Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
lászat. A rövid — északon 30, délen 80 napig tartó — szibériai nyár gyökeresen megváltoztatja a táj arculatát. A hó elolvad, megduzzasztja a rohanó hegyi patakokat, kizöldülnek a rétek. Beköszönt az igazi kánikula. Igen, nem tévedés, a kánikula. A rövid, csapadékszegény nyáron ugyanis nem ritka a 36 °C-os meleg sem. A nap szinte állandóan süt. A kéthónapos nyarat a turizmus évek óta egyre növekvő mértékben kihasználja. A természet szerelmeseit Irkutszkból buszok szállítják a mintegy 70 kilométerre fekvő tó partjára, de a víz vonattal is megközelíthető. Csodálatos élményt kínálnak a gyors szárnyashajók, amelyek menetrend szerint közlekednek. Különösen szép az üvegként áttetsző víz, a víz alatti élet látványa. A Bajkál tóról a szemtanú hitelességével állíthatom, hogy a világ legtisztább tava. Csak a kristálytiszta hegyi források, patakok vize hasonlítható hozzá. A Bajkál vize talán ezeknél is áttetszőbb. A turista kedvet érez, hogy belevesse magát. Ettől azonban jobb óvakodni. mert a tó vize, a nyár ellenére sem melegszik 12 °C fölé. A nyár viszonylagos rövidsége a magyarázat, de a víz tisztasága is oka az alacsony hőmérsékletnek. A tiszta vízen keresztülszalad a napfény; nincsenek olyan apró, lebegő szilárd részecskék, amelyekbe beleütközve, átadhatná hőenergiáját, a napsugár felmelegíthetné a vizet. A bársonyos hullámok az alacsony hőmérséklet ellenére is csábítják a fürdőzőket. Fürödni persze elsősorban nem a tóban szoktak. Egy kis fortéllyal élnek. A tóból kifolyó Angarán Irkutszkban vízerőművet építettek, amely felett bajkáli vízből mesterséges tavat alakítottak ki. Ennek sekélyebb a vize, s a partmenti részeken jobban felmelegszik. Az illetékes állami szervek már évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy a világon egyedülálló bajkáli természeti környezetet meg kell védeni. A határozatok alapján a Bajkál medence víz- és természetvédelmére tervet dolgoztak ki. A tó egyedülálló jellege nem károsodhat, de egyes területeken fejleszthető az ipar. 1971-ben minisztertanácsi határozattal megtiltották tisztítatlan szennyvíz bevezetését a tóba, vagy a tóba ömlő vízfolyásokba. A tisztított szennyvízre is szigorú előírásokat szabtak meg, amelyek betartását keményen ellenőrzik. A szigorúság érthető, ha arra gondolunk, hogy a tóvízbe bejutó kis szennyezés is nagy területen, jelentős víztömeg vízminőségét ronthatja le. A tó hossza 636 km, amely a Moszkva—Leningrád távolságnak felel meg. Legnagyobb szélessége 79,5 km. Térfogata 23 600 km3, ami a Föld édesvízkészletének 20%-a. A Bajkál tóban elférne a Balti-tenger vízmennyisége. A tó környékét hat környezetvédelmi zónára osztották fel. Nemzeti parkokat, vadgazdálkodási, természetvédelmi és vegyes hasznosítású területeket jelöltek ki. Kialakították, illetve kialakítják az üdülőterületeket is. Több körzetben gyógyüdülőket építettek. így évről évre több turista keresheti föl ezt a szép és érdekes tájat. Károlyi Zoltán Az OVH részvétele az EGB vízügyi tevékenységében Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa 1947-ben létrehozta a regionális gazdasági bizottságoknak az egész világra kiterjedő rendszerét. E bizottságok célja és feladata az, hogy figyelemmel kisérjék a világ gazdasági fejlődésének folyamatát, áttekintsék a felmerülő problémákat, javaslatokat dolgozzanak ki a megoldásukra. Az európai régióban a Genfben működő Európai Gazdasági Bizottságot hozták létre, ennek munkájában az európai országokon kívül az Egyesült Államok és Kanada is részt vesz. Szerepe kezdettől fogva kiemelkedő jelentőségű volt, mert lehetőséget teremtett a különböző társadalmi és gazdasági rendben élő országok közötti együttműködésre. A szervezet legfőbb testületé az évenként ülésező Közgyűlés, melyen a kormányok magas szintű képviselői vezetik a küldöttségeket. Az operatív tevékenység szakmai bizottságokban és ezek munkacsoportjaiban folyik, jelenleg tizenhat, a gazdaság legkülönbözőbb ágazatainak területén működik ilyen bizottság. Példaként említhetjük a környezeti, az energiaügyi, a folyami hajózási, a mezőgazdasági, a statisztikai bizottságot és természetesen a vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó Vízügyi Bizottságot. A magyar vízgazdálkodás problémái szorosan összefonódnak a nemzetközi együttműködés különböző kérdéseivel. Ez magyarázza azt, hogy ennek a rangos, európai szintű szervezetnek a vízgazdálkodási tevékenységébe kezdettől fogva bekapcsolódtunk. Aktív résztvevői voltunk kezdetben az ideiglenes munkacsoportnak, kezdeményeztük a végleges szerv, a jelenlegi Vízügyi Bizottság létrehozását és rendszeresen részt veszünk nemcsak a Bizottság ülésein, hanem az általa rendezett egyéb, magyar szempontból fontos tevékenységben is. Tanulmányok készítésével, rapportőri feladatok ellátásával járulunk hozzá a közös munka eredményeihez. A magyar küldöttségek aktivitásának elismerését jelenti az, hogy az utóbbi években többször választottak magyar jelöltet a Bizottság, illetőleg a Szakértői Munkacsoport elnöki, alelnöki tisztségére. A Vízügyi Bizottság, mint kormányközi szervezet, kezdettől fogva nagy figyelmet szentelt a vízgazdálkodáspolitikai kérdéseknek. Jelentős ösztönzést adott a további munkához az 1975-ben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, melynek Záróokmánya a vízgazdálkodás terén is mind elvi síkon, mind gyakorlati kérdésekben az együttműködés új lehetőségeit tárta fel. Ugyanilyen, a Bizottság egész tevékenységére meghatározó szerepe van az ENSZ Vízügyi Konferenciáján 1977-ben elfogadott határozatoknak és a Mar del Platói Akciótervnek. Ez a két okmány tette lehetővé, hogy az utóbbi években egyebek között a vízszennyezés leküzdése és megelőzése kiemelkedő szerepet kapott, ideértve a határon túl terjedő szennyezés kérdését is. Ez a bennünket igen közelről érintő problémakör a Bizottság munkatervének sok pontjában tükröződik vissza. Az e téren elért eddigi legfontosabb eredmény az EGB idei Közgyűlése által elfogadott vízgazdálkodáspolitikai Nyilatkozat kidolgozása volt. Ennek a Nyilatkozatnak a gyakorlatba való átültetése az elkövetkező évek munkájának számunkra legfontosabb feladata. Ennek a cikknek a korlátozott terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a Vízügyi Bizottság idei ülésén tárgyalt kérdésekről és az elért eredményekről részletesen beszámoljunk. Csupán ízelítőnek idézzük a napirend néhány pontját: a vízkészlethasznosítás és a vízminőség-védelem helyeztének és fejlődésének áttekintése, elemzése a régió országaiban; a vízminőségi standardok egységes módszereinek elemzése és összehangolása; az európai régióban hatályos vízgazdálkodási tárgyú nemzetközi szerződések összegyűjtése; a nemzetközi folyami bizottságokról megtartott értekezlet. A Bizottság 12. ülésén résztvevő magyar küldöttségnek, melyet dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese vezetett, most sem volt könnyű dolga. Az EGB országainak vízgazdálkodás-politikája nem egységes, eltérőek a problémák is. A különböző országok gyakran egymással ellentétes érdekei bonyolult helyzetet teremtenek. Nagy körültekintésre, a külpolitikai kérdésekben való jártasságra, tárgyalókészségre, nyelvismeretre és nem utolsósorban szívós, következetességgel párosult türelemre van szükség. A napirenden szereplő témák a kidolgozás igen eltérő fokán állottak: a vízkészlet-hasznosítás és a vízminőség-védelem helyzetének áttekintéséről készülő jelentés tervezetén az utolsó simításokat végezték el; a nemzetközi folyami bizottságokról tartott értekezlet eredményeinek továbbfejlesztése épp, hogy megkezdődött. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg azonban azt, hogy a számunkra fontos kérdésekben minden esetben közelebb jutottunk a megoldáshoz. A most elért eredmények továbbfejlesztése a következő év feladata, részben a Szakértői Csoport ülésén, részben magának a Vízügyi Bizottságnak a soron következő 13. ülésén. Folynak az előkészületek az állattartásból eredő hulladékok mezőgazdasági hasznosítása kérdésében sorra kerülő szemináriumon való részvételünk érdekében. Prehoffer Elemér 57
