Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
beruházással vagy a technológia megváltoztatásával kívánja megszüntetni. A bírságolásnak nem a büntetés a tulajdonképpeni célja. Rávilágít erre a jogszabály egy másik rendelkezése is, amely az esetre vonatkozik, amikor a vízügyi hatóság határozatban — megfelelő határidő kitűzésével — kötelezi az üzemet a káros vízszennyezés megszüntetésére. Ilyenkor a határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően a vízügyi hatóság alkalmazza ugyan a progresszív szorzót, de eltekinthet a bírság alapösszegén felüli, tehát a progresszivitással emelt bírságrész behajtásától. Az üzem azonban ezt az összeget köteles elkülönítve kezelni, és kizárólag a vízügyi hatóság által megállapított kötelezettségének teljesítésére használhatja fel. A rendeltetésszerű felhasználás garanciája a hatóságnak az a joga, hogy a határozattal szembeni mulasztás esetén bármikor elrendelheti az elkülönítve kezelt összeg befizetését. Az ismertetett rendelkezés célja egyértelmű: a vízügyi hatóság ne vonja el az üzemtől azokat az anyagi eszközöket, amelyeket a hatósági határozat végrehajtására lehetne és kell fordítani. A jogszabály még egy esetet szabályoz, amikor el lehet tekinteni a progresszív szorzó alkalmazásától. Ha ugyanis a progresszív bírság az üzem gazdasági alapját veszélyezteti, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke — egyedi elbírálás alapján — mellőzheti a progresszivitás érvényre juttatását. A bírság ily módon való csökkentésére azonban csupán egészen kivételes esetben kerül sor. Mindezzel a gazdasági síkon is „újított” a jogszabály. Olyan helyzeteket igyekszik létrehozni, amelyben az üzemnek már nem „kifizetődőbb” elhagyni a tisztítóberendezés megépítését. A szennyvízbírságból származó bevétel a vízminőségvédelem céljait szolgálja. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke ebből az őszszegből támogatást nyújthat egyes üzemeknek — saját anyagi eszközeik kiegészítéseképpen — vízminőségvédelmi beruházásokhoz, több üzem közös tisztítóberendezésének megépítéséhez vagy települési szintű koordináció keretében megvalósuló vízminőség-védelmi beruházásokhoz. Érdemes-e évtizedeken keresztül fejleszteni egy jogszabályt, amely végül is „csak” szankció? Pozitív feleletet adhatunk a kérdésre. Olyan nagy iparágak mint az acélipar, a cukoripar, már megoldották problémáikat. Hatalmas léptekkel fejlődik a gyógyszeripar vízvédelmi rendszere is és maga a vegyipar is kilépett a súlyosan szennyezők kategóriájából. A Borsodi Vegyi Kombinát például, amely már 25 milliós bírságot is fizetett egy évben, 1,2 milliárd forint értékű tisztító-„gyánat” épített. A bírság tehát képes volt leküzdeni az üzem anyagi ellenérdekeltségét. Ugyanilyen jó például szolgál a Tiszai Vegyi Kombinát: tízmilliós bírságok után több mint 100 millió forintért világszínvonalú szennyvíztisztító berendezést létesített. Megépült a Gyulai Húskombinát tisztítóművé is, és mint bírságolt nem említhető többé a „Zalahús” zalaegerszegi üzeme sem. A hiányzó tisztítóberendezések pótlásában azonban még számottevő az ipar lemaradása, és a termelési kapacitások bővülésének dinamikája is lényegesen meghaladja a vízminőségvédelmi berendezések létrehozásának ütemét. Sok településünknek nincs kommunális tisztítóművé. Budapestnek is csak szerény eredményt sikerült elérnie. Miskolcon, Győrött és Szegeden, valamint Pécsett most folyik a központi szennyvíztisztító telepek építése. Közép- és alsóbbszintű településeink alig rendelkeznek tisztítóművekkel. Jelentős szennyezést okoznak a mozgó „üzemek”: a hajók és az úszó munkagépek. A mezőgazdaság élővizeink kiterjedt mértékű szennyezőjévé vált. A fokozott műtrágya-felhasználás vizeink rohamos eutrofizálódását serkenti. Dr. Egerszegi Gyula Látogatás az új palackozó üzemben A Vízikutató és Fúró Vállalat budapesti, Őrmezei úti új palackozó üzemét december derekán meglátogatta dr. Gergely István államtitkár, az OVH elnöke. Az üzemben dr. Pataki Nándor igazgató adott tájékoztatást a vállalat 1979. évi tevékenységéről, szólt az V. ötéves terv utolsó esztendejének tennivalóiról és vázolta beszámolójában a VI. ötéves terv vállalati feladatait is. A VIKUV 1975-ben vette át a gyógyvizek palackozását a Gyógyárú Értékesítő Vállalattól s itt az Őrmezei úton az 1978 decemberében készült el az új, modern NDK gépsorral üzemelő 55 millió forintba kerülő palackozó üzem. A korábbi 3—4 millió palack helyett ma Dr. Gergely István beír a brigádnaplóba már 8—10 millió üveg ásványvizet, traubiszódát palackoznak itt évente. Az új üzemben a palackozás 1979 nyarán kezdődött meg. A palackozó üzem megépítése lehetőséget teremt arra is, hogy a hazai szükséglet kielégítése mellett a magyar gyógyvíz hírnevét és a hozzá fűződő hagyományokat külföldön is értékesíteni tudja a VIKUV. Dr. Gergely István államtitkár megtekintette az üzemrészt, elbeszélgetett az ott dolgozókkal, bejegyzést tett a brigádnaplókba, s elismeréssel szólt a látottakról. Modern gépsor a palackozóban 22
