Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
Élelmiszeripari AZ ÉLELMISZERIPAR a nagy vízfogyasztó iparágak közé tartozik. Az iparág téljes vízigénye, az 1980. évi becsült adatok alapján 346 miHió m3 évente. Ennék 66%-át biztosítják isméiéit vízhasználattal, elsősorban vízvisszaforgatássá'!. Az élelmiszeripar friss vízigénye 117 millió m3 évente. A IV. és V. ötéves tervidőszakra az élelmiszeripar nagyarányú fejlesztése jellemző. A fejlődés maga után vonta a vízigény arányos növekedését is. 1970—1980 között a frissvízigény 40°/okal, míg a teljes vízigény 70%-kal növekedett. Hasonló növekedés jellemzi az élelmiszeripar szennyvíz-kibocsátását. 1980- ban várhatóan az élelmiszeripar szennyvíztermelése 98 millió m3 lesz évente. Csúcsidőszakban 385 ezer m3 naponta, ami 10 év alatt 30%-os növekedésnek fellel meg. A kibocsátott szennyvíz legnagyobb része, 73%-a, technológiából eredő használt víz, 7%-a szociális szennyvíz, 20%-a hűtővíz és egyéb, csapadékcsatornába vezethető szennyezetlen használt víz. A szennyvíz mennyiségének növekedését, a termelés növekedésén túl, az egyre szigorúbb higiéniai követelmények kielégítéséhez szükséges friss víz mennyiségének növekedése is okozta. Az éves szennyvízkibocsátás alapján az alábbi 5 iparág az élelmiszeripari szennyvíz 64%-át bocsátja ki. (Konzervipar, Húsipar, Szeszipar, Tejipar, Söripar.) A napi szennyvízkibocsátás alapján a sorrend: Cukoripar, Konzervipar, Húsipar, Szeszipar, Baromfiipar. A sorrend változtatása elsősorban a Cukoripar idényjellegévél függ össze. Az élelmiszeripari szennyvizek jellemzője a nagy szervesanyag-tarta'lom, elsősorban a fehérje és a zsírtartalom. A 40/1969. sz. Korm. bírság rendelet, valamint a 2/1970. sz. OVH rendelkezés megjelenése jelentősen meggyorsította a szennyvízkezelő és -tisztító telepek létesítésének ütemét az élelmiszeriparon belül is. Amíg 1970-ben a szennyvizek 56°/o-<i jutott szennyvíztisztítóra, addig ez a szám 1980-ra 70%-ra növekszik. Sajnos a szennyvíztisztító telepék hatásfoka sok esetben nem féléi meg a követelményeknek. Az élelmiszeripar általi kifizetett szennyvízbírság 91%-át 5 szakágazat fizeti — elsősorban a húsipar, a tejipar, majd a konzervipar, a baromfiipar, illetve a szeszipar. Az élelmiszeripari szennyvizek befogadója elsősorban a közcsatorna. Az élelmiszeripar általános törekvése a szennyvizek átkötése a városi csatornahálózatba. A 2/1979. OVH sz. rendelkezés szerint is általános koncepció, hogy a szennyvizek tisztítását a városi szennyvíztisztító telepeken kell elvégezni. Az üzemek területén csak a szennyvíz szennyezettségét csökkentő előtisztító telepeket célszerű létesíteni. A bírságmentes szennyvízkezélő rendszerek létesítésében az élelmiszeri por komoly eredményeket ért el a múlt időszakban, elsősorban a közcsatornába történő bírságmentes szennyvízbevezetés megoldására. Az élelmiszeripar néhány ágazatában az elért eredmények: HÚSIPAR: A Zalaegerszegi Vágóhídon üzembe helyezett tisztító berendezés mechanika'i-kémiai tisztítással távolítja el a szennyvízben levő szemnyeződéseket, elsősorban a zsíróikat. A zsír-emulzió megbontásához vasszulfátot és meszet használnak. A szennyvízkezelés során keletkező iszapot 'iszapdepóniáiban helyezik el, az erre a célra 'kijelölt területen. Hasonló szennyvízkezelő rendszer készül a Bajai és a Szekszárdi Húskombinátban. Komoly élőrelépést jelent a Kaposvári Húskombinátban épülő rendszer, a norvég Alwatech-cég kivitelezésében. A lignoszulfonáttal történő pelyhesítés után a flotációs berendezésben keletkező összes iszapot húslisztnek dolgozzák fel. TEJIPAR A tejipari szennyvíz előkezelésénél általánosan bevált az a'lumfniumszulfát — mész vegyszerk'omb'imáció. Ennek figyelembevételével építés alatt áll a hatásos szennyvízkezelő rendszer a Veszprémi, a Szekszárdi és a Kaposvári Tejüzemekben. NÖVÉNYOLAJIPAR A növényolajipar élső flotációs szennyvízkezelő berendezése a Kőbányai Növényalajgyánbaa valósult meg. A szennyvízkezelésben a szennyvíz semlegesítéséhez felhasznált vegyszereken kívül aiumíniumszu'lfátra van szükség. A szennyvízkezelés során keletkező vegyszeres iszapot a technőlógiában ismételten felhasználják. Hasonló rendszer épül a Martfűi Növényolajgyárban, biológiai tisztítási fokozattal kiegészítve. Itt 'közvetlenül a Tisza a szennyvíz befogadója. Először a Debreceni ÁTEV üzemben épült meg bírságmentes szennyvizet kibocsátó szennyvíztisztító telep. A kémiai előkezelésnél felhasznált vegyszer: vasklorid. A kémiai kezelés után kétlépcsős tisztítás következik. Mechanikai, kémiai, biológiai tisztítóberendezés áll megvalósítás alatt a Győri és Solti ÁTEV üzemeikben is. A szennyvízkezelő rendszerék teljes kiépítése, illetve tökéletesítése a szennyvíziszap mennyiségének jelentős emelkedését eredményezi. Ennek higiéniai és környezetvédelmi szempontból egyaránt megfelelő elhelyezése országosan nem megoldott. Ezért az egyes üzemeknek, az adott területek lehetőségeit figyelembe véve, önálló megoldásról kell gondoskodniuk. Ez további jelentős beruházási .költségráfordítással oldható csak meg. A jövőben arra kell törekedni, hogy regionális hulladék- és 'iszaplerakóhelyek létesüljenek, amelyeknél figyelembe veszik az adott körzet élelmiszeripari üzemeinek igényeit is. Mivel az élelmiszeripari szennyvizek elsősorban jelentős mennyiségű fehérjét és zsírt tartalmaznak, az iszap elhelyezésénél előnyben keli részesíteni azokat a megoldásokat, amelyek biztosítják az iszap értékes anyagainak hasznosítását. Ennek két fő módszere: a) takarmányként történő hasznosítás, amely elsősorban a húsipari, baromfiipart, ATEV telepi szennyvíziszapoknál alkalmazható, és a mezőgazdasági hasznosítás, trágyázásra vagy talajjavításra. Ennek a módszernek — amely ma elsősorban járható út — alapfeltétele, hogy megteremtsék az iszapot fogadó mezőgazdasági üzemek érdekeltségi rendszerét. Ma a leginkább alkalmazott módszer: a hatóságok által 'kijelölt területen, depóniában történő hulladék- és isza péi helyezés. Az égetés, amely környezetvédelmi szempontból kielégítő megoldás. Nagy beruházási és üzemeltetési költsége miatt azonban széles körű elterjedésével nem számolhatunk. Az élelmiszeripari vízgazdálkodás áttekintéséhez, koncepció-kialakító sóhoz első lépésként pontos felmérés, helyzetelemzés elkészítésére volt szükség. Ezt a munkát a MÉM Élelmiszeripari Főosztály megbízása alapján az AGROBER—ÉLITI az ágazatokkal együtt készítette el. Levonhatók tehát az általános és az egyes iparágaikra vonatkozó következtetések. Kijelölhetők bizonyos fejlesztési irányok, meghatározhatók a feladatok. A koncepció végleges kialakítását még nem fejezték be, ez a munka még folyik. Véglegesítése csak a VI. ötéves terv határozottabb körvonalainak ismeretében lesz lehetséges. Addig is, az elkészült, igen jelentős munka alapanyagként szolgálhat a magasabb szintű tervezőszerveknek, az ágazatoknak, a trösztöknek, vállalatoknak. A helyzet javításánál, illetve megoldásánál abból kei!! 'kiindulni, hogy a szennyvíztisztítás ugyanúgy a gyártástechnológia szerves része, mint az élelmiszeripari termék előállítása. A szennyvíztisztítást tehát komplex módon kell megoldani. Először a racionális vízgazdálkodás feltételeit kell megteremteni, majd sor kerülhet a szennyvízkezelés megoldására. Az üzemi vízgazdálkodás korszerűsítésének, racionalizálásának elsősorban két cél elérésére kell irányulnia: 8
