Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
Qfí — az üzem összes frissvízigénye (m3/ó) Qk = rendelkezésre álló szabad vízkészlet (m3/h) QSz az üzemből kibocsátandó szennyvíz mennyisége (m3/h) Csz = az üzemből kibocsátott szennyvíz minősége (mg/'l) SZei az üzemből engedélyezett vízszennyezőanyag-kibocsátás (kg/h) az adott befogadóra Isz a szennyvízből kinyert iszap (vízszennyező-anyagmennyiség (kg/h) Sze2 ártalommentesen elhelyezhető (engedélyezett) iszap mennyisége (kg/h) = adott vízgazdálkodási régióra és iparágra meghatázott vízúj rahasználati arány A rendszer szimbolikus költségfüggvényének grafikus ábrázolása a 4. ábrán szerepel. A 4. ábra jelmagyarázata at; a-2 = különböző telephelyű, azonos üzem vízellátás—csatornázásának beruházási költségei. b —a víz újrahasználatok, valamint a gyártástechológiák és berendezéseik vízgazdálkodási célú módosításának beruházási költségei. A vízkészletekkel való ésszerű illetve fokozottabb gazdálkodás igénye hazánkban egyre sürgetőbb népgazdasági feladat. Több iparvidékünkön már jelentős vízhiánnyal küzdenek és a főbázisok, a felszíni vizek szennyezettsége rohamosan növekszik. Mivel az ipar több vizet használ a vízkészleteinkből mint a népgazdaság összes többi vízhasználója és a kibocsátott vízszennyező anyagok túlnyomó része az ipari üzemekből származnak az előzőekben tárgyalt rendszer-szemléletű ipari üzemi vízgazdálkodás megvalósítása legalább az új- és fejlesztendő üzemekben sürgősen megoldásra váró feladat. Dr. Kelemen László Tóthnc, Palotai Emese A vízmérleg módszertanának felülvizsgálata A KGST-tagországok gazdasági fejlődésénék jelenlegi szakaszát a vízgazdálkodásnak a gazdasági, társadalmi fejlődésiben betöltött növekvő szerepe jellemzi. A társadalmi, gazdasági fejlődés által támasztott vízigények ma imár számos KG'ST-tagország vízgazdálkodási mérlegének feszültségéhez vezetnek. A vízgazdálkodás aktuális feladata a készlet-igény egyensúly optimális megteremtése egyrészt a vízigény szabályozásával, másrészt a vízkészlet tervszerű és komplex hasznosítását megalapozó szabályozott lefolyási viszonyok fejlesztésével. A készlet-igény egyensúly vizsgálatának és tervezésének eszközét, a vízmérleget a vízkészlet-gazdálkodási döntések jelentősége és gazdasági kihatásainak növekedése következtében fejleszteni szükséges. A KGST VVÉ I—02. téma keretében — a KGST VVÉ XXII. ülésén felvett jegyzőkönyvnek megfelelően — a vízmérleg módszertan felülvizsgálatának célja a munkában részt vevő országok tudományos és gyakorlati tapasztalatainak összegzése, amely alapján egyrészt azonos alapelvek és összehasonlítható módszerek dolgozhatók ki, másrészt új, a jelenlegit meghaladó ismeretanyag összegezhető a legsürgősebb problémákra összpontosítva a figyelmet. Ezáltal elősegíthető a vízgyűjtő medencékre kiterjedő területi koordináció, s új tudományos ismeretekkel megalapozottabbá válhat a vízkészlet-gazdálkodási fejlesztésekre irányuló döntés. A téma kidolgozásában részt vevő országok tudományos kutatási és gyakorlati tevékenységének áttekintése alapján megállapítható, hogy az egyes országok jelentős gyakorlati és tudományos módszertani tapasztalatokat szereztek. Valamennyi országban a vízkészlet-gazdálkodási mérlegek fontos szerepet töltenek be a vízszükségletek kielégítésével kapcsolatos intézkedések indoklásában, a vízgazdálkodási tervek * és fejlesztési koncepciók kidolgozásán ban. A vízmérlegek készítése rendsze-j$j rés, a jelenlegi és távlati időszakot felölelő, törvények álltai szabályozott, or. szágos jelentőségű jtevékenységgé vált. Egyes országokban bár a vízmérlegek fontos szerephez jutottak, alkalmazásuk mellett egyre jobban előtérbe kerülnek a komplex vízgazdálkodási rendszerek elemzésének és optimalizálásának módszerei is. A legáltalánosabban használt készlebigény egyensúly vizsgálati módszer af összesítő vízmérleg, összeállítására az egyes országokban többé-kevésbé azonos metodika került kidolgozásra, amelyet az opertív vízkészlet-gazdálkodási feladatokhoz és a vízgazdálkodási tervezéshez egyaránt alkalmaznak. A mérlegben figyelembe vett vízkészlet és vízigény-adatok az eltérő céloktól függően különböznek. Általában a felszíni és a felszín alatti készletre külön vízmérleget állítanak össze, a kritikus időpontra vagy időszakra vonatkozóan. Eltérés állapítható meg a felszíni lefolyás térbeli és időbeli változására jellemző valószínűségi érték figyelembevételének módszerében. Azok az országok, ahol a vízkészletek szabályozottsága már jelentős (NDK, LNK) sokéves átlagos vízhozamok figyelembevételével is készítenek vízmérlegeket. A vízhasználatokat a legtöbb ország vízkivételekre és mederbeli vízhasználatokra bontva veszi figyelembe. A vízkivétellel járó vízigény kategóriaként — lakossági, ipari, mezőgazdasági és egyéb csoportokat — különítik el, de tartalmukat illetően eltérések mutatkoznak. Általában a frissvízigényt veszik számításba és a vízelhasználás figyelembevételével külön vízmérleget nem készítenek. A vízminőség figyelembevétele a vízkészlet-gazdálkodásban egyre szükségszerűbbé és elterjedtebbé válik. Magyarországon kívül a BNK, a CsSzSzK rendszeresen, az NDK és SZU kísérleti jelleggel készít vízminőségi mérleget a víz minőségi állapotának figyelemmel kísérése és a szükséges beavatkozások tervezése céljából. A gyakorlatban alkalmazott módszerek hiányosságainak felszámolására, a készlet—igény egyensúly információ tartalmának bővítése és pontosítása érdekében széles körű kutatások folynak. Az LNK-ban elsősorban a készletigény egyensúlyvizsgálat gépi számítási algoritmusainak és programjainak kidolgozása, valamint a tározók hatását feltáró szimulációs módszerek továbbfejlesztése folyik. A SZU-ban főként a felszíni vízkészletek pontosabb meghatározására, a hidrometriai adatok általánosítására, a gazdasági tevékenység lefolyására gyakorolt hatásának vizsgálatára, a hasznosítható felszín alatti vízkészletek meghatározására, a felszíni és felszín alatti készletek kölcsönhatásainak feltárására, távlati vízigények becslésére irányul a kutatómunka. A vízkészletek és vízigények közötti kapcsolat jobb megismerését célozza a vízkészletek és vízigények közötti sztochasztikus kapcsolat tanulmányozása, a mértékadó vízkészlet tartósságának megalapozása, a rendszerelmélet alkalmazása nagy folyóvölgyek vízmérlegelésében. A CsSzSzK-ban bővül a vízmérlegek hasznosítási köre, s ennek megfelelően a mérlegelemek és a mérlegelési módszer pontosítására törekednek. Felülvizsgálják a tározók által befolyásolt vízfolyásszakaszokon elhelyezkedő vízhasználatok vízbiztosítottságát a kisvízi időszakban. Előtérbe kerül a vízmérleg szimulációs modelljének alkalmazása, továbbá a vízminőség-észlelés és minősítés pontosítása. Az elemzések alapján összeállításra kerülő módszertani útmutató azokat az ajánlásokat, következtetéseket és gyakorlati módszereket tartalmazza, amelyek általános jellegűek és gyakorlati jelentőségűek a részt vevő országok szempontjából. Az egyes országok sajátos tapasztalatait melléklet foglalja össze, elősegítve a vízmérlegek hatékonyabb és sokoldalúbb hasznosítását az együttműködésben részt vevő országok vízgazdálkodásában. Csuka József 15
