Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-08-01 / 7-8. szám

A VÁRBAN NEPTUN ÉS Pallas Athene Mennyi bolthajtásos kapu, falba sül­lyesztett kőpad, múltba révedő ablak­szem . . . Hármat sem kell lépni hozzá, hogy újabb történelmi emlék látványá­ra nyíljon a szem, s újabb fabulát, le­gendás történetet idézzünk fel. Ez a budai Vár. Kincsestár, ahol le­hetetlen megnevezni a legszebb ék­szert. Legfeljebb a legkedvesebb vá­lasztható ki. Ebben a bőségben aztán az is meg­esik, hogy el lépünk egy-egy drágakő mellett. Mintha csak egy lámpaoszlop lenne. Ki figyelte meg például a várbeli ku­takat? Ki számolta össze őket, ki fe­dezte föl bennük a reneszánsz, a barokk üzenetét? Igaz, sokat megéltek: várostromot, pártütést, törökdúlást, bombázást és ut­cai harcot. Megsebesültek, megrokkan­tak, akár köröttük a házak, az embe-Kazinczy Ferenc emlékkút rek. De ha töredékesen, ha sérülten is, átmentették szépségüket, fényüket az utókornak. NÉGY OROSZLÁN Mátyás király, miként a reneszánsz embereihez illik, szerette a kutakat. Építette is őket — híres mesterekre bíz­ván a feladatot — Visegrádon, Budán egyaránt. A Várban több kút is mesél utolsó nagy királyunk koráról. Titkát tekintve legérdekesebb az iker­pár. A Hilton szállá díszudvarán áll az egyik, a Várpalota kertjében, a Duma­parti oldalon a másik. Mindegyiken ket­tős címer: a múlt évtizedekben minde­gyik a Halászbástya kőtárában húzta meg magát. Nézem őket, tűnődve, a Vár más-más pontján, hiába: nem árulnak el maguk­ról semmit. Kivel építtette őket Mátyás, milyen vizet adtak, mikor szakadtak el egymástól? Miféle véletlen óvta meg kettőjüket? S tűnődöm azon is: kinek az ötlete volt a Hilton-béli testvérre húzott non­figuratív ihletésű védőtető? Mennyire nem a környezetbe illő ... Mennyivel szerencsésebb a Várpalota kertjébe került testvér, aki a reneszánsz igazi varázsával ajándékoz meg ben­nünket ... Reneszánsz kutat rejt a Hatvani ut­ca egyik háza, és a Balta-köz 4. Négy oroszlános, angyalfejes kifolyóval ellá­tott mesterművet — itáliai művész keze­­nyomát őrzik. (A legendás Balta-köz a Hunyadi testvérek harcáról kapta a ne­vét. Itt támadtak rá V. László emberei Lászlóra és Mátyásra, akik a szűk he­lyen kardjukat ki nem vonhatták, fgy a baltájukkal védekeztek ...) A Pallas Athéné szobor — amely a Szentháromság tér sarkán látható — szintén Mátyás korára emlékeztet. Ha­bár csak közvetve. Mátyás idején — ezt is kevesen tudják — vezeték hozta a vizet a budai Várba, A fa-, ólom- és cserépcsövek a Szabadság hegyről indultak, s három forrás táplálta őket. A Városkút, a Svábkút és a Béla ki­rály kútja. Mivel a Szabadság-hegy forrásai magasabban feküdtek a Vár­hegynél, a vízvezeték építői a közleke­dő edények elvét használták fel. A várbéli kutak a Városkút vizét bu­­gyogtatták a királyi székhely lakosai­nak. Allt-e kút a mai Szentháromság té­ren, csak találgatni lehet... De köny­­nyen elképzelhető, hogy igen. Mert a török kiverése után itt emelte Casper Jakab kútmester a Szent Ignác kutat, amelyet szép barokk szobor díszített. Ezt a kutat pedig a Szabadság-hegyi források táplálták. A szobor helyére 1785-ben — nem tudni mi okból — a bölcsesség, a tudo­mány istennőjének, Pallas Athénénék a szobra került. Aztán az egész kutat elbontották, kel­lett a hely a mai Szentháromság szo­bornak. Pallas Athéné mégis megmene­kült. Kalandos pályafutását századunk hatvanas éveiben fejezte be: a Fővá­rosi Tanács előcsarnokába került. Másolatával a Szentháromság teret ajándékozták meg. HÉBÉ ÉS ARTEMISZ Pallas Athéné nem az egyetlen mi­tológiai szoboralak a várbéli kuta'kon. Az Úri utcában, a Magdolna torony mellett az asszonyok pártfogójával, a női erény védelmezőjével, Artemisszel találkozhatni. Ha nem olvasok róla, soha ki nem találom, hogy egykor a Kapisztrán Já­nos teret ékesítette, mint Hébé kútjá­nak védője. Kérdhetjük persze, miért nem Hébé, az ifjúság istennője őrködött a róla el­nevezett kút felett. Nos, egyszerűen azért nem, mert tévesen szerepelt név­adóként. A mitológiára rosszul emlé­kezve, Artemiszt Hébének nézték... Pedig a kútszobor Polykleistos görög szobrász gabii Artemisz szobrának ki­sebbített másolata. Mindenesetre Artemisz is megismer­te a vándorok életét. Elébb a Hess András térre telepítették, majd amikor 1936-ban felállították itt Ince pápa szobrát, az istennőt egy nagytétényi rak­tárba száműzték. 1967-ben rátaláltak, s visszavitték a Várhegyre. A Magdolna templomból is csak a tornya maradt — a két túlélő — torony és szobor — szomszédok let­tek a magányban. A görög mögött nem akart lemarad­ni a római mitológia sem. Neptunt, a tengerek haragvó istenét küldte a Sán­dor palotába. Neptun azonban nem járt szerencsé­vel. Kútja a második világháborúban elpusztult, Engel József neves szobrának nyoma veszett. De a palota udvarán a kútkáva még emlékeztet rá. Elkönyvelhető veszteség ez is. Zugligeti vadászjelenet 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom