Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
A csatornázás és a szennyvízkezelés történetéből (I.) Julius Caesar A városok csatornázásával kapcsolatos legrégibb leletek az Indus völgyében láttak napvilágot. Ezek kora kb. az i. e. 3—4000 évnek felel meg. Külön kiemelhető Mohenjo- Daro (Mohendzso Dara) és Harappa indiai városok példája, ahol a leletek (az 1920-as évéktől kezdődően végzett ásatások szerint) városi csatornázás meglétére utalnak. Az utcákon főgyűjtők voltak, amelyekbe a házi csatornák betorkollottak. Hyderabadtól északi irányban, az Indus folyó mellett feltárt romoknál három egymás feletti szintet lehetett megállapítani. Még a legalul levő (valószínűleg i. e. 2600 előtti időkből származó) település esetében is felismerhetők a csatornázás nyomai. A csatornák a 90 fokos szögben kereszteződő utak alatt helyezkednek el. A csatornák anyaga égetett vörös tégla; magassági mérete 2 m; alakjukat illetően boltozott csatornák voltak. E gyűjtőcsatornákhoz a lakóházakból kisméretű levezető csatornák csatlakoznak. Ezek anyaga égetett agyag. A csapadékvizeket és a szennyvizeket derítőaknákon keresztül vezették a gyűjtőcsatornákba. CSATORNAHALÓZAT BABYLONBAN Babylonban (Bábel az ókor híres városa az Eufrátesz partján; ma romváros Irakban; R. Koldeway vezetésével tárták fel 1899—1917 között), Ninivében (az ókori asszír birodalom fővárosa a Tigris partján, ma romváros Irakban; feltárása Layard 1845 körüli kutatásaival kezdődött) és Egyiptomban végzett ásatások során számos csatornázási leletre bukkantak. Kimutatható volt, hogy sok helyen a 'lakóházakból szennyvízelvezető csatornák csatlakoztak az utcai csatornákba. R. Koldeway Babylonban egy teljes csatornahálózatot tárt fel. A csatorna anyaga égetett tégla. (Ezen a területen A. H. Layard a VII. századból származó szennyvízlevezető csatornát is felfedezett. E csatorna boltozatos lefedéssel készült, a boltozatot téglákból alakították ki.)* Az ősi Babylon Kisch városában fürdőmedencét tártak fel 11X14 m alaprajzi mérettel. A vízbevezető és elvezető csatornákat égetett agyaglapokkal burkolták. Egyiptomban csatornahálózatot tártak fel, amelyet i. e. 2500 körül építettek. A csatornákat kövekkel, illetve téglákkal rakták ki. Palesztina őskorából származnak olyan régészeti leletek, 'melyek szerint jelentős vízi munkálatok folytak e területen. Az 1868-ban végzett ásatásak során találtaik egy feliratos oszlopot Dibonban (Obiban, Moab), amelyen a felírás Mésa királynak (a moabiták királya) az izraeliták felett aratott győzelméről emlékszik meg. E felirat arra is utal, hogy az egyik városban kutakat, vízvezetékeket és valószínűleg csatornákat is készítettek (az emlékkövet a Louvre-ban helyezték el. Szövegét — többek között Smend és Socin adták ki Freiburgban 1868-ban.). Jeruzsálemben a legutóbbi időkig fennáll az a csatorna-rendszer, amelyben csapadékvizet, szennyvizet és egyéb szennyezett vizeket vezettek el, valószínűleg elsőnek egyesített rendszerként. E csatorna a város Templomkörzete és a Felső-Város területéről vezette a vizeket a Kidron völgyébe. Mivel Salamon (Izrael királya, uralkodott i. e. 970—930.) templomépíekezései i. e. 960 körül volt, ezért a szóiban forgó csatornaépítmények közel 3000 évesek. Más források szerint Jeruzsálemben, Dávid (Izrael második királya, i. e. 1000 körül) uralkodása korából származik egy kb. 600 m hosszú, 2 m magas, és 0,6 m széles csatorna. Ezt sziklába vájták, és boltozott kialakítással készült. A későbbi időben lapos kövekkel fedték le. Építése valószínűleg Herodes (mint Judea királya uralkodott i. e. 37—4 vagy Hadrianus uralkodása idején (117—138) történt.1 AZ AKROPOLIS OLDALÁNÁL... Az ókori görög városkultúrában jelentős szerepet játszottak a vízellátással és csatornázással kapcsolatos berendezések. A nagyobb városokban, mindenekelőtt Athénben sok helyen szennyvízlevezető csatornák nyomaira bukkantak. Athén útjai alatt egész csatornarendszert tártak fel. Helyenként a csatornákat elzáró zsilipek részleteit is megtalálták. Az egyik legnagyobb elágazó csatorna mérete 0,67 m átmérőjű. Anyaga égetett agyagcső. A csöveket úgy alakították ki, hogy két fél hengerrészt ólomkampókkal illesztettek össze. A műszaki tudományok ókori megalapítói és továbbfejlesztői elsősorban a görög tudósok voltak (kiemelhető az alexandriai iskola). Athénben föld alatti gyűjtőcsatornákban vezették el a paloták és egyes lakóházak szennyvizeit. E csatornák részben sziklába vésett megoldással, részben pedig elliptikus keresztszelvény agyagcsövekből készültek. A mélyebb fekvésű területekre elvezetett szennyvizet öntözéssel is hasznosították. Az ókori Görögországban (és Rómában is) egyes esetekben félkör szelvényű csatornákat is feltártak, amelyeket kő- vagy tég laki rakással építettek. További példák az ókori Görögország és a görög gyarmatbirodalom területéről : csatorna az athéni Akropolisz oldalánál; csatorna az ókori Olympia területén (a Peloponnészosz-félsziget Elisz államának Olympia hegységében); Szicília délnyugati partján; Samos szigetén az Égei-tenger keleti partján. CLOACA MAXIMA A római birodalom területén levő legrégibb szennyvízlevezető csatornákat valószínűleg az etruszkók építették. Feltehetően Tarquinius Priscus uralkodása idejére (i. e. 616—579) esik e csatornák építése. _________ Az ókori Róma nevezetes építménye volt a Cloaca Maxima* nevű híres föld alatti csatorna. E létesítményt etruszk mérnökök elgondolásai szerint építtette Tarquinius Priscus. A csatorna hossza 738 m, magassága 4,27 m, szélessége 2—3 m közötti érték; lejtése 0,1—3,0%. A Cloaca Maxima egy kis patakmeder vonalát követi, illetve ennek figyelembevételével létesítették megfelelő bevágással és boltozatos kialakítással. A csatorna építését egyébként az is indokolta, hogy Róma dombjai között (hét domb) levő mocsaras terület rendezését és lecsapolását, illetve a Fórum víztelenítését ennek segítségével meg lehetett oldani. Az ókor mérnöki alkotásainak leírása nagyrészt mérnökíróktól származik. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű Vitruvius Pollio római építész munkája. Vitruvius az i. e. I. században élt, Julius Caesar (i. e. 100—44 és Augustus (i. e. 63—44) uralkodása idején. Legnagyobb munkája: ,,De architectura libri decem" című mű, amely i. e. 13-ból származik, és tízkötetes formában a korabeli építés elméletét és gyakorlatát tekinti át. A Vili. kötet, amely a vízkutatással, a forrás-foglalással, valamint a kutak és a vízvezetékek kérdéseivel foglalkozik, a vízi munkák történetének elemzésekor rendkívül fontos műszaki—történeti d ók urnen tűm oknak tekinthető. Bár a szennyvízcsatornázás kérdéseit részleteiben nem tárgyalja, mégis a vízvezetékek ismertetésekor néhány csatornázással kapcsolatos utalás is találhatói A PÉNZNEK NINCS SZAGA... Julius Caesar uralkodása alatt honosodott meg az a gyakorlat, hogy a házi eredetű szennyvizeket csatornaházatban vezessék el. Julius Caesar i. e. 47-ben törvényben rendelkezett a főváros utcáinak köztisztaságáról. Augustus uralkodása idején az ilyen irányú munkák a Curatores Viarum fel*Az ókor Rómában — mint ismeretes — Cloaca nak nevezték a csapadék- és a szennyvízelvezető csatornákat. Magyarországi viszonylatban régebben elterjedt és közhasználatú kanális szó valószínűleg latin eredetű és a canalis szóból származik. 26
