Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-08-01 / 7-8. szám

Hódmezővásárhelyen Százéves az Alföld első artézi kútja A vízellátás hazai történetében a XIX. század végétől jelentős szerepet töltöt­tek be az Alföld artézi kútjai. A lakos­ság az ásott kutak fertőzött vize miatt szinte évenként megújuló járványokat szenvedett el. Az egészséges tiszta víz fontosságát hamar felismerték, ,,Hód- Mező-Vásáгhelyen,’. Az Alföld első artézi kútját itt fúrta Zsigmondy Vilmos. A kutat 1880. jú­nius 8-án kapta meg a város lakossá­ga. Halaváts Gyula ,,A hód-mező-vásár­­helyi két artézi kút" című munkájában 1889-ben a következőket írta az első kútról: ,,Hód-Mező-Vásárhely is azon alföldi városok közé tartozik, melyeknek rossz, egészségtelen az ivóvizük, dicséretére legyen mondva már a 60-as években tudatára jött ennek, valamint annak is, hogy csak artézi kút adhat a városnak jó, egészséges vizet, — mint sajnos — a legtöbb alföldi város még ma sem akar elismerni. S miután elhatározta­tott volna az artézi kút fúrása, szerző­dött egy külföldi kútmesterrel, ki fúrt is a városház előtti piactéren, de fúrója beszorulván a fúrólyukba egy szép na­pon eltűnt a városból. Az eszme aztán elaludt. Felébredt azonban azon alka­lomból, hogy Zsigmondy Vilmos oly szé­pen oldotta meg feladatát a budapesti Városligetben, s csakhamar rá a város megbízta Zsigmondi Béla urat a fura­­íással.” A város lakossága ,,Bakay" kútnak ismerte és ismeri jelenleg is az Al­föld első artézi kútját. A város főte­rén dr. Bakay György kórházi főorvos háza előtt fúrták a kutat, illetve építet­ték meg felette a díszmedencét és a ki­folyót. Az oszlop tetején kovácsoltvas tartó­ban előbb petróleum, később villany­lámpa égett. A kút vízhozama a 40-es években erősen csökkent. A medencét sajnos földdel töltötték fel, és virággal ültet­ték be. Végül a Kossuth tér terepren­dezésekor, 1963-ban lebontották. Da­rabjait évekig őrizték, sajnos nem a legmegfelelőbb módon. 1978-ban a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű vállalat hódmezővásár­helyi üzemmérnöksége telephelyére szállította és összeállította a kút meg­maradt darabjait. Az üzemmérnökség megkereste a vá­rosi tanácsot, hogy a Kossuth téren az évfordulóra állítsák helyre az értékes kutat. Amikor még a kúthoz jártak a vásár helyiek ... A VÍZMŰ üzemmérnökségének szocia­lista brigádjai felajánlották, hogy a helyreállítási és üzembe helyezési mun­kákat elvégzik. A város lakossága is örülne, ha 1980- ban, a 100 éves évfordulón ismét lát­hatná a muzeális értékű kutat. Harmat Péter Körmöcbánya kútja Csengő aranyakra, ezüstpénzekre gondoltunk, amikor Kör­möcbányára érkeztünk. Az erdőktől őrzött völgykatlanban el­terülő hangulatos kisváros szász, thüringiai és elszászi bá­nyászok és aranyművesek által vált híressé. Rezet, aranyat, ezüstöt, ólmot bányásztak itt, s miután Károly Róbert szabad királyi városi rangot adott 1328-ban Körmöcbányának, hét év múlva már a pénzverőben verték az aranyforintot és az ezüstgarast. Volt hogy évenként 8—10 millió arany- és ezüst­pénz hagyta el Körmöcbányát. A bányaműveléshez víz kellett. Híres volt az a XVI. szá­zadban megépített vízvezeték, amely 21 kilométer távolság­ból, a Turcseki völgyből szállította a vizet, akkor amikor a városka virágkorát élte. A vízvezeték ma is megvan, műkö­dik és egy föld alatti erőműhöz szolgáltat vizet. (Egy másik vezeték 3,6 kilométerről ivóvizet hoz a városba.) Egykoron 38 házból állt Körmöcbánya belvárosa. Ma is megindulással, csodálattal tekint szét a látogató, amikor az Alsó kapun, a Dolna branán bejut a főtérre. Szlovákia leg­épebb művészi érzékkel híven megőrzött gótikus épületegyüt­tesét látjuk együtt, gazdag polgárok házait a XIV—XVI. szá­zadból. Mi a bécsi Stanetti mester faragott barokk kő­­díszkútját kaptuk lencsevégre, amely mögött ott magasodik a Szent Katalin vártemplom védőtornya s a múltat idéző egy­kori várfalak íve. (sz. I.) 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom