Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-08-01 / 7-8. szám

KOSA CSABA Но rcsabiztató Mielőtt áthúztam volna a tisztás túlsó oldalára, bugyborékoló neszezés ütötte meg a fülemet. Hátrafordultam: a víz tükrös udvarként fénylett a reggeli napsütésben. A fel­színen apró tölcsérek kavarogtak. A nádas széléhez álltam a ladikkal, s figyeltem. Tenyérnyi foltokban föl - fölpezsgett a felszín. Te lennél az öreg hal? Lehetséges, hogy te vagy? Hiszen úgy képzeltem mindig, hogy valahol itt, a hínár sűrű, rendezetlen hálóba futó hajszálgyökerei között pi­hensz meg, ez a te bevehetetlen ki­rályságod, ahová csak jó barátaid, hű­séges alattvalóid ismerik a járást. Az évszázados csapások évről évre zsugo­rodnak, az evező már nem keresi ma­gának a helyet, de a víz itt még csön­desebb és sötétebb, mint másutt a ta­von. A nádfolyosókban a csáklya is el­eikéi. Erre húzódhat félhomályos biro­dalmad öreg hal, csakis erre... Az utóbbi időben gyakran elképzel­tem forradásokkal teli hátad, felszag­gatott, széles, konya bajszod, s láttam magam előtt a sok megfont hálót, amit életedben szétszaggattál, a sok acél­horgot, vasgyilokot, amit testedbe sza­kadton magaddal vittél a menekülés ösvényein. Tavasz óta egyre többet emlegetnek a part menti falvakban. A halászok, a horgászok, a hajósok, akikkel találkoz­tam, mindnyájan állították, hogy kitelt az időd. Nem bírod már erővel, ravasz­sággal ... — Nem menekül! — mindenkitől ezt hallottam. — Nem menekülhet! A kezük is ökölbe szorult, amikor szó­ba kerültél. Míg felsistergett az indula­tuk, megpróbáltam kitalálni: merre jár­hatsz éppen, te mindenki ellensége, te öreg hal. Bölcs, megfontolt nyugalmad­dal Pákozd alatt ellenőrződ a nádast? Vagy inkább balra kerülve, a Fürdető nagy, szabad vizében szemléled a kife­szített sorhálókat, s derülsz, mint aki százszor különbet látott ennél? De le­het az is, hogy a hínárosban húzódtál el hajnalban, s a langyos iszapba fész­kelve magad, békésen elszunnyadtál. Eltűnődtem: -vajon mennyit alhat egy ilyen vén harcsa, mint te? S álmod­hat-e? Hiszen annyi mindenről álmod­hat, akinek százhúsz esztendő kínálja az emlékeket... A halászok azt beszélik, hogy még ennél is többet megérhettél. Akik lát­tak téged, vagy látni véltek, valóságos óriást emlegetnek. Elsötétedik a víz, amerre iszapot kavarva elhúz súlyos, meglassult tested. Tegnap este a kocsmában is te voltál a főszereplő. Akadtak ott többen is, akiknek elvitted a horgászbotját, szétvetetted, a hálóját megtépáztad a dicsőségét. Az egyik férfi vérben forgó szemmel idézte föl a csatátokat. Néhány esztendeje az öböl felett ráharaptál a csalijára, s ő küzdeni kezdett veled. Bizonyosra vet­te, hogy nem szabadulsz tőle. Te csak vitted, cipelted ladikostul a vizen; fenn jártatok már Dinnyésnél, amikor hirte­len elhagytad magad. Ellenfeled meg­könnyebbülve fújta ki a hajszát, s máris belékeveredett a legsűrűbb ná­dasba. Úgy beíécsomóztad a rengeteg­be, hogy hajnalig sem vágta ki ma­gát. — Még egyszer találkoznék vele! Másképp végezné, annyi szent! A fedélzetmester, aki fejjel emelke­dett ki a többie-ke közül, friss hírrel szol­gált. Múlt éjjel a part menti kotróhajó legénysége arra figyelt fel, hogy meg­megrándul a horgony vas-kötele ... Utánad mentek ladikkal, öreg hal, de a sötétben szem elöl vesztettek. A moz­gásod azonban lassú volt, kimért... Esküdtek rá, hogy foglyul ejtenek, ha nem segít rajtad a sötétség. Az egyik matróz így is rásózott a hátadra, s érezte, hogy a lapát éle mélyen a hú­sodba vágott.. . — Kitelt neki! — zengett a kocsma. — Nem bírja már! Az árnyékból fülelek a n-eszezé­­sedre, öreg hal. Megvénültél valóban? Fogytán lenne az erőd? Újra hallom, amit este beszéltek a kocsmában. Szorul körötted a hurok, szorul, te öreg! Elkapnak végre, -köszö­rülik a fegyvereket! A tisztás -háta mint a tükör. Elcsönde­­sült a pezsgés, szétpattantak az apró buborékok. Elhúztál már a ladik alól, öreg hal? Te -voltál az egyáltalán? Vagy talán valaki más, ifjabb fiad, unokád? Akár te jóitól itt a hínár fonadéka alatt, akár másutt kerülöd országod ha­tárait, tudd meg: néhányon még hisz­nek benned! Néhányon mindig van­nak, akik tovább hisznek, akik remény­kednek, hogy szét lehet szaggatni a két­szer font hálót is. Szorul a hurok, te öreg? Hadd vél­jék, hogy szorul! Én hiszem, hogy sokáig élsz még, hogy átléped az ezredév küszöbét is. Kívánom, hogy élj boldogan, öreg hal! S ha már nagyon öreg leszel, s magad érzed, hogy tűnőben az erőd, akkor se hagyd, hogy szigony üssön át, hogy hálóemelő derék roppanjon tőled! Itt aludj el akkor, a meleg iszap csöndjében, ahol még tartja magát a királyságod . . . Külföldi szaklapok írják: Az Ambió c. svéd folyóirat egyik cik­ke felteszi a kérdést: a „Biogáz a jövő tüzelőanyaga"? Az energiaforrások problémája miatt a biológiai maradé­kok metángázzá alakítása a múlt évek­ben egyre több helyen elterjedt, és még inkább terjedni fog. A szerző meg­állapítja, hogy a biogáz a jövő egyik fontos energiaforrása lehet. Ezeket a biogáz-telepeket viszonylag olcsón le­het megépíteni, üzemeltetni, és épít­hetők mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. ■ A Water and Sewage Works amerikai folyóirat a Spokane-i szennyvíztisztító­telep példájával az energiatakarékos­ságot bizonyítja. Bemutatja az 1977- ben épült szennyvíztisztító-telep ener­giaellátó rendszerét, valamint azt, hogy a telepen keletkező biogázzal mennyi fűtőolajat lehet a telep energiaellátá­sában megtakarítani. ■ Az Effluent and Water Treatment Jo­urnal angol folyóirat januári száma a Temze Vízügyi Igazgatóság csatornázá­si politikájával foglalkozik. Az igazga­tóság területe 13 000 km2, 12 millió lakos vízellátását oldja meg, és szenny­vízelvezetéséről is gondoskodik. Ennek anyagi fedezete, természetesen csak részben biztosított, ezért a megoldan­dó feladatokat rangsorolni kellett. ■1 A Wasserwirtschaft und Wassertech­nik kelet-német folyóirat szerint Karl- Marx-Stadt az első európai város, ahol egészségügyi okok miatt 1959-től folya­matosan fiuorozzák az ivóvizet. Ennek hatására a városban visszaszorult a fogszuvasodás — állapítja meg a szerző és ismerteti a fluorozásra alkalmas ke­mikáliákat, az adagoló berendezést, sőt a fluorozás fajlagos költségét is. ■ Az édesvízi hal a világ potenciális tápláléka — állapítja meg az egyik svéd folyóirat. A folyók, a természetes tavak a vízszennyeződés és az eutrofi­­zálódás miatt az intenzív haltermelés­re nem alkalmasak, ezért fokozottan előtérbe kerül a halastavak építése és korszerű üzemeltetése. ■ A finnországi Vesitalous folyóirat egyik cikke a szemétlerakó helyekről elfolyó szennyvízzel és ennek kezelési lehetőségével foglalkozik. Megállapít­ja, hogy a szennyvíz minősége nemcsak a szemét mennyiségétől és összetételé­től, hanem a terület nagyságától, an­nak geológiai és topográfiai felépíté­sétől, a felületi és talajvízviszonyok­tól is függ. A keletkező, elfolyó szenny­víz nehézfémeket, szerves anyagokat és általában toxikus vegyületeket is tar­talmaz. A következő kezelési módok ill. módszerek jöhetnek számításba: rot­­hasztás és recirkuláció; kémiai kezelés, aktív iszapos kombinált eljárás. Szabó Ivánné VIZDOK 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom