Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
AZ OLVASÓ SZAMARA nem kell különösebben bizonyítanunk, hogy menynyire változatos az a táj, ahol a Győrben székelő Észalkdunántúli Vízügyi Igazgatóság fejti ki tevékenységét, és kormányozza a vizeket a Dunának, Európa legnemzetközibb folyójának azon a vízgyűjtő területén, mely a nyugati országhatártól az Ipoly torkolatáig terjed. Működési szempontból ide tartozik a Dunának a Rajka—Szob közötti szakasza, a Mosoni-Duna-ág vízgyűjtőjének a Hanság területére eső része, a Rába folyó Sárvárig, a Marcal alsó szakaszának vízgyűjtője és a Gönyü—Szob közötti Duna-szaikasz vízgyűjtő területe. Hazánk e táján a természeti adottságok rendkívül változatosak. Ide tartozik a Kisalföld legnagyobb része, ahol vízgazdálkodási szempontból olyan sajátos területegységek találhatók, mint a Szigetköz és a Hanság a Fertő tó vidékével. Az igazgatóság működési területének nyugati részén az Alpok nyúlványai találkoznak, délről a Kemenesalja, a Bakony nyúlványai, továbbá a Vértes—Gerecse- és Pilis-hegységek északi lejtői csatlakoznak. Figyelembe véve, hogy az Észokdur.ántúli Vízügyi Igazgatóság tevékenysége kiterjed Győr-Sopron és Komárom megyék majdnem teljes területére .ezenkívül Vas, Veszprém és Fejér megyék egy részére, bátran megállapíthatjuk, hogy e sokszínűségből adódóan nem könnyű feladat itt helytállni. De ehhez mindjárt hozzátehetjük azt is, hogy az igazgatóság dolgozóit — élükön a fiatal, jól képzett, tettrékész vezetőkkel — talán éppen a feladatok sokszínűségéből adódóan felelősségtől áthatott büszkeség tölti el. Az igazgatóság dolgozói nagy szakmai elkötelezettséggel és hivatástudattal végzik munkájukat, szem előtt tartva, hogy az országnak ezen a táján a „vízért és a víz ellen" folytatott küzdelemnek mindig rendkívül fontos szerepe volt és van jelenleg is. Nagy hagyományai vannak itt az ármentesítési, folyamszabályozási és vízrendezési munkálatoknak, melyekhez néhány évtizeddel ezelőtt az öntözés is csatlakozott. A terület sajátossága, hogy az említett, ún. klasszikus vízgaz-Munkagép Dunakilitinél dálkodási szakfeladatok egyformán nagy jelentőségűek, emellett itt is egyre nagyobb hangsúlyt kap a tervszerű vízkészlet-gazdálkodás, a vízminőségvédelem, az ipari és kommunális vízellátás—csatornázás, valamint a vízügyi hatósági munka is. Az említett szakterületek bármelyikét is vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy tennivaló mindenütt akad bőven, mivel e térség gyors ütemű-ipari, mezőgazdasági fejlődéséhez, valamint a városi és falusi lakosság részéről jelentkező növekvő igények kielégítéséhez szükséges mennyiségű víz biztosítása nagy erőfeszítéseket, fejlett műszaki megoldásokat és egyre jelentősebb anyagi ráfordításokat igényel. Ez utóbbi tényezőt figyelembevéve az Igazgatóság vezetése nagy jelentőséget tulajdonít a beruházások tervszerű le- Partfalé) bonyolításának. Ennek érdekében jelentős figyelmet fordítanak ezek folyamatos ellenőrzésére. Az eredmény nem is maradt el. A beruházások folyamatos figyelemmel kísérése a tanácsi szervekkel, azonkívül a beruházó kivitelező vállalatokkal való szoros együttműködés tette lehetővé többek között, hogy a jelenlegi tervidőszak fejlesztési előirányzatai időarányosan teljesültek. A térség gyorsütemű ipari fejlődése azt a feladatot állítatta az Igazgatóság elé, hogy hatékonyan segítse elő о korszerű ipari vízgazdálkodás kialakítását. Az élet által felvetett új követelmény- . ^ nek az Igazgatóság dolgozói igyekez- HÉÍiB tek eleget tenni, aminek eredménye, hogy az ipari üzemek vízgazdálkodási x/SKb* szemlélete fokozottan a fajlagos friss- Я vízigény és a kibocsátott szennyezőanyagok csökkentésére irányul. Számos OHHlf ipari üzemnél — többek között a Mo- ШЯш-t son magyaróvá ri Timföldgyárnál, a Györi Szeszipari Vállalatnál, a Répcelaki 5 Sojtgyárnál, az Ácsi- és Petőházi Си- ИИ®/® korgyárnál, az Almásfüzitői Timföldgyár- ЩНА nál — érvényre jut az Igazgatóságnak azon törekvése, hogy a rekonstrukciók során a korszerű vízgazdálkodást a bel- ЯвиН/' ső üzemi technológia célszerű kialakí- Щ AZ ÉSZAKDUNÁNTÚLI VÍZÜGYI IG
