Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
Л KÖRNYEZETVÉDELEM SZERVEZÉSE Uj tantárgy az egyetemi oktatásban A több mint három évtizeddel ezelőtt alapított Veszprémi Vegyipari Egyetemen a hetvenes évek elején a nehézvegyipari szak mellett újabb fakultáson a szervező vegyészmérnöki szakon is megkezdődött a képzés. Az idei tanévben újabb tárggyal bővült a tananyag ezen a szakon: a hallgatók az V. évfolyamon környezetvédelem szervezést is tanulnak, amelyből államvizsgát tesznek. A szervezőmérnöki szak és az új tantárgy, a környezetvédelmi oktatás iránti érdeklődés vitt el bennünket a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, ahol az illetékes tanszék munkájáról Dr. Bene László tanszékvezető egyetemi tanártól kértünk tájékoztatást. — A gazdasági helyzetünk már jó évtizeddel ezelőtt szükségessé tette azt, hogy a vegyipar kapjon a szervezésre specializált mérnököket, — mondotta a professzor. — Ez az igény találkozott különböző párt- és kormányhatározatokkal, amelyek a munkatermelékenység növelése érdekében szintén ilyen törekvéseknek adtak hangot. Ezek alapján abban az időben az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács határozatot hozott, miszerint Veszprémben, az országban először, létre kell hozni egy szervezőmérnöki szakot. Az új fakultás 1972-ben kezdte meg működését, és ma már szerves egymásraépüléssel két fokozaton képez szervezésre specializált vegyészmérnököket. Itt meg kell említenem, hogy a környezetvédelem jelentőségét az egyetem vezetősége már régebben felismerte, olyannyira, hogy postgraduális képzésben közel tíz esztendeje tanít olyan végzett mérnököket, diplomásokat, akiknek tevékenységéhez környezetvédelmi szakmérnöki végzettség szükséges. Ennek a levelező továbbképzési formának időtartama két év. A környezetvédelmi oktatásra nagyobb figyelmet fordítottunk, mint általában az országban szokásosnak mondható. Mégis, a végzett hallgatóinktól kapott jelzések és a még itt tanuló hallgatók kívánsága alapján törtük a fejünket azon, hogyan lehetne a szakszerűség fokozottabb igényével, tehát a végző V. éves vegyészmérnökök számára igényes környezetvédelmi tananyaggal kilépni. Végül is találtunk megoldást. Az államvizsga tárgyak között van egy fakultatív tárgy: a hallgató több tárgy közül választhat, de ha választott, abból államvizsgáznia kell. Megelőzően ilyen tárgy volt a marketing és a vegyipari minőségellenőrzés. Harmadik tárgynak beillesztettük a környezetvédelem-szervezést. 20—25 százalékos jelentkezési arányra számítottunk, de kellemes meglepetésünkre a szervező vegyészmérnök hallgatók 50 százaléka volt az, aki a környezetvédelmet választotta. Ezek a végzős fiatalok a környezetvédelmet nem a szoros értelemben vett vegyészmérnöki felkészültséggel kezelik majd, tehát nemcsak az ide vonatkozó, itt használatos eljárásokat, módszereket, berendezéseket, készülékeket ismerik, hanem ismerik ennek az ökológiai összefüggéseit is, és így megfelelő szemlélettel tudják a környezetvédelmet kezelni. — A hallgatók milyen tankönyvből vagy jegyzetből tanulnak? — A környezetvédelem szervezése c. tárgyat Dr. László Ferenc adja elő, aki a környezetvédelem témájával már hosszú ideje foglalkozik, és éppen az irodalmi, szakmai munkája alapján esett rá a választásunk, amikor felkértük arra, hogy vállalkozzék ennek a tárgynak az oktatására. Nagyon készségesen összeállított egy tantervet, sőt, még arra is vállalkozott, hogy rövid időn belül tananyagot készít, ami már itt fekszik előttünk. Ez 260 oldal terjedelmű kész egyetemi jegyzet, így már tananyagot is tudunk a hallgatók kezébe adni. Abban bízunk, hogy egy-két év alatt szerzett tapasztalatok alapján ez a tananyag már annyira éretté válik, hogy tankönyvként is megjelenhet majd. Beszélgetésünkbe bekapcsolódik a szerző is, aki a délutáni órákban zárthelyit Íratott a diákjaival és bejött a tanszékre. A tanár úrnak mi a véleménye a környezetvédelem, mint tantárgy felsőszintű oktatásáról? — Rendkívül pozitívan értékelhető a Veszprémi Vegyipari Egyetem vezetésének az a kezdeményezése, hogy az egyetemen oktatott tantárgyak sorába beiktatták a környezetvédelem szervezése c. témát és államvizsga rangjára emelték, — mondja Dr. László Ferenc. — Annak a felkérésnek, hogy a tantárgy oktatását én indítsam be — elvégezve egyúttal a tananyag kimunkálását —, örömmel tettem eleget; ugyanis rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy az egyetemről kikerülő fiatal szakemberek megfelelő környezetvédelmi ismeretekkel és helyes szemlélettel legyenek felvértezve. Évekkel ezelőtt megjelent környezetvédelmi tárgyú cikkeimben magam is sürgetően téptem fei a téma oktatását illetően, abból kiindulva, hogy elsősorban ez az eszköz, amelynek révén a közgondolkodásban teret hódít a környezetvédelem jelentőségének a felismerése és ennek eredményeként magatartási formává válik a tényleges cselekvés. Elérkezett ugyanis az az időszak, amikor a jámbor óhajokat fel kell váltania a mindennapi munkához kapcsolódó cselekvésnek. A környezetvédelmi tennivalók szerves részét kell, hogy képezzék munkánknak, bármilyen területen is dolgozzunk. Ez a követelmény hangsúlyozottan jelentkezik a vegyipari üzemek szakembereinél, mivel ezen a területen különösen sok az olyan jellegű veszélyforrás, amely környezeti ártalmat idézhet elő. A tananyag oktatása keretében igyekszem érvényesíteni azt a vonalvezetést, hogy az előrelátó, tervszerű, felelősségteljes munkával a bajok megelőzhetők, így tehát nincs ok a pánikra. Az elővigyázatosságra viszont annál inkább. Az a korszerű felfogás, ha tervszerű környezetaiakitásróf beszélünk. Komplex szemlélet szükséges a helyes eligazodáshoz, enélkül nem lehetséges az ok és okozati összefüggések labirintusában felismerni a tennivalók súlyát, sorrendjét stb. A tananyag kialakításánál az a logikai megfontolás vezérelt, hogy a hallgatók először főbb vonalakban ismerkedjenek meg a környezetvédelem alapvető területeivel és a környezeti ártalmakkal, majd ezt követően a környezetvédelem eszközrendszerével. A megoldásra váró feladatok megítélésénél mindig a magasabb rendű érdekekből kell kiindulni, és a helyi, vállalati érdekeket ezeknek kell alárendelni. — Az elméleti oktatást kiegészít valamilyen gyakorlati foglalkozás? — Voltunk a hallgatókkal két alkalommal üzemlátogatáson; a fűzfői Nitrokémia szennyvíztisztító telepén, ami példamutató üzemi létesítmény, majd a balatonfüredi kommunális szennyvíztisztító telepen. Az előadásokon egyébként használunk szemléltető anyagokat, szakmai filmeket nézünk meg stb. A tanszéken pedig a hallgató rendelkezésére áll a szükséges hazai és külföldi szakirodalom. — Milyen témákat választanak a hallgatók a diplomamunkákhoz? — Maguk választják meg, de el szeretnénk érni azt — válaszol Dr. Bene László —, hogy néhány vállalat írjon ki környezetvédelmi szakdolgozati, de inkább diplomamunkához témát. Nálunk az egyetemen a diplomamunka valóságos üzemi, vállalati problémának a szakszerű műszaki, szervezési, gazdasági megoldását kívánja. Ha néhány vállalat adna ilyen komplex feladatot a környezetvédelem területéről, nyilvánvaló, hogy a hallgatók között lenne, aki vállalkozna erre. így az a tudás, amit az egyetemen a környezetvédelem tárgy keretében kapott, már gyakorlatilag is érvényesülne. Egy olyan fiatal szakember, aki pályakezdéskor már a környezetvédelem területén indul, az nyilván nemcsak élő „szakmai lelkiismeret” lenne ezen a területen, hanem olyan specialistává válna néhány év alatt, amilyenből az országnak tíz év múlva sokkalta többre lesz szüksége majd, mint ahány rendelkezésre áll. (Alföldi) 51
