Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
lAj Шк és hagyományok pusztája „Puszta, puszta, hortobágyi puszta, Nincsen annak se széle, se hossza. Amilyen nagy az ég boltozatja, Gulya, mines szabadon járhatja." (Pásztorének) A végtelenség berzenkedik e tájon. A töretlen látóhatár útjelzői a nádfedeles tanyák és a gémeskutak elmosódott körvonalai. Hortobágy nevének hallatára még ma is a nomád puszta képe jelenik meg előttünk. Háborítatlan világ, játékos délibáb, szikrázó napfelkelte, a mindent szuroksötétbe burkoló gyors alkonyat, szürke marhák gulyái és pödrött szarvú rackajuhok. De a látvány ma már mégsem ugyanaz, mint volt hajdan. ÉRTÉKEK VÉDELME Változott az ősi állapot, a hortobágyi táj. Az egyhangúság, egyformaság, csend ma már a múlté. Mégis a szépség és félelmetesség erejével hat. Az ellentétek világa, mely csak az ember segítségével élhet így tovább. Hogy az embert szolgálja . . . Az Országos Természetvédelmi Hivatal 1973-ban a Balatonnál nagyobb, 63 ezer hektárnyi területet védetté nyilvánított, megteremtve Magyarország első nemzeti parkját. A Hortobágyi Nemzeti Park feladata a puszta jellegzetes természeti értékeinek védelme és fejlesztése, a hagyományos pusztai élet, a kulturális és történelmi emlékek, a Hápoghat a kacsa, pecsenye lesz belőle is Hemző Károly felvételei 10 A KÉTARCÚ HORTOBÁGY
