Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

a városokat, falvakat is, a vízellátás kiépítésére, Győr-Sopron megyében a mezőgazdasági széttagoltság nagyobb akadályodat jelentett. Persze külön a megyeszékhely szennyvíztisztítási gondjairól is 'lehetne szólni, hiszen a 100 000 laíkósú Győrben a vizek városában még ma sem rendelkezünk korszerű, szennyvíztisztító művel. Igaz, elsősorban tanácsi feladat, de minket is érint. A Mosoni-Duna értékes vízkészletét úgy tudjuk megóvni, ha a kommunális szennyvíztisztítást egész Győrben megoldják, de szélesíthetjük tovább tennivalóink sorát, mert csaknem befejeztük a tatai Nagytó rekonstrucióját, azaz több ezer tonna iszaptól szabadítottuk meg e szép természeti kincsünket, amely kifejezetten az üdülést, pihenést szolgálja, a jövőben talán szervezettebben, mint ma. Részben a mi feladatunk, a Fertő tó megújítása is. Sajnos, a víz és szélmozgás magyar területen iszaposítja a tómedret, amelyre ugyancsak vigyáznunk kell.

„Vajon a másik oldal, a szomszéd is ugyanilyen igyekezettel gondozza a kettőnkre bízottat?"

— Határvízi bizottságaink megtalálták a jó együttműködés teljes összhangját. Kapcsolatainkra jellemző a korrektség, megállapodásainkat a legmeszszebbmenőkig betartjuk, és ez mindkettőnkre igaz. Talán példaként említhető, hogy két más társadalmi rendszerben, életformában élő szomszéd nép kölcsönös bizalom alapján gyümölcsöző kapcsolatot tud kiépíteni, és ez nemcsak a Fertő tó rendezésére, de a kis határvizek, vízfolyások karbantartására is vonatkozik.

„Ahogy mérlegelem beszélgetésünk tartalmát, minden megfogalmazott mondatban érzik a biztonság, tehát az, hogy az igazgatóság vezetőinek van kire támaszkodni. Az ilyen nyilatkozatokat a háttérben érezhető és lemérhető jó közérzet garantálja.”

— Érdemes végigtekinteni az elmúlt évtizedeken. Magunk is kellemesen lepődtünk meg, amikor a múlt esztendő számvetését készítettük, hogy mennyire megszűnt az elvándorolgatás, sikerült leszorítanunk és kiszorítanunk igazgatóságunk munkásai köréből a vándormadárkodást. Az összlétszám 73%-a törzsgárda tag. 214 olyan munkatársunk található, aki 25 esztendőnél többet töltött már az igazgatóságunknál. Gyakran elgondolkodtam, egyes munkakörök kiváló munkásait csúcsidőben — mondjuk a kombájnosokat — példaként állítják a munkások elé. Én azokról szeretnék szólni, akik szinte egész életüket a vízügyi szolgálatnak szentelik. Kubikosaink, csatornamunkásaink feladataikat az év nagyobb részében ha úgy tetszik, mert mostanában ez is divatos kifejezés, mostoha körülmények között végzik. De beszélhetnék part- és védelmi töltést építő kőmunkásainikról. Igaz, a gépi segítség ott van mellettük, ha úgy tetszik, a sarkukban jár, de azért azokat az 50, 80, olykor 200 kilós kődarabokat kézzel kell megtartani, kezek illesztik helyükre és sokszor állnak érte hideg vízben, és hideg szélben. Bizony, ezeknek az embereknek az évek jobban elkoptatják az izmaikat, ízületeiket, gyakrabban hasogat, fáj vagy

nyilall egyik-másik testrész, és róluk általában kevesebb szó esik. Pedig, hűségük példának állítható. Hajósaink körében aránylag nagyobb a fluktuáció. Magyarázata a távolélés, és ismét csak azok a bizonyos rosszabb körülmények. De az egész igazgatóságra vetítve az utóbbi esztendőik mérlegében 3—4 százalék között mozgott az elvándorlók százalékarány-száma. Úgy hiszem, ez adja meg a közérzet biztonságát és ez biztosítja a kapkodás nélküli vezetést.

„Nem szóltunk még a műszaki fejlesztés mindennapi gondjairól, és a jövendő nagy tervei mellett az inkább hétköznapinak nevezhető kisebb feladatok megoldásáról."

— Talán előszóra műszaki fejlesztés irányát kellene bemutatni. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy a munkákat ahol csak lehet, gépesítsük. Minél kevesebb emberi erőt használjunk a medrek, rézsűk fenntartásához, gépesítsük, az előregyártás módszereivel gyorsítsuk a vízépítési munkákat, a kis műtárgyakat például már csak a helyszínen kelljen szerelni, tehát az előregyártást szorgalmaztuk. Házgyári úgynevezett parapetfal-elemekből készítettünk előre gyártott árvédelmi szakaszrészt. A faanyag korlátozása nyomán ugyancsak előre gyártattuk a zsaluzatot, hogy ezzel is megkönnyítsük és meggyorsítsuk építkezéseinket. A gépesítésben szorgalmaztuk a tipizálást, hogy nagy munkagépeink javítása egyszerűsödjön.

— Természetesen nem hagyhatjuk ki a Duna szennyezettségének figyelését, állandó ellenőrzését sem, ezt szolgálja

a rajkai monitor-állomás, és ugyancsak beszélnünk kell a mezőgazdasági vízellátás további kiterjesztéséről. Még ebben az esztendőben állást kell foglalnunk a Bábolna térségi öntözésfejlesztés tervében, hiszen 1983-ban 4 ezer ha új öntöző területet kell bekapcsolnunk. Bővítenünk kell az úgynevezett Keszegér-öntözőfürt hatásterületét, valamint a lébénymikiósi Lenin Tsz részére 1500 ha rét-legelő öntözésének vízellátását már ebben az esztendőben meg kell oldani. Ezek az úgynevezett kis gondok, napi feladatok, és a nagy beruházások mellett erről sem szabad megfeledkezni.

„Annyit megkérdeznék még, mi jelenti a legnagyobb problémát 1980- ban vajon az érintett tervekben volna-e kereshető, vagy más területen?"

— Őszintén és nagyon tömören: tudunk-e elegendő megfelelő munkát az év minden napjára biztosítani munkásainknak? Azaz gazdasági életünk felmerült nehézségei megnehezíthetik nagy beruházásaink kibontakozását. Nem szeretnénk elveszíteni egyetlen munkatársat sem kényszerű átirányítás miatt. A magunk részéről megalapozott terveink nyomán szorgalmazzuk nagy vízügyi építkezésünk teljes beindítását, természetesen reálisan számolunk, minden felmerülő, nehezítő körülménnyel. S amiről külön nem kívánok szólni, csak egyetlen gondolat erejéig, az új árszabályozó rendszer nemcsak a tervezésben, de a végrehajtásban is komoly gondot ad.

„Köszönöm a beszélgetést."

F. Gy.

Kisdunai duzzasztó építés közben (Mosonmagyaróvár)

21