Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-08-01 / 7-8. szám

Az öreg kollégiumból indult

TŰZZEL-Д VÍZÉRT

„A szürkék közül a szürke vagyok.”

Budapest Főváros Tanácsa ez év tavaszán, a felszabadulási ünnepségek alkalmából Reitter Ferenc-díjat adományozott FROMMER MIKLÓS főmérnöknek, a Fővárosi Vízművek műszaki igazgatójának a vállalat fejlesztésében, irányításában és a főváros vízszolgáltatásának zavartalan biztosításáért végzett kiemelkedő munkája elismeréseként.

Nem köztudott, ezért megemlítjük, hogy Reitter Ferencnek (1813—1874) a múlt században nagy szerepe volt Budapest városrendezésében (a fővárosi rakpartok terve és megépítése, az Andrássy út és a Nagykörút terve stb. (Érdekes javaslata volt a pesti körcsatorna terve.

Az ő emlékére, tiszteletére alapított díjat nem könnyen osztogatják: évente csak négy adományozható azoknak, akik „teljesítményükkel a főváros fejlődését, gazdagítását jelentősen elősegítették, arculatának formálásában eredményesen közreműködtek.

Semmihez nem hasonlítható

Gratuláltunk a rangos elismerésihez és a Vízművek új igazgatósági épületében folytatott beszélgetés jó alkalom volt arra is, hogy kicsit közelebbről megismerjük Frommer Miklós életét, munkáját — ami immár három évtizede csaknem egyet jelent —, és szót ejtsünk néhány közérdekű dologról, elsősorban a vízellátásról is.

Eleve meghatározó volt a környezet, ahonnan fiatalon indult: a Hajdúság, Debrecen, az „öreg kollégium". Tisztességből, a munka szeretetéből egy életre szóló útravalót adott.

— Ősszel lesz harminc éve, hogy a Vízművekhez kerültem, akkor még fiatalon, — mondja és sóhajt egy picit. — Csak néhány hónapig voltam itt, majd elvittek a Fővárosi Fürdőigazgatóságra. Időközben végeztem el a Műszaki Egyetemet, szerkezetépítő szakon, Utána? Tanársegédeskedtem a Műszaki szerkezetépítő szakon. Utána? Végigjártam az építőipar minden fázisát. Voltam én művezető, főművezető, fődiszpécser, főmérnök, közben az esti szabad időben tanársegédeskedtem a Műszaki Egyetemen. Aztán egy „vargabetű" atán Visszakerültem ide — most lesz tizennyolc éve. Mindig is nosztalgiám volt a Vízművek iránt...

— Érdekes dolog ez. Az ember a szakmai szépség mellett megtalálja, és ha humánus gondolkodású, különösen megtalálja azt a nemes célt, ami az egész vízellátásban van. Ezt pátosz nélkül mondhatom. Rendkívül érdekes dolog, hogy rajtam, rajtunk, a környezetemen múlik, hogy a vizet, a legszükségesebb életfeltételek egyikét biztosítani tudjuk. Itt van a főváros csőhálózati rendszere... Semmihez sem hasonlítható végtelen szövevény, bonyolult komplexum, amely egyrészt számtalan szálával kapcsolódik a Vízművek termelő objektumaihoz, másrészt minden fogyasztóhoz, ingatlanhoz valamilyen formában kapcsolva van. A megalkotása is nagyon érdekes, szép mérnöki feladat, de inkább a vízellátásban, a víz elosztásában betöltött szerepe az, ami rendkívül érdekes.

—• Amikor csőtörés van, a pestiek mást mondanak.

— A közönség néha úgy találkozik velünk — újság, rádió, televízió —, hogy hírt kap egy-egy csőtörésről. Igaz, mi akkor dolgozunk jól ebben a városban, ha egyáltalán, „hírt sem hallanak" felőlünk, nincs vízhiány, nincs ellátási zavar, nincs csőtörés. Ezzel együtt nagyon büszkén mondhatom, hogy a Vízművek hálózata kiváló! A mi csőtöréseink, csősérüléseink az európai átlag alatt maradnak. Ezen a hatalmas, ötezer kilométeres hálózaton több millió kapcsolat van ott, ahol érintkezik egymással. Naponta negyven—ötven sérülés akad, jelentős része úgy keletkezik, hogy mellette munkát végeznek és óhatatlanul is megsértik. Adataink vannak, hogy a csőtöréseket illetően még Londonnál is jobbak vagyunk valamivel . .. Erre azért vagyunk büszkék, mert London a vasöntés őshazája, és a mi legöregebb, a Váci úton és a Körúton áthaladó 1200 mm-es legnagyobb átmérőjű vezetékeinket még az angolok szállították hozzánk. Most már a közelmúltban üzembe helyezett 1600 mm átmérőjű vezeték is üzemel ugyanezen a területen. A régieken most már adódik néhány hiba, de még mindig büszkék vagyunk ezekre a régi, öreg vezetékekre.

„Egy Dunát tudnánk kiöntözni”

Frommer elvtárs elmondta, hogy a Vízművek komoly felmérések és számítások alapján azt határozta el, hogy ebben az évben, ha a főváros igényli, 1 millió 300 m3 vizet, mint csúcsmennyiséget tud a fővárosnak biztosítani.

— Nagyjából ez az igény az, ami normálisan jelentkezik is, ha beköszöntőnek a száraz, meleg napok. A fővárosban ettől függetlenül, különösen a perifériákon felléphet időszakonként vízhiány,

A hosszan tartó szárazság és meleg idején ezekben a külső kerületekben olyan mértéktelen öntözést végeznek, hogy ha ötször akkora volna a csővezeték átmérője és a benne levő víz, akkor is kevés volna, mert egy Dunát tudnának kiöntözni egy nap alatt. Egy főváros vízellátásának normális kielégítése nem azt jelenti, hogy az ilyen locsolási igényeknek is eleget tegyen, hanem azt, hogy a háztartási ivóvízigényt a normális szinten tartsa.

— A csúcs-fogyasztás idején tehát nem lesz vízhiány?

— Nincs ok aggodalomra. Az állam, a kormány az utóbbi tíz esztendőben — a politikai elképzelésekhez híven —, olyan összegeket invesztál Budapest vízellátásába, am’i nagyon bölcs előrelátásra is mutat. Az utóbbi években évente mintegy Szolnok nagyságú város vízmennyiségével növekedett a főváros vízellátási kapacitása.

Hét Debrecen napi vízigénye

A továbbiakban Frommer elvtárs azokról az új létesítményekről beszélt, amelyekkel az utóbbi tíz esztendőben gyarapodott a főváros.

— Szentendrei-sziget benépesült kutakkal, gravitációs vezetékekkel, a vízellátáshoz szükséges modern, korszerű eszközökkel, mint a távjelzés, a távira nyitás eszközei, berendezései. Amikor Szolnokra utaltam, azt akartam jelezni, hogy a Szentendrén eddig évente kinyert vízmennyiség közel napi 50 ezer m3 kapacitással növelte a főváros ivóvízellátását.

Ami a hatalmas tározóprogramokat illeti, hogy csak néhányat említsek, a közismert tározók közül: a legújabb 2X40 000 m3-es Gellert medence, a most üzembe helyezésre kerülő Dayka Gábor úti 10 000 m3-es medence, továbbá a Róka-hegyi 5000 m3-es medence, mely az új Békásmegyeri lakótelep és környéke vízellátásának biztonságát jelenti. Vagy a nemrég átadott Óbudai medence, mely az óbu-44