Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
előírásait figyelembe véve — a halászati hasznosító kizárólag gazdasági megfontolások alapján tervezi meg. Fenntartási halasüzemnek nevezzük a csatornák vízi növényzetének növényevő halakkal történő kitakarítását. Ebben az üzemformában vízügyi szervezetek és vállalatok az ez ideig kézzel végzett vízinövényirtást halakkal igyekeznek helyettesíteni. Vegyes célú halasüzemnek nevezzük azt a járulékos csatornahasznosítási formát, amelynél a hivatásos halászati hasznosító a vízgazdálkodási előírás alapján a vízinövények irtására rendszeresen és a szükséges mennyiségben növényevő halat is telepít. Ahol valamilyen oknál fogva nincs hivatásos halászati hasznosító, a halászati jogot — csatornafenntartási céllal — a vízügyi szerv is megszerezheti. JOG ÉS LEHETŐSÉG Az 1977. évi 30. tvr. 2. § alapján a halászati jog a természetes vizeken és a vízi létesítményeken (csatornák, víztározók, medertározók) az államot illeti. Az állam halászati jogának hasznosításáról a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter gondoskodik. A végrehajtásáról szóló előírások szerint újabban vízügyi költségvetési szerv vagy vállalat, továbbá vízgazdálkodási társulat — mint szocialista szervezet — részére is átengedhető a halászati jog. A felsorolt vízügyi szervezetek csatornafenntartási célból a következő esetekben kérhetik állami vagy társulati tulajdonú csatornákra a halászati jog átengedését: állandó vízborítású csatornákra, ha halászati hasznosításba adásuk és növényevő halasításuk másként nem oldható meg; időszakos vagy igen sekély vízborítású csatornákra. A kérelemre a megyei szakigazgatási szerv előterjesztése alapján a MÉM Vadászati- és Halászati Főosztálya hoz határozatot. A fenntartási halasítás jogának megszerzése előtt azonban előbb át kell tekinteni a fenntartási feladatokat. Csak azok ismeretében lehet kijelölni a növényevő halakkal végezhető munkát, illetve beilleszteni a növényevő halasítás egy-egy térség különféle célú csatornái fenntartásának rendszerébe. A korábban szórványosan végzett növényevő halasítás kevés csatornára és viszonylag kis területre terjed ki. A fenntartási halasítás jogát ilyen kis volumenű munkákra általában nem lenne célszerű megszerezni, mert csak egy sokoldalúan átgondolt, rendszeresen ismétlődő és mennyiségi vonatkozásokban is jelentős munka teszi lehetővé a megszerzett jog hasznosítását. A végrehajtásról szóló utasítás 10. §-a szerint legalább 5 évre szóló üzemtervet kell készíteni, amelyet a megyei szakigazgatási szerv hagy jóvá, s a fenntartási forgó vagy előirányzat alapján kell kidolgozni. A halászati üzemterv céljában és tartalmában eltér a természetes vizeken és a vízi létesítményeken gazdálkodó hivatásos halászati szervezetek üzemterveitől. A fenntartási halasítás gazdasági haszna ugyanis a növényzet kiirtásában jelentkezik. A halhús, mint haszon csak járulékos és igen alárendelt szerepű. A fenntartási munka hatékonyságának és gazdaságosságának vizsgálatakor is csak költségcsökkentő tényező. A halállomány szintentartása vagy fejlesztése is csupán fenntartási célkitűzés, a csatorna vízgazdálkodási funkciójának függvénye. Egyértelmű tehát, hogy a fenntartási halasüzem tervének kidolgozásában és végrehajtásában a halászat gazdaságosságát a fenntartási és a vízgazdálkodási célnak kell alárendelni. A fenntartási halasüzem kialakításánál akadályozó tényező persze a különféle vízgazdálkodási szervezetek halászati felkészületlensége. Ezt a nehézséget is leküzdhetővé teszi az új halászati tvr. végrehajtási utasítása, amelynek 28. §-a megengedi, hogy a halászatra jogosult egyes halgazdálkodással összefüggő munkákkal — megállapodás keretében — halászati tevékenységet jogszerűen folytató más szervezetet (pl. tógazdaságot, HTSZ-t) bízzon meg. Az engedmény alapján legtöbb szakértelmet és felkészültséget kívánó halászati munka — elsősorban a halasítás és a lehalászás — bérmunka formájában is elvégeztethető. A bérmunkákra célszerű hosszú távú megállapodást kötni, s ebben rögzíteni a munkák helyére, menynyiségére, minőségére és idejére vonatkozó kölcsönös előírásokat. A vegetációs időszak végén a csatornákat általában lehalásszák és a halakat teleltetőkben helyezik el. Erre a célra legalább 1,5 m vízborítású, bögézhető és a lehalászás érdekében lecsapolható, nagy fenékesésű és minden benőttségtől mentes csatornák, illetve csatornaszakaszok alkalmasak, ha azokon a halak oxigénellátását a téli időszakban vízátfolyatással is biztosítani lehet. Ha a teleltetést nem tudják megszervezni, a hal értékesítését elsősorban a HALÉRT Vállalatra építve oldják meg. MEGFONTOLT ELŐKÉSZÍTÉS SZÜKSÉGES A halászati törvény kimondja, hogy mesterséges vizeken a halászati jog csak a vízi létesítmény elsődleges rendeltetésével összhangban gyakorolható. A halászati hasznosító tehát vizigyom irtásra növényevő halakat köteles telepíteni. A fentiek értelmében minden csatornánál, amelynek halászati használatát horgászegyesület vagy halászati vállalkozás már megkapta, arra kell törekedni, hogy a biológiai növényirtás feltételeit is kielégítő vegyes célú halasítást végezzenek. Ezt az illetékes halászati felügyelő bevonásával a halászati üzemtervben is rögzítsék az érintett vízügyi szervek. Feltétlenül elő kell írni a kihelyezések megismétlődésének idejét, о kihelyezendő tenyészhal nagyságát, fajtáját és darabszámát, továbbá a kifogható növényevő hal méretét, ami a növényirtási feladatra tekintettel sohasem lehet kisebb a mindenkori halászati alaptörvényben a növényevő halakra előírt legkisebb méretnél. Az amúrra május 1-től július 30-ig fogási tilalmat is elő kell írni. A csatornák kezelőinek gondoskodniuk kell a halak elúszásának megakadályozásáról halrácsok vagy zárak kihelyezésével, emellett az első telepítés tenyészhal költségeit is fedezzék, és vegyenek részt a halak megőrzésében. A vegyes célú halasításból lehalászott valamennyi hal (a növényevő hal is) az első évtől kezdve a halászati hasznosító tulajdonát képezi. A növényevő halakkal való biológiai fenntartási munka csak látszólag egyszerű. A valóságban elég hosszan tartó és igen megfontolt előkészítés szükséges. Nem elég csak kihelyezni a halakat, hanem azok megőrzéséről gondoskodni keli és biztosítani a halasüzem folyamatosságát. A legtöbb probléma a tenyészhal beszerzése körül adódik. A tenyésztők általában piacérett halat ajánlanak a vízügyi szerveknek megvételre, amit sajnos más ajánlat híján azok el is fogadnak. A legtöbbször arra hivatkoznak, hogy a nagyobb hal olcsóbb és többet is eszik. Noha ez nem vitás, mégis a kisebb egyedsúlyú drágább hallal való népesítést kell választanunk, mert a végeredményt tekintve ez olcsóbb és egyben hatékonyabb is. Takarmányozástan i tény, hogy 500 db 20 dkg-os növényevő hal többet fogyaszt, mint 50 db 2 kg-os. S amíg ez utóbbi a vízbehelyezés után azonnal ki is fogható, a kisebbek csak egy teljes idény elmúltával közelítik, vagy haladják meg a fogási mérethatárt. BUSA NEM, AMUR IGEN A tenyésztők szívesen ajánlják csatornahalasításra a busaféléket. Nem cél azonban a csatornák vizét sem a növényi, sem az állati planktontól mentesíteni. A busafélék egyébként sem alkalmasak növényirtásra, megvásárlásuk meddő befektetés. Komoly előkészületet kíván a halak elúszásának a megakadályozása, amelyet a Duna vízrendszerére vonatkozó nemzetközi megállapodás kötelezővé is tesz. Gond az általánosan használt halrács létesítése, a rácstisztítás nemkülönben. A tisztítás gépesítése persze létesítési költségnövekedést jelent. Ezért egyre inkább az elektromos halzárak kerülnek előtérbe, mert előnyösebb beruházást és egyszerűbb üzemet kínál. Gondolni kell a lehalászást megkönynyítő halterelés megoldására, a halak teleltetésére is. Mindezek a feladatok természetesen egy-két évi előkészületet kívánnak. S végül néhány „szigorú" tény: fenntartási halasításra a hazánkban tenyésztett növényevők közül egyedül az amur a megfelelő halfaj. Ennek a legkedvezőbb telepítési egyedsúlya 25—40 dkg, amiből hektáronként 400—600 db-ot szükséges kihelyezni. Az ilyen méretű halak elúszását 20 mm pálcaközű halrácsok kihelyezésével lehet megakadályozni. Ilyen népesítés és figyelmes őrzés után átlagosan 280—420 db egy kg-os amúr lehalászására számíthatunk. Teleltetésre 60—80 q 1—2 kg-os egyedsúlyú hal elhelyezése céljából legalább 1000 m2 felület szükséges. Nyári Ödön 21
