Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
talajban A kisebb áteresztőképességű réteg a szivárgó keresztmetszet szétterülését eredményezi. Míg a jobb áteresztőképességű rétegbe történő átmenetnél lényegében azonos marad a szivárgási keresztmetszet. Ha a beszivárgási hányad az áteresztőképességhez képest valamely rétegben nagy, akkor oldalirányban terjed ki a határfelület egészen addig, míg erősen áteresztő réteghez ér. Viszont az igen kis áteresztőképességű, finom szemcsézetű közbenső rétegek, melyek erősebb mértékben képesek visszatartani a kapilláris szivárgó vizet, pl. iszapos, agyagos homokok, vagy agyagok, jelentős mértékben akadályozhatják, vagy akár teljesen megszüntethetik az olaj behatolását a mélyebben fekvő képződményekbe. Ilyen esetben az olaj a talajvízszintig nem is jut le. Ha a beszivárgott olajmennyiség meghaladja a szivárgási tartomány olajvisszatartó képességét, akkor az olaj egészen a talajvízig hatol. Elegendő nyomás esetén az elszivárgási hely alatt behatolhat a talajvízbe, ekkor azonban a kapilláris sávban vízszintesen szétterül. Ha az olaj a nyomás miatt közvetlenül behatol a talajvíztartó rétegbe, a nyomás kiegyenlítődése után gyorsan felemelkedik a talajvíz felszínéig és egyensúlyi helyzetet vesz fel a kapilláris sávban, elsősorban a talajvízáramlás irányában. Míg a szivárgási tartományban az olajbeszivárgás befejeződése után csak a talajszemcsékhez adszorbeált (viszonylag kis mennyiségű) olajtartalom van jelen, addig a kapilláris sávban a szabad olajmenyiségek feldúsulnak, és mozgásukat korlátozza a kapilláris erő hatása. Míg a szivárgó sávban viszonylag gyorsan mozog az olaj, addig a kapilláris sávban hónapok múlva, sőt évek múlva is maradnak nagyobb olajmennyiségek. Ebből következik, hogy nagy, régebben bekövetkezett olajbalesetek esetén ebből a zónából lehet eltávolítani a nemegyszer tekintélyes olajmennyiséget. Az olaj igen tekintélyes része képes oldódni a vízben, nem beszélve az ásványolaj kísérőanyagairól, melyek hasonlóképpen vízoldhatóak. Ha az ásványolaj összefüggő fázisként hatol be a talajba, és ott vízzel érintkezésbe jut, egyes alkatrészei oldatba mennek át, és a vízzel együtt vádorolnak tovább. Ez a folyamat jön létre, ha az olaj fázisként van jelen a szivárgási tartományban, és szivárgó vízzel lép érintkezésbe, vagy pedig ha az olaj fázisként van jelen a talajvíz-tartományban és állandóan érintkezik az áramló talajvízzel. Ha az olajtest, tehát az olaj, mint fázis a talajvízfelszín felett helyezkedik el, akkor a szivárgó víz oldhat ki olajrészeket, és a talajvíz felszínére vezeti azokat. Itt kezdődik a horizontális irányú szétterülés a talajvízáramlás irányában. Ha az olajtest egészen a talajvíztartományig ér le, akkor az áramló talajvíz old ki olajalkatrészeket, és azokat magával ragadja. A kioldott olajmennyiség függ az érintkező felületektől, a víz áramlási sebességétől, a víz telítettségi fokától és az olajfajta milyenségétől. Végül vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor figyelembe vesszük, hogy az olajtestből az alacsony forrpontú, könynyen illő üzemanyagok a talajban is viszonylag könnyen párolognak. A felszín alatti párolgás függ az olajtermék minőségétől, a nyomástól, a hőmérséklet gradienstől és a talaj áteresztőképességétől. A szivárgási tartományban elhelyezkedő olajtest körül tehát szénhidrogéngőzökből álló burok képződik. Hasonlóképp a talajvízen elfekvő olajlencse felett is kialakul ez a gázburok. Minthogy a gázosodó üzemanyaggőzök a levegőnél nehezebbek, ezek zömben a kapilláris sáv feletti rétegekben helyezkednek el. Mindebből következik, hogy ezek a gázok a szivárgó tartományban vándorló vízben oldódnak és növelik a talajvíz szennyeződését. A talajra kiömlött olaj tehát, a talaj és az olaj minőségétől függően, viszonylag rövid idő után a kapilláris zónában gyűlik össze. A kapilláris zónában évekig maradhat, és így további talajvízszennyezés forrása lehet. Az olaj a vízben való oldódás útján okoz káros vízszennyezést éspedig — közvetlen az olajtest tömegéből, — szivárgási zónában adszorbeált olajból és végül — a könnyű párlatok tenziója miatti olajpárnából történő kioldás során. Az olajkár csökkentésére, további károk elhárítására két út kínálkozik: — a kisebb mennyiséget képviselő, szivárgási és párazónában jelenlevő olajokat bakteriológiai úton (specifikus olajfaló mikroorganizmusokkal) kell lebontani ; — a veszedelmes mennyiséget jelentő, kapilláris zónában felhalmozódott olajat pedig csápos kút elv szerint befúrt, horizontális perforált csövekkel kell eltávolítani. A megfelelő horizontális magasságot, a csápokkal csak közelítve lehet elérni, ezért a kapilláris zóna optimális szintjét, a talajvízszint-csökkentés és növelés ismert módszereivel kell beállítani. Javasolt teendők: 1. Haladéktalanul fel kell venni a kapcsolatot az ipari bakteriológiával foglalkozó hazai és külföldi intézményekkel. 2. Ki kell fejleszteni a csápos kút elven működő célraorientált fúróberendezéseket (esetleg importálni). 3. Üj szennyezés esetén haladéktalanul fel kell tárni a vertikális és horizontális kőzetfizikai és vízföldtani jellemzőket, földtani szelvények készítésével. 4. Ki kell fejleszteni azokat az egyszerű műszaki eszközöket, melyek a gyors feltárást lehetővé teszik. 5. A régi olajszennyezések helyét a fentiekhez hasonlóan tapasztalatszerzés céljából fel kell tárni. 6. Fel kell állítani, illetve a fentiekkel kibővíteni a felszín alatti olajszennyezések kataszterét. 7. Ki kell dolgozni a beavatkozás megtervezésének és végrehajtásának metodikáját. Dr. Pásztó Péter EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS Együttműködési szerződést írt alá dr. Illés György, az OVH elnökhelyettese és dr. Inczédy János, a Veszprémi Vegyipari Egyetem rektora. Az október 20-án aláírt szerződés, amely a vízügyi szervezet és az egyetem együttműködéséről szól, egyebek között kiterjed az egyetemen folyó képzésre és továbbképzésre, amelyben vízügyi vállalatok és intézmények is közreműködnek. Az egyetem vállalta, hogy a következő 5 évben részt vesz az ipari üzemek hidrotechnikusainak továbbképzésében. A szerződésben az egyetem és a vízügyi intézmények kutatási és műszakifejlesztési együttműködéséről is megállapodtak. Helyreállítási munkák ellenőrzése Befejeződött a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon az a több hétig tartó felülvizsgálat, amelynek során ellenőrizték az árvízvédelmi, belvízvédelmi és folyószabályozási művek (töltések, csatornák, szivattyútelepek, partvédő művek, zsilipek stb.) állapotát. A minden évben szokásos ellenőrzésnek ez évben az adott különleges jelentőséget, hogy a júliusi, augusztusi ár- és belvíz sok kárt okozott a védőművekben. Bár a vizsgálatot követő részletes értékelés még hátra van, a legfontosabb tapasztalatok már most leszűrhetők. Többek között az, hogy mindenütt megtörtént, a közvetlen veszélyt jelentő rongálódások helyreállítása, és a védműveket felkészítették az újabb árhullámok fogadására. A további feladatokra részletes intézkedési terv készül, amely egyben meghatározza a következő esztendő tennivalóit is. 49
