Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
Vízgazdálkodás és nemzetközi együttműködés Századunk második fele a nemzetközi együttműködés gyors ütemű fejlődésének (korszaka. A szocialista világrendszer térhódítása az államok közötti politikai 'kapcsolatok elmélyülését és kiszélesedését eredményezte. Méreteiben hatalmasan kiteljesedett a műszaki-tudományos forradalom új ismereteinek elterjesztésére, vagy éppen megszerzésére 'irányuló nemzetközi együttműködés. A bővülő külkereskedelmi kapcsolatok a nemzetközi gazdasági együttműködés minőségileg új jegyeit is magukon viselik. A vízgazdálkodás területén a hagyományos határvízi együttműködés mellett a közös vízgyűjtők vízkészleteinek intenzív hasznosítása és védelme új, fokozottabb nemzetközi együttműködést igénylő problémákat vetett fel. A nemzetközi vízügyi műszaki-tudományos együttműködés célra-orientáltabb, eredmény-centrikusab'b fejlesztésével párhuzamosan, a magyar vízgazdálkodás — sajátos eszközeivel — egyre nagyobb mértékben kapcsolódik be a nemzetközi gazdasági munkamegosztásba is. A vízügyi nemzetközi kapcsolatok gondozását az ágazati felelősségről szóló jogszabályok az Országos Vízügyi Hivatal feladatává teszik. Főhatóságunk és a vízgazdálkodási ágazat a sokéves, céltudatos fejlesztő munka eredményeképpen ma már szilárd alapokon nyugvó, széles körű és kellően súlyozott nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. A „Magyar Vízgazdálkodás" jelen számának további cikkei, a VVÉ 27. ülése alkalmából, a KGST keretében folyó vízgazdálkodási nemzetközi együttműködés kérdéseire koncentrálnak. Az e keretben folyó együttműködés helyzetének és jelentőségének megítélését azonban megkönnyíti ágazati nemzetközi kapcsolataink összességének, az alkalmazott fő elveknek és módszereknek az előzetes áttekintése. A következőkben ezért megkíséreljük, hogy elemző képet adjunk a vízügyi nemzetközi együttműködés jelenlegi helyzetéről, módszereiről, célkitűzéseinkről. Az áttekintés alapjául a kapcsolatoknak a következő területek szerinti rendezése kínálkozik: — együttműködés a közös vízgyűjtő országaival, — műszaki-tudományos együttműködés, — gazdasági együttműködés. A kapcsolatok és együttműködési témák fenti felosztását természetesen nem tekintjük éles határokkal rendelkező, merev rendszernek. Az egyes területek között bonyolult összefüggések, átfedések és kölcsönhatások vannak s a magyar vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai éppen segítségükkel alkotnak egységes, központilag irányított, komplex rendszert. EGYÜTTMŰKÖDÉS A KÖZÖS VÍZGYŰJTŐ TERÜLET ORSZÁGAIVAL A Magyarországot is érintő vízgyűjtő területek jelentős része több országra terjed ki, ezért fejlesztésük, vízkészleteik hasznosítása stb. nemzetközi együttműködést igényel. Az együttműködés egyik legjelentősebb része a határvizeken már hagyományosnak tekinthető közös tevékenység a szomszédos országok között. Itt olyan kérdésék oldódnak meg, mint a határvizek megfelelő szabályozása, rendezése, kiépítése, az e célokat szolgáló közös vagy nemzeti érdekeltségű létesítmények, munkák tervezése, kivitelezése, üzemeltetése, a felmerülő költségek megosztása és viselése. Ide tartozik az árvizek és a vízszennyezés elleni védekezésben való együttműködés, amelyek vázlatosan magukba foglalják a vízgyűjtő hidrometeorológiai adatainak rendszeres közlését, korszerű adattovábbító láncok kiépítését és fenntartását, közös védekezési szabályzatok kidolgozását és végül a veszély idején és után az együttműködést a védekezés műszaki feladatainak ellátásában. Az együttműködést szolgálja a vízügyi dolgozók határátlépésének megkönnyítése, az építéshez szükséges anyagok, gépék vámmentes átszállítása a másik országba. Ide számíthatjuk a határvizeken való közlekedés, tutajozás rendjének megállapítását is. A határvizek kérdéseiben a szomszédos országok többségével már a két világháború közötti időszakban megindult az együttműködés. Ez az utóbbi három évtizedben kiteljesedett, s eredményeképpen a határvízi együttműködést ma már minden érintett országgal nemzetközi jogi erejű szerződések rögzítik és szabályozzák. Az együttműködés szervezeti keretei is kialakultak és megfelelően működnek. Az érdekek kölcsönösségén alapuló kapcsolatok a legtöbb esetben eredményesek és hatékonyak, s őket a jószomszédi viszonyra való törekvés, a szocialista országok testvéri együttműködésének elmélyítésére irányuló szándékok hatják át. Mindez természetesen nem zárja ki egyes konkrét kérdésekben a véleményeltérések lehetőségét. További feladat az elért eredmények folyamatos realizálása és a kapcsolatok rendszeres fejlesztése, elmélyítése. A határvízi szerződések meghatározzák a határvizek fogalmát és a feleknek azt a kötelezettségét, hogy kölcsönösen tartózkodnak az olyan egyoldalú beavatkozásoktól, melyek a határvizek közösen megállapított vízviszonyait kedvezőtlenül befolyásolnák. Egyes szerződések a közvetlen határszakasz vonalán túlterjedő határmenti sávot is kijelölnek ebből a célból. 'Ezt a gondolatot továbbvezetve nyilvánvaló, hogy a határvizek vízviszonyait a határvizeken, vagy határsávokon kívül, de a vízgyűjtő területén belül végrehajtott beavatkozások is befolyásolják. Az adott vízfolyásba az egyik országban bebocsátott szennyezés hatása a határon átterjedhet és az érezhető lehet a másik országban. Ugyanígy az egyik ország területén végrehajtott jelentősebb vízkivétel általában csökkenti a határon átfolyó víz mennyiségét. Az ilyen természetű problémák megoldásánál abból indulunk ki, hogy egyik ország területén folyó vízgazdálkodást érintő tevékenység sem okozhat kárt más államok környezetében. Fenti elvet az elmúlt tíz évben sok nemzetközi fórumon, megannyi ország kormányának képviselője ismerte el, s így azt a nemzetközi jog kialakult szokásjogi szabályának lehet tekinteti. Gyakorlati megvalósítására ugyancsak rangos nemzetközi fórumok ajánlásai szolgálhatnak kiindulópontul. Határvízi együttműködésünk igen fontos célkitűzése, hogy ezeket az ajánlásokat folyamatosan, az érdekelt államok magatartási normáit részletesen szabályozó, jogi érvényű megállapodások részévé tegyük. Milyen magatartási normákról van itt szó? A határon túlterjedő szennyezések megakadályozásának és kiküszöbölésének első lépései a vízminőség közös mérésére és elemzésére vonatkozó megállapodások. Ezek a kétoldalú határvízi kapcsolatainkban már létrejöttek, ideértve a mintavételnél és elemzésnél alkalmazható módszerek meghatározását is. A mérések számának szaporítása, új szennyezőkomponensek azonosítása, az elemzés tökéletesebb módszereinek bevezetése e megállapodások további elmélyítését és a helyzet jobb megismerését szolgálhatják. További cél a szennyezés fokozódásának megelőzése, majd a kifogástalan vízminőség fokozatos helyreállítása. Ez a célkitűzés bonyolult nemzetközi egyeztetést igényel, hiszen olyan tényezők hatnak itt közre, mint például az intenzív lakásépítés vagy iparfejlesztés az egyes országokban. Helyes útnak látszik a prioritások együttes megállapítása, az egyes körzetekben a vízminőség javítására tervezett nemzeti intézkedések összehangolása, illetve közös intézkedési tervek kidolgozása és elfogadása. A Kárpátok által határolt vízgyűjtő országaiban a társadalmi-gazdasági fejlődés a belátható jövőben a vízfogyasztás növekedésével fog együtt járni. A korlátozott vízkészletek, a nemzeti vizpótló és készletjavitó intézkedések miatt a készletek elosztásában és racionális hasznosításában az érdekelt országok szoros együttműködésére van szükség. E kérdésekben egyes országokkal elvi megállapodást kötöttünk, másokkal hosszadalmas és bonyolult tárgyalások vannak folyamatban. 2
