Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
széljük, amit kellene. Csak százötven évvel ezelőtt vetette fel a kérdést elsőnek Tessedik Sámuel, a szarvasi evangélikus pap — természetesen németül — hogy mi a paraszt Magyarországon és mi lehetne? Sajnos nem felelt neki senki azok közül, akik akkor a kezükben tartották a nemzet sorsát, hiszen a paraszt nem számított bele a nemzetbe, nem volt tagja a magyar szent koronának. A mi életünkben a 90- es években (1890) merült fel a parasztkérdés, csakhogy akkor még nem ennek hívták, hanem mezőgazdasági munkáskérdésnek, és erre a kérdésre szuronyokkal és golyókkal feleltek, mint ahogy hallgatással Tessedik Sámuelére." Tehát, hogy mezőgazdasági munkásságról van szó, előttem már megfogalmazták. Móra Ferencnél találóbb szavakat, majdnem tételeket aligha lelünk nemzeti irodalmunkban, hiszen ő is közvetlen közelről ismerte ezt a réteget, velük egy sorban nőtt. De a mezőgazdasági munkáskérdésnek világítsuk meg a másik oldalát is, mert a magyar kubikosok nemcsak munkások, de szervezett mezőgazdasági munkások, s ez a szervezettség emeli ki őket és mondatja ki Eörsi Bélával, ,,A magyar földmíves szegénység kialakulása" című könyvében a következő tételeket: Őket már nem számítják a mezőgazdasági dolgozók közé, hanem speciális földmunkásnak tekintik. Ezek képezik a falusi proletárság elitjét, és intelligenciában sokszor jóval fölötte állnak a cselédeknek. A múlt század közepén épült nagy vasúthálózat és csatornázás az ő munkájuk, sokan még külföldre is eljutottak. És ha már ennél a tételnél tartunk, felütöm Illyés Gyula „A puszták népe” című könyvét, amelynek egyik fejezete a summások rétegét határozza meg, mint a mezőgazdasági munkásság egy különleges csoportját. A summások sohasem jutottak el az egységes szervezetig, de az idézet ezt világosan bizonyítja: „Istállókban helyezik el őket. Akad ugyan egy-két hely, ahol külön munkástanyát építenek nekik, félig a földbe ásott, jégveremszerű vályogbarakot, belül a fal hosszán hatalmas közös fapriccsel, de az általános szokás mégis az istálló. A jászlak elé sorban úgy, ahogyan télen az ökrök állottak, a munkások fekvőalkalmatosságot készítenek. Mindegyik ökör helyére levernek négy kis cölöpöt, arra keresztben és hosszában ágfát helyeznek, majd a fölé szalmát és pokrócot. Az istállót a vaksi kis ablakon át nem lehet jól szellőztetni, természetesen fűteni sem lehet, de hisz ki látott már istállón kéményt? A nemek szerint való elkülönülés elvben megvan. A férfiak és nők nagy része, azonban egyben férj és feleség is, ezek szépen egymás mellé költöznek, néha egy fekvőhelyen hálnak.” Illyés Gyula soraihoz hadd illesszem az Alföld másik nagy írója, Tömörkény István szavait, hogy az ellentét szebben megvilágosodjék előttünk, mi különbség van summás és kubikos között? Tömörkény találó, remekbe szabott tételei a következők: „Ha hívják a kubikost megindul, s megy amíg oda nem ér, ahol az okosok úgy találták ki, hogy az anyaföldet el kell hordani egy helyről másra. Elmegy hazulról. Ö az az ember, aki mindenét magával viszi egy talicskában, kivéve az asszonyt meg a gyerekeket, akik otthon maradnak (amúgy sem férnének bele a talicskába). így hát megindulnak. A talicskában van egy zacskó tarhonya, kis készségben só és paprika, amely fűszerszámok nélkül elindulni nem tanácsos, továbbá szalonna, pálinkásbütykös, meg lapát, valamint hogy a talicska nyelére van akasztva a bogrács. A bicska, a dohány, a pipa és a masinatartó a zsebben akár több hónapos távollétre is elindul. Nem nagy felszerelés, de neki elég.” Ha a két életformát összevetjük, rögtön kiderül, hogy a kubikos élete szabadabb élet, hiszen nincsenek körülötte a munka hátramozdítói (Elsősorban a gyerekekre, „konyhamalacokra” gondolok, mert valaha így hívták a summásivadékot.) És nincs feleség sem, neki otthon kell tartania a ház körüli rendet. Tehát a szabad időben „a pipahuja" mellett jobban futja beszélgetésre és aki beszélget, Magyarországon ebben az időben mindig politizál is egyben. Hiába, hogy beáll a munkába hajnalban, és sokszor a holdvilág is kint éri, mégis több alkalma van eszmét cserélni az élet dolgairól. Ez tehát a legfontosabb és legszembetűnőbb különbség cselédek, summások és kubikosok között. És most visszakanyarodva a tiszántúli múlthoz, szeretnék néhány történelmi epizódot rögzíteni, amely a szervezettség szükségszerűségét már az idők hajnalán hozta, hiszen a nincstelen, víz mellett élő, az árnak mindig útjába eső szegény réteg volt a kubikosság feltöltője és Szolnok megye, Csongrád, Békés, Arad, Bihar, Heves megyékkel együtt azokat a névtelen százezreket adta, akik újjáírták itt a magyar Alföld természetrajzát. 1864-ből való az első idézet, amely Szolnok megyét, Fegyvernek községet említi korban és időben talán a legrégibb aratósztrájkot. „A Fegyvernek melletti Vadász-pusztát a Szapáry grófoktól Politzer Móric bérli. A bérlő által alkalmazott 360 aratómunkás, mert rossz minőségű kenyeret kapott, és a július 10-én járó fejenként két font szalonnáját 11-én reggel még nem kapta meg, megtagadta a munkát. A munkásokat egyik társuk, a Füzesabonyból származó Buskó József lázította fel. Politzer Móric, minthogy saját és családja testi épségét veszélyben látta (Buskó kaszával a kezében fenyegető magatartást tanúsított) táviratilag Szolnokról csendőri segítséget kért. Mire a csendőrség megérkezett, addigra Politzer meghozatta a jobb minőségű kenyeret és a hátralékos szalonnát és az aratók felvették a munkát. Buskót letartóztatták és az abádszalóki szolgabírói hivatalnak adták át.” Szeretném az évszámot még egyszer kiemelni 1 8 6 4. Még a zsellérek előtt szivárványosan ott lebeg az elveszített 1848-as szabadsággal együtt a kevéske föld megszerzésének reménye, és kirobban az első aratósztrájk Szolnok megyében, melyet csendőri erővel törnek le. A nagybirtokot már bérlők uzsorázzák és szokásukhoz híven kenyeret, szalonnát, egyszóval a betevő falatot is szeretnék ellopni munkásaik elől. íme, itt az első szervezett fellépésnek az eredménye: mire a csendőrség megérkezik megvan a jobb minőségű kenyér és az elsinkófált szalonna. De a tanulság, hogy Szolnok megyében a nincstelenek körében valami születőben, — készülőben van, azaz a mezőgazdasági munkásság megpróbál szót emelni önmaga érdekében. Korban és időben közelebb kell kerülnünk napjainkhoz, korunkhoz és a múlt század után szükséges felemlegetni elsősorban az 1920-as és 30-as esztendők naponkénti elkeseredett harcát, az arról szóló szemelvényeket, hogy egyértelmű legyen előttünk a magyar földmunkásság, a kubikosréteg küzdelme a mindennapi kenyérért, szabadságért és jobb munkalehetőségekért. Az alispáni iratok nagyon sok olyan apró szemelvényt őriznek, amelyek világosan mutatják, hogy a magyar kubikosság szervezkedési jogát is igyekeztek eltörölni és sok esetben csak illegális úton tudtak valamit tenni a sokaság jogaiért. 1927-ben alakult meg Túrkevén a kubikosok, földmunkások Töltésépítés régi módon (1920-as 30-as évek) 22
