Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 7-8. szám
Kniebühler által kifejlesztett Dortmundi ülepítő típus Is. Clark 1899-ben indítványozta, hogy a leülepedett iszapot gyorsan el kell távolítani az ülepítő térből. Eme elgondolásnak volt az eredménye a Travis-medence, amelynek első változatát 1903-ban Hamptonban építették meg. Ennél a szennyvíz 1/10—1/5 része a rothasztótéren áramlott keresztül, a többi pedig az ülepítőteret terhelte. A Travis-medencék alapgondolatából kiindulva fejlesztete ki K. Imhoff* az Emscher-kutakat (Imhoff-medence), amelyeknél a teljes szennyvízmennyiség az ülepítőtéren áramlott keresztül. 1930-ig nagyszámú Emscher-kút épült világszerte. E. Maier arról számolt be, hogy Stuttgartban 1919—1913 között több kísérleti telepet létesítettek Emscher-kutakkal, és véleménye szerint e berendezések jól beváltak. Hasonló következtetésre jutott Spillner és Blunk is. Az ülepítő műtárgyak hidraulikai méretezésének klasszikus eljárását A. Házén dolgozta ki a felületi terhelés fogalmára alapozva (1904). E koncepció — szemcsés anyagokat ülepítő műtárgyak, továbbá függőleges átfolyású ülepítők és derítők méretezésénél — ma is érvényes. Kiemelkedő munkásságot folytatott az 1930-as évektől kezdődően az amerikai T. R. Camp ülepítők, derítők és szűrők hidraulikai vizsgálatai során. Ma is alapvető jelentőségű az ülepítők méretezését tárgyaló, 1946-ban megjelent tanulmánya, P. C. Steinnel írt munkájukban (1943) megalapozták a sebességgradiens alapján történő hidraulikai értékelést, ami a víz- és a szennyvíztechnológiában szinte általánosan használhatónak bizonyult (Camp-szám). Az ülepítő berendezéseknek az 1940-es éveket megelőző magyarországi alkalmazásáról és elterjedéséről a következők említhetők. A századforduló idején — külföldi telepek mintájára — a szennyvizet földmedencékben ülepítették. Később a földmedencéket burkolattal is ellátták. E berendezések kezdetben szakaszosan majd folyamatosan üzemeltek. A Kassán épített ülepítő földmedence az egyik ilyen legrégibb rendszer volt hazánkban. Szakaszos üzemmel működött, iszappal való feltöltés után alagcsövekkel víztelenítették és az iszap kiszáradása után azt elszállították. Ugyancsak a század elejéről származik a Debrecenben létesített kétaknás ülepítő is. Hazánkban rendkívül sok kétszintes ülepítő épült a század első felében (Szekszárd, Szolnok, Vác stb.). Egyszintes, hosszanti átfolyású ülepítő létesült a pécsi szennyvíztisztító telepen (Lipcsei, illetve Nürnbergi típus; az első pécsi tisztítótelep elrendezése a Nürnbergi telepre hasonlított). Sugárirányú átfolyású egyszintes ülepítőt a Magdolnavárosi szivattyútelepre terveztek (Prüss-típus). * Imhoff, Kari (1876—1965) német mérnök. A városok egyes esetekben törekedtek zsírfogók létesítésére részben hasznosítási, részben pedig szennyvíztisztítási megfontolásokból. Ennek során nagyszámú zsírfogó típust fejlesztettek ki. Az egyik legismertebb és legelterjedtebben alkalmazott régi változat a Kremer-féle zsírfogó volt, amit frankfurti típusnak is neveztek (nagyobb telepek: Charlottenburg, Weimar, Gotha). A Heyd-féle zsírfogó alapelvében a Kremer rendszerrel volt azonos. H. Bechold tanár Frankfurtban vizsgálta a zsírleválasztás kérdését. Kutatásai nyomán létesítették a frankfurti kísérleti telepet. 1901-ben Kassel-lban egy nagy telepet is létrehoztak. A technológia műszakilag érvényes volt, azonban gazdaságtalannak bizonyult. A „Kassel-i telep célja az volt, hogy az ülepítőmedencék iszapjából szórható nitrogéntrágyát és technikailag hasznosítható zsírt termeljenek.” 1916-ban végzett magyarországi számítások szerint „fejenként és naponként 10 gr-ra számítjuk azt a zsiradékot, amely a csatorna szennyvízében elvész.” A másik klasszikus műveleti eljárás a szűrés. A szűrési, szivárgási sebességet meghatározó alapösszefüggést — lamináris tartományra vonatkoztatva — H. Darcy (1803—1858) írta fel az 1855—56-ban végzett kísérletei során (Darcy-törvény). Az érvényességi tartomány bővítésével kapcsolatban számos kutató végzett kiemelkedő munkát, mint például Ph. Forchheimer (1852—1933). A szűrési technológiában általában J. Kozeny (1927) és P. C. Carman (1935) által kifejtett — Hagen — Poisseuille és a Darcy-egyenletekből kiinduló — öszszefüggéseket alkalmazták. Ami a szűrési technológiát illeti, azt elsődlegesen az ivóvízellátással kapcsolatos vízelőkészítés területén fejlesztették ki. Úttörő példaként említhető, hogy James Simpson 1829-ben építette a Chelsea Water Company vízszűrőállomást azzal a céllal, hogy a Themze vizét tisztítsák. Ismeretes, hogy a későbbiek során a szűrési technológia a szennyvízkezelés szakterületén is alkalmazásra került. E témakörhöz tartozónak lehet tekinteni a talajszűréssel kapcsolatos fejlesztési munkát is. E tekintetben úttörő lépést jelentett a már hivatkozott Frankland egy másik elgondolása, amely lényegileg a szakaszos üzemű talajszűrést jelentette. A taíajszűrés alapelvét az angol királyi bizottság 1871- ben hozta nyilvánosságra jelentésében. A Frankland-féle szakaszos szűrést több angliai város esetében kipróbálták. A mechanikai szennyvíztisztítás témakörében befejezésül hivatkozunk a központi Ferencvárosi szivattyútelep Soroksári úti berendezéseire, amelyek 1889—1893 között épültek. Tisztítástechnológiaikig figyelemre méltó az alkalmazott szennyvízrács megoldása: 2 db Brunotte-féle rácsot építettek be 10 mm-es pálcaközzel. Dr. Horváth Imre Víz és élet a föld mélyén Az „Ember és környezet" című szovjet tudományos ismeretterjesztő kiadvány 1980. évi számában P. M. Lurje, a földrajzi tudományok doktora cikket közöl a föld alatti Bahardenszki-tóról. Az érdekes természeti képződmény a világ egyik legnagyobb sivatagának (a 350 000 km2-es Kara-Kum sivatag) országában, Türkméniában van. A Bahardenszki-tó a természet egyik csodálatos alkotása. A 297 ezer lakosú Ashabadtól, a Türkmén SZSZK fővárosától mintegy 100 kilométernyire, a Kopet-Dag hegység lábánál található, a 60 méteres mélységben elhelyezkedő barlangban. A barlangi tó 70 méter hosszú, körülbelül 30 méter széles, mélysége pedig eléri a 16 métert. Felette kiszögellésekkel tarkított boltívek vannak. A tópart, a kőhalmokkal szabdalt félsziget és a boltívek mesterséges megvilágításnál meseszerűen hatnak. A víz hőmérséklete télen -f- 34 °C, nyáron -f- 37 °C. A gyógyhatású víz íze és illata kénhídrogén-telítettség miatt kellemetlen. Kis mennyiségben kalciumot, magnéziumot, nátriumot, szulfátokat, klórt és szénsavat is tartalmaz. A tó vízszintje változik. Környezetének élővilágához több mint tízféle gerinces állat tartozik. Például az egérfélékhez tartozó hörcsök, a türkmén cickány, a vadgalamb és a denevér. Az utóbbi években jelentős munkát végeztek a csodálatos természeti alkotás védelmére, és a látogatók kényelmének biztosítására. Ma ezrek látogatják a turisztikai nevezetességet. Simó Tibor Ákos Magyar — osztrák vízügyi tárgyalások A Magyar—Osztrák Vízügyi Bizottság 24. ülésszakát június 9—13 között Bécsben rendezték meg. A tárgyalásokon a magyar küldöttséget dr. Illés György, az OVH elnökhelyettese, az osztrák küldöttséget Emil Wurzel, a Szövetségi Erdő- és Mezőgazdasági Minisztérium csoportfőnöke vezette. A tanácskozáson megtárgyalták a határvizekkel kapcsolatos egyezmény végrehajtását és az idén közösen végrehajtásra kerülő programokat. Megállapodás szüjetett egyebek között abban, hogy a Fertő-tó vízháztartásában előforduló váratlan szennyezéseket előre jelzik. Tárgyaltak a Rába és a Lapincs folyók vízfolyásának szabályozásáról. A két ország határmenti vízgazdálkodási szervei a fontosabb határvizeken közösen vesznék mintát és eg/ütt ellenőrzik a vizek minőségét. 53
