják a munkámat, különösen vonatkozik ez az elmúlt tíz esztendőre. Igaz, magam is igyekeztem „megfertőzni” a környezetemet, elsősorban a brigádot .. . Aztán elmondja, hogy a TMK-s Széchenyi István szocialista brigád — huszonhármain vannak — tőle tanulták meg például a fafaragást, és ma is többen faragnak fából, fémből, elsősorban a saját otthonuk díszítésére. — 1975 decemberében nyitottunk itt, az Ilka utcában egy 'kis kiállítást Alkotó dolgozó címmel a 'kollégáik munkáiból. Ez volt a kezdet, majd ezt követte három évvel később egy második, de ezt már a vállalat központjában rendeztük meg. A rendezés feladatát akikor is a Széchenyi István brigád vállalta, de mindenki segített „összehozni" a kiállítást. A vállalat fővárosi és vidéki telephelyeiről tizenhatan neveztek be, és 56 alkotást mutattunk be: festményeket, szobrokat, hímzéseiket, akvarelleiket, népi bútorokat, intarziákat, rajzokat, kerámiákat. A szoborkategóriában első díjat kaptam Ági a tévé előtt című munkámért. Az első unokám volt a modell .,. — Hol tanulta a szobrászatot? — A Vasutas Szakszervezet képzőművészeti körében, Kirohmayer Károly szobrászművész irányításával. Ez egyébként az egyik legnagyobb múltú képzőművészeti szabadiskola: 1947 óta folyamatosan működik. 1975-iben kezdtem foglalkozni szobrászattal, azóta hetenként háromszor munkaidő után megyek egyenesen a szakkörbe. Minden évben részt veszek az országos vasutas képzőművészeti kiállításon. A szakkör egyébként nagyszerű lehetőség a munkára, hiszen 400 forintot fizetünk egy évre, és ezért megkapunk mindent, világítást, gipszet, agyagot, mészkövet, esetenként márványt. A munkáinkat, mint említettem, Kirohmayer Károly szobrászművész irányítja. Le a kalappal, a szakszervezet nagyon sokat áldoz erre a célra. — Úgy tudom, a múlt év novemberében önálló kiállítást is rendeztek a munkáiból. — Ehhez is sok segítséget kaptam. Amikor kéréssel fordultam ez ügyben a személyzeti osztályhoz — a közművelődés oda tartozik —, megkaptam a hozzájárulást és a kiállítás céljára helyiséget is — a társadalmi szobát, összeszámoltam; huszonkilencen segítettek ilyen vagy olyan formában, elsősorban a brigád. Még a meghívókat is a Széchenyi István szocialista brigád nevében küldtük szét. A kiállítást az igazgatónk, dr. Pataki Nándor nyitotta meg, pedig tudom, hogy aznap több értekezleten is részt kellett vennie, de kimódolta, hogy időben ott legyen. Azért külön is hálás vagyak, hogy minden nyáron elmehetek a keszthelyi táborba, ahol az ország minden részéből összesereglett vasutas amatőr (képzőművészek találkoznak, alkotnak. Erre az időre fizetett szabadságot engedélyezett a vállalat igazgatója. A kiállítás anyagát januárban a Gyógyvíz üzem Őrmező úti telepén is bemutattuk Surányi Ernő üzemvezető kérésére. — Min dolgozik most? — Szobrot készítek a második unokámról. Még csak kilenc hónapos. Kis mászó figurát mintázok róla. Herbály Lajos szabad idejének java részét a képzőművészetnek szenteli, de (kifogástalanul helyt áll a munkában is. Ezt bizonyítja a Kiváló Dolgozó cím két alkalommal, az újításért kapott bronz fokozat, és maga az a tény, hogy most már több mint tíz esztendeje az aranykoszorús Széchenyi István szocialista brigád vezetője. A. E.--------------— ■ ■ mm--------------Szabad pari nap az OVH-ban Gazdaság politikánk aktuális kérdéseiről, a VI. ötéves terv feladatairól tartott előadást az Országos Vízügyi Hivatalban Zsuffa Ervin, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának osztályvezető-helyettese. Az előadást nagy érdeklődés mellett szabad pártnap keretében rendezték. A halász 34
