Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

az építendő vasútvonal nyomvonalát. Közben a vonalzó megcsúszott, és így erőteljes kanyar került a pályára. Ed­dig a legenda. A valóságban a vasút­vonal síkságon halad, ahol kanyarulat van, ott a terepnehézséget kellett meg­kerülni. Egyébként is az 1843-tól épített vasútvonal teljes hosszának 9,1 %-a ka­nyarulat. Az ország belsejében is számos csa­torna könnyíti a forgalmat. Még a cári időkben építették a Mária—Volga—Bal­ti-csatornát. A Szovjetunió európai te­rületén épült a Volga—Balti-, Balti— Fehér-tengeri-, Moszkva- és Lenin-csa­­torna vízrendszer. E csatornák tervezésekor a hajózás, az öntözés és az energianyerés igé­nyeit tartották szem előtt. A csatorna­forgalom kapuja, Leningrad, ahonnét a világ minden részébe indulnak hajók. A tengeri kikötő előtt úgynevezett „tengeri csatorna’1 létesült. Ez a tenger­fenékbe kotort árok. Szükség van rá, hiszen a Néva évi 80 milliárd köbméter vizet és millió tonnányi hordalékot visz az öbölbe. A Finn-öböl vize a Néva vi­zétől fokozatosan „édesedik". A folyó és az öböl vizében csak nagyon edzett sportolók fürdenek, hiszen a víz hő­mérséklete a legforróbb nyárban sem emelkedik 16—17 fok fölé. December­től február végéig vastag jég borítja a folyót és az öböl vizét, járművek is közlekedhetnek rajta. Tavasszal előbb a Néva jege vonul le, majd pár hét múlva a Ladoga-tóból indulnak a jégtáblák a tenger felé. A zajló vízben kis vontatóhajók járnak. Az esetleges árvizek éllen nagysza­bású gát építése folyik. Ez a gát nem engedi majd a tenger vizét a torkolat­ban felduzzadni, és ezzel a Néva árvi­zei is megszűnnék. A Kirov-híd a Nagy Néván Minden Leningrádot látogató mérnök megnézi a Nagy Névát áthidaló Kirov­óidat. Az éjszak bizonyos óráiban fel­nyitják, és a híd, mint két óriási szárny emelkedik fel. Aki ilyenkor gyalog tart hazafelé, kénytelen nagy kerülőt ten­ni. A hidat 1897—1903 között építették. NAGY VÍZESÉS Leningrad a szökőkutak városa is. A szökőkút a fejedelmi ízlés 'kifejező­je, nagyurak minden időben kedvelt já­téka, és — hozzá tehetjük — ösztönző­je, fejlesztője a hidraulika tudományá­nak is. Péter is kedvelte a játékos szö­kőkutakat. A legérdekesebb szökőkútrendszer nem bent Leningrádban — ahol sok szökőkút működik — ,hanem Petrodvo­­recben, az egykori Peterhof-ban lát­ható. A Leningrádtól alig 30 kilométerre le­vő „Orosz Versailles”-ba erdők, ligetek között vezet az út. Cári nyaralóból fej­lődött ki, 1714-ben építették. Aranyozott szobrok tömege, szökőku­tak bonyolult rendszere, ragyogó palo­ták ragadják meg a látogató figyelmét. Egymás fölött húzódó teraszokon mű­ködnek a szökőkutak, naponta százezer köbméter vizet lövellve a magasba. Ér­dekes szerkezete lehetett a legrégibb szökőkutaknak; a maiakat villanymo­toros szivattyúk működtetik. Tudjuk, a gőzgépet már a régi Oroszországban is használták a hajógyárakban. A dok­kok víztelenítésére éppúgy, mint a szél­kerekekkel hajtott szivattyúk helyett. Az úgynevezett „Nagy vízesés”-t 1715—1723 között építették. Tervezésé­ben Péter is részt vett. A Sámson szobor oroszlánjának szájából 20 méter ma­gasra szökik a víz; a 17 lépcsős kertet 39 aranyszobor díszíti. Sok derűs percet váltanak ki a tré­fás szökőkutak. A Zöld tölgyfa nevű szökőkút levelei­ről víz csepeg, ha az előtte gyanútla­nul átsétáló látogató rejtett csapra lép: vizet zúdít a nyakába. Az Ernyő ár­nyas padjához andalgó szerelmespár is vizesfröccsöt kap a nyakába, ha rálép a csapot rejtő kőre. NEMZETI MŰEMLÉK A nagy hadihajó csendesen áll a Né­ván, a rakpart mellett; sok ezer látogató sétál végig rajta. Három óriási kémé­nye a magasba nyúlik. A hajó részt vett a század eleji orosz—japán háborúban, a csuzimai csatában, és harcolt az el­ső világháború alatt. A második világ­háborúban Leningrád védelmében vett részt. Ma nemzeti műemlék. A forradalom­ban oly nagy szerepet játszott löveg mai szemmel nézve is modernnek lát­szik. A Péter Pál erőd Kronwerk nevű épü­letében levő Tüzérségi, Hadmérnöki és Híradástechnikai Múzeum elragadóan érdekes gyűjteményében magyar vonat­kozású anyag is található. Itt van a bu­dapesti Szabadság-, — az egykori Fe­renc József-híd szükségszerű helyreállí­tásának modellje. A hidat a németek felrobbantották, de nem pusztult el egészen. A szovjet hidász katonák szükséghidat építettek rá. A haditechnika-történeti szempontból oly érdekes híd nagy modelljét érde­mes tanulmányozni. Kár, hogy az ide­genvezetők nem hívják fel rá a magyar csoportok figyelmét... Dr. Horváth Árpád iS...

Next

/
Oldalképek
Tartalom