Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Amikor a csatornaövezet katonai pa­rancsnoka sokallotta a 'kiadásokat, és szemrehányást tett a doktornak, hogy minden szúnyog egy dollárba került, a derék orvos azt felelte: — Ha egyetlen szúnyog megmarad, és önt csípi meg, mi lesz akkor? A franciáknak annyi bajt okozó Chagres folyót meg kellett zabolázni. 20 millió köbméter, 30 millió tonna sú­lyú 'kő- és földkeverékből építettek gá­tat, amely alul 150, koronáján 30 méter széles volt, és 6 méter magasságban húzódott. A felduzzasztott folyó elöntöt­te az egykori Gatun-telepet, ahol oly sokan elpusztultak. A düledező házak, szennyes utcák mély víz alá kerültek. A csatornaépítők (Talonból kiindulva dombos vidéket vágtak át. A legmaga­sabb pontot az úgynevezett Culebra magaslatnál érték el, ami a legnagyobb akadályként állt az ásógépek előtt. Egyik-másik régi tervező csatorna­­alagútat akart ide építeni. Helyette 11,2 kilométer hosszú bevágás épült, mér­földenként 10 millió dollár költséggel. A munka nagy erőfeszítést követelt. Csuszamlások, omlások követték egy­mást, gőzásák kerültek a lezúduló föld­tömeg alá. Egykorú képes folyóiratok­ban érdekes képek jelentek meg az építkezésekről. (Ezek fontos technikatör­téneti dokumentumok.) A Culebra átvágását robbantásokkal, gigantikus méretű gőzüzemű ásógépek­kel végezték. Gőzgépekkel hajtott komp­resszorok szállították a sűrített levegőt c fúrógépekbe. A robbantáshoz dinamit­­töltényeket használtak, nagy földtöme­gek megmozgatásához, fellazításához feketelőporos tölteteket. Ahogy épült a csatorna, úgy követte a normális nyom­­távolságú vasút. A törmeléket, kitermelt követ, földet a mélyedések, mocsaras te­rületek feltöltésére, terepegyenetlensé­gek kiigazítására használták fel. Az utolsó akadályt, a Culebra átvá­gásban 1914. augusztus 15-én robban­tották fel. A gyújtóvezetéket távíró- és kábelvonalhoz csatlakoztatták és Washingtonban nyomták meg a gom­bot, nagy ünnepélyességgel. Óriási föld és kőtömeg emelkedett a magasba Pa­namában, és az út szabaddá vált a zsilipek megépítésére. Sokan álmodoztak zsilip nélküli meg­oldásról. Lesseps is. De a századfor­duló körül ez sokszoros költséget jelen­tett volna. A zsilipkamrák, kapuk, szivattyúk meg­építése, felszerelése azonban csupán érdekes technikai feladatnak bizonyult. A Gatun-tó közelében az egyik oldalon három, a másikon két zsilip épült. A kamrák 304 méter hosszúak, 33,5 mé­ter szélesek és 12,2 méter mélyek. A zsi­lipkapuk zárására, nyitására szivattyúk stb. működtetésére 388 villamos motort szereltek fel. A hajók nem saját erővel haladnak a zsilipkamrákban. A partról villamos mozdonyok vontatják, nehogy a csavarhullámok az építményt megron­gálják. A csatorna hossza, kisebb mellék­ágakkal együtt 83,3 kilométer. Tenger­parttól tengerpartig 67 kilométer, lég­vonalban csak 57 kilométer. A két tenger partján, mélyen a szik­lába építve hatalmas erődítményeket emeltek, amelyekből messzehordó löve­­gekkel távol tarthatták a támadó flot­tákat. Olyan lövegek is voltak, amelyek a horizont alatt levő hajókat is lőhet­­ték. A csatorna légvédelmét erősen ki­építették. A Panama-csatorna régen elavult, de még mindig nagy forgalmat bonyolít le. Nagy tartályhajók, repülőgép-anyaha­­jók már nem használhatják. A II. világ­háború alatt az anyahajók éppen át­csúszhattak a zsilipkamrákon. A nor­mandiai partraszálláshoz készített ha­talmas kikötőpontonokat úgy vontatták át, hogy egyik oldalukon vízzel terhel­ték, s ekkor a másik oldal a levegőbe emelkedett, úgy araszolt át a kamrá­kon. Tehát méretei miatt is időszerű már az átépítés, vagy új csatorna épí­tése. Az amerikai törvényhozás megbízásá­ból 34 tanulmányterv készült. (Potom 25 millióért, 10 év előtti dollárértékben számítva.) A stratégák sürgetik az új csatornát, amely zsilipek nélkül működ­ne. A zsilipszerkezet és a kamrák köny­­nyen sebezhetők, akár bombázással, Az egyik átvágás építése Zsilipkapu szerelése akár rakétatámadással. A jelenlegi csa­torna átépítése 3 milliárd dollárba ke­rülne, az új, zsilip nélküli — Nicaragua és Costa Rica határán — lényegesen többe. Az óriási föld- és kőmunkák gyorsítá­sára mérlegelik egy atomrobbantás le­hetőségeit is. Igaz, ebben az esetben a sugárveszély miatt nem lehetne meg­közelíteni a munkahelyeket 3 évig. De még így is gyorsabban, és lényegesen olcsóbban épülne meg a csatorna, mint a hagyományos módon. Latolgatják a Lesseps-féle alagutas megoldást is. Két chilei mérnök Costa Rica hegyein át fúrt alagútat tervez. A hajókat villamos mozdony vontatná. Bizonyosnak látszik, hogy az ifjabb nemzedék életében megépül az új csa­torna. Előbb azonban még sok politi­kai kérdést kell tisztázni. Dr. Horváth Árpád 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom