Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
toltak tagjai. Voltaképpen csak a szolnoki szövetkezetnek van meg a folyamatossága, 56-ban sem feszítette szét semmi. És a jövendő? Szabó János 19 évesen lett halásszá, fia azonban, jóllehet megpróbálta a halászatot mentőápoló lett. „Sáros munkának találta a fiam a halász munkáját, kevés szabadidővel, ami persze igaz is.” 2. És Szabó András bácsi? — Én is a tiszafüredi Március 15-ben kezdtem, pontosabban jóval korábban már nagybérlő halászokhoz jártam napszámba. Apám mezőgazdasági napszámos volt, de a nagyapám halász. Ami a nagybérlő-rendszert illeti, a Tisza 12—20 kilométerenként fel volt osztva, amit a tulajdonos, vagyis az állam kiadott a nagybérlőknek, akik maguk többnyire nem értettek a halászathoz: nálunk például egy csendőrszázados volt az utolsó nagybérlő. Hat személyt tartott, akik elbírták kezelni a lapsolót. Kisszerszámos halászt is tartottak, akik afféle albérlők voltak. Minden nagybérlő annyit foglalkoztatott, hogy az ő bérleti díját kifizették. Mindegyik harminc varsával, egy kecével vagy bonéval — ez olyan halfogó húzószerszám, amivel egy ember tud dolgozni — és kettőszáz szem horoggal bírhatott — ennyit engedélyezett a nagybérlő. Másik kikötése az volt, hogy az öt kilón felüli halat át kell adni néki. Fizetett ugyan érte, de abban nem volt köszönet. Szava nem volt a kisszerszámosnak, legföljebb „mehetsz” volt a jutalma. Én a csendőrszázadosnak dolgoztam, de csak napszámosként, nem az állandókhoz tartozva. Csak ősszel mehettem, nekem a háló inát, az alsó részét kellett húznom, a legnehezebbjét. Egyébként kubikos voltam, a legtöbbször oesti építkezéseken, ahol csákánnyal fogadták az embert, ha munkát keresett. Kőtelek 132 kilométerre van Budapesthez, kétszer gyalog tettem meg azt az utat, mert elfogyott a pénzem, haza kellett jönnöm. Ez még a harmincas években történt. — 1947-ben lett önálló halász, tehát megvalósult a szíve vágya . . . — Furfangos előzménye van ennek — folytatta emlékezését András bácsi. — Egy kissé szomorú is, mert 45-ben maláriába estem, s nem volt gyógyszer: csak szeptemberben kaptam először két csomag kininport. A feleségem kenderfonalat font, én hálót, négy varsát kötöttem. Elmentem az akkori bérlőszövetkezet első emberéhez. Iván Mihánv tiszasülyi halászhoz, bejelentve, hogy halász akorok lenni. Akkor mindenki ez szeretett volna lenni, hiszen egy kiló halat két liter borért adtak. Persze, aki már halászott, az igyekezett megakadályozni, hogy mások is ezt csinálják. Én azonban elmentem Abádszalókra, az egyik közgyűlésükre, s eleinte ott is elzárkóztak, mígnem egy gazdatiszt könyvelő kiküldött, s azt mondta a többieknek, bogy ez egy rettentő nagy kommunista, aki megmozgatja alattuk a dolgokat. Párttag se voltam, de felvettek az ijedtségtől. De volt valami a gazdatiszt füle mögött, ez később kiderült; amit a halászok befizettek, abból két lovat vásárolt magának. András bácsi verseket is írt, van köztük egy tréfamester társat megéneklő, aztán az ellenőrző bizottságok elnökeinek tanfolyamáról hazaküldött, amelyben így ironizál: ..A tudás szekerét én magam is rakom, erőimhez képest segédmunkás fokon.” Mindenki tudja a szövetkezetben, hogy korántsem segédmunkás fokon dolgozta át élte zömét András bácsi, oki humoros halászmiatyánkot is alkotott. Egy fél versszak belőle: „Tartsad távol tőlünk a garasos vevőt, ócsárol az minden halat szemünk előtt”, nemkülönben egy alkalmi versezetet htsz-alapítók valamelyik fénykép-együttesének. „Ember, ha megállsz e tabló előtt Melyről idős arcok néznek reád, Lelkedben emelj kalapot nekik E szövetkezetét Ők alapították. Nekünk építették múltban a jövőt Ezért annak hasznát sem élvezték, Az a tudat adott hozzá erőt: Jobban fog élni az új nemzedék”. Négyezer hektár a szövetkezet vízterülete, amiből 160 az úgynevezett intenzív holtág és halastó, a többi nyílt víz: Tisza, Zagyva, Jászsági- és Kunsági-főcsatorna, ezer kilométernyi öntözőcsatorna-hálózat, valamint víztároló Karcag mellett. A régi halak közül eltűnt úgyszólván a kecsege, de sok a harcsa, s az utóbbi években, amióta működik a Tisza II. elképesztően elszaporodott a kárász. Az intenzív vizeken ponty, amur, busa „terem". 3. ...Szeged, szintén htsz-elnöki iroda, szintén az elnökkel, Pelle Lászlóval, szintén nyugdíjasokkal és aktív taggal, szintén emlékezőkkel, alapítókkal az asztal körül. Mutassuk be őket: id. Cs. Nagy István a rangidős, 1905-beli tápéi halász; ketten Algyőről: az 1902-ben született, tehát, ha úgy tetszik, még rangidősebb Laczik Antal, aki már 13 éve van nyugdíjban. Egyformán a szegedi Kossuth Htsz-ben dolgoztak, amely a csongrádi Haladás és a hódmezővásárhelyi Ady Htsz-szel egyesülvén, nyerte el a mai elnevezést: Tisza Htsz. Nagyjában-egészében abban is megegyezik életútjuk, hogy — hasonlóan a szolnokiakhoz — dolgoztak nagybérlőknek, azután a bérlőszövetkezetben, majd a htsz-ben. Cs. Nagy István: — Az én apám csak részben volt halász, az első háborúból hazajőve. A 3-as huszároknál volt a fronton, nem volt munkalehetősége. Emlékszem az első nagyobb halfogásomra, 1919 tavaszán, amikor az egyik éjszaka 12—15 kilós potykák ereszkedtek a befolyón át, elütött az egyik, rázuhantam: 16 kilós volt. — Pontyban nem lehetett ennél nagyobb — vélekedik Laczik bácsi. — De volt, aki 22 kiló 70 dekás pontyot fogott a Maroson. 1952-re terelem a beszélgetést, de Cs. Nagy bácsi tovább időzik 1919-nél, amikor is Szegeden köztudomásúan franciák tanyáztak, de jött Pest felől egy repülőgép, s arra mutatva jövendölte az apja: ha ők győznek, akkor jó világ lesz. 1952-ben 101 alapító tagja volt a halászati termelőszövetkezetnek, „megtisztultak" az orvhalászoktól, galambászoktól, suszteroktól. Érdeklődön az utánpótlásról: Laczik Antalnak a fia mérnök a MÁV-nál, Cs. Nagy Istvánnak az egyik fia épületács, bár 68—71 között halászott, míg a másik fiú megmaradt apja mesterségénél. Pelle László, az elnök azonban közbeveti, hogy az átlagéletkor meglehetősen jónak mondható, hiszen nem több 40—42 esztendőnél. Egyébként panaszkodnak a Tisza szennyezettségére, például Algyőnél a fenolra. Hiányzik, a szennyvíz miatt eltűnt például a tiszavirág, ez a néhány centis rovarka, amit kelisznek is mondanak. Olyan, mint a lepke, ruháját levedli, s június 14-én kezd röpülni, ezt nevezik virágzásnak. Cs. Nagy István írja le ily módon ezt a tüneményt. — Most már nincs tiszavirág — koplalnak a halak, s mind a szennyezettség miatt! 4. ... Napjainkban 16 halászati termelőszövetkezet működik, a Fertő tótól Szabolcsig, de érdekvédelmi területükben, a szövetségben rajtuk kívül 18 mezőgazdasági szövetkezet is meglelhető. Ez utóbbiaknak nem fő foglalatossága a halászat, de kétezer hektár tófelülettel, jobbára tógazdasággal, tehát mesterséges tavakkal bírnak. És maguk a htsz-ek? Nos, ők 41 872 hektárnyi természetes, vagy külterjesnek is mondott, továbbá 1900 hektár belterjes vízen — lásd holtágak! — tevékenykednek, valamint 1520 hektár tógazdaság van tulajdonukban. Milyen, mekkora az idei zsákmány? Az őszi lehalászást befolyásolta az időjárás, miként általánosságban is nagy úr ez a tényező! Sajnos, a hűvös nyár nem kedvezett a halak gyarapodásának, ezért a szövetség szakembereinek becslése szerint a tervezett 10—11 százalék helyett mindössze 5—6 százalékkal növelik produktumukat a tavalyihoz képest a htsz-ek. S mennyi volt ez a tavalyi? Pontosan 7900 tonna. Nem tudom, sok-e avagy kevés, mindenesetre lehetne több is. Az alapítók szavaiból azonban kitetszett, hogy korántsem pusztán az időjárás okolható: a vizek, igy környezetünk védelme nemcsak a halászok kötelessége! Keresztényi Nándor 25
