Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
A geológia szerepe a környezetvédelemben KÖRNYEZETÜNK: A TÄJ A táj mindennapi tevékenységünk színtere, rendkívül érzékenyen reagál minden változásra. Ha a természeti tényezőkre korlátozzuk vizsgálatát, láthatjuk, hogy kialakítói és meghatározói egyrészt a földtani alapok (földtani szerkezet, kőzettani felépítés, domborzat), másrészt az éghajlati és vízrajzi viszonyok, valamint a biogén tényezők (növény- és állatvilág, talajtakaró). A társadalom fejlettségét nagymértékben a tájhoz fűződő viszonyában mérhetjük le. Minél fejletlenebb, annál jobban függ természeti környezetétől, és fordítva, minél fejlettebb, annál nagyobb hatást gyakorol rá. Az emberi társadalom ma már olyan nagy befolyást gyakorol környezetére, hogy a tájalkotó tényezők egyensúlya megbomlott, új egyensúlyi állapot pedig még — a folyamatos változás korában — nem alakulhatott ki. Mindenesetre a rendszer változott meg, az egyensúly bomlott fel, ami életteret adott az embernek, kedvező feltételekkel segítve a faj kialakulását, fejlődését. Nem elegendő tehát, ha a környezetet a szennyeződéstől védjük, mert a tüneti kezelés nem elegendő. Azt a biotápot kell próbálnunk megőrizni, ami egyedül alkalmas a Homo sapiens faj környezeti igényeit kielégíteni. Ennek egyetlen lehetséges módjaként az a megoldás kínálkozik, hogy mind többet foglalkozzunk a táj aspektusából a tájalkotó tényezők kutatásával. Szükséges, hogy összefüggésüket részleteiben is ismerjük. A környezetbe, a táj életébe való bármely mesterséges (társadalmi) beavatkozás várható hatását előre jelezni csak így tudjuk. E feladatból természetesen valamennyi természettudománynak ki kell vennie a részét. Csak valamennyi természettudomány szintetizálásával érhetjük el, hogy a folyamatokat tudjuk felismerni és szükségletünknek megfelelően irányítani a tájfejlődésben éppúgy, mint például a növénynemesítésben. A munka elképzelhetetlen földtan nélkül. „A föld szilárd kéregből, e kéreg mélyedéseinek egy részét kitöltő vízből, s a kérget és vizet körülzáró levegőből áll: a geológia vagy földtan tanulmányköre a földkéregre, a vízre és a levegőre terjed ki" — így fogalmazta meg Litschauer Lajos 1898-ban. A földtan kutatásterülete a tájalkotó tényezők közül a földtani szerkezet, a kőzettani felépítés és a domborzat, ám az összes tájalkotó tényezőről egyedül a geológia rendelkezik olyan távlatokba nyúló múltbeli adatokkal, melyek birtokában kitűzhető feladat a prognosztizálás. A FÖLDTANI SZERKEZET A földtani szerkezet völgyek, folyók futási irányát határozza meg, kizárólag ettől függ tájak stabilitása vagy mobilitása. Amíg az ember „passzív”, illetve „egy" eleme volt a természetnek, a természet által kijelölt, kedvező adottságú területeken telepedett le. Ma már nélkülözhetetlen minél alaposabb tektonikai feltárás, mert a városépítést, vízépítési stb. létesítményeket alapjaiban befolyásolja — de e hatás — az építmények méreteinek növekedésével — egyre inkább kölcsönössé válik, hiszen maguk az építmények, de a bányászati anyagelvonás is megbonthatják a felszín ill. a kéreg egyensúlyát. A FÖLDTANI FELÉPÍTÉS A kőzettani felépítés hasonlóképpen nélkülözhetetlen társadalmunkban. A különböző kőzetek eltérő teherbírása, stabilitása különféle építészeti eljárásokat kíván. Ezen túlmenően a felszín alatti vizek mozgástere is a kőzettani sajátosságokból adódik — ez pedig meghatározza az egyes tájak vízháztartásának felszín alatti elemeit —, mely építéstechnikai, vízbeszerzési és víztisztaság-védelmi szempontból egyaránt nélkülözhetetlen. A hasznosítható nyersanyagok kutatása, feltárása és készletvédelme is ide tartozik, de a bányászati anyagelvonás következtében a kompakciós folyamatok illetve metamorfózis felgyorsulása sok káros környezeti változást okozott már a társadalom számára. A MORFOLÓGIA Az antropogén folyamatok, melyek a földtani szerkezetben vagy a kőzettani felépítésben okoznak változásokat, nem kizárólag, de többnyire morfológiai változásokon keresztül realizálódnak. Ezeken túlmenően az eróziós folyamatokra kell a figyelmet felhívni. A lineáris eróziós és az areális lepusztulás egyaránt felmérhetetlen károkat okoz a társadalomnak, holott gyakran éppen a társadalmi tevékenység váltja ki. Talán a felszín domborzata tanúskodik legjobban a geoszféra anyagainak és mozgásfolyamatainak egymásba szövődéséről — ez az oka, hogy térben egyre jobban terjeszkedő társadalom litoszférára gyakorolt (közvetett vagy közvetlen) hatásairól sokszor felmérhetetlen, mikor hol és hogyan okoz olyan orográfiai változásokat, melyek társadalmi létesítményeinket veszélyeztetik. AZ ÉGHAJLAT Az éghajlati hatások jelentősége a környezetvédelmi kutatásokban nyilvánvaló, például a közismert és már mérésekkel is igazolható üvegházhatás káros folyamata. A Föld légkörének, éghajlatának számunkra káros változásai felismeréséhez azonban paleoklimatológiai ismeretekkel is rendelkeznünk kell — ez pedig egyértelműen éppúgy része a földtani, mint az éghajlattani kutatásoknak. Azt hiszem, elegendő itt arra utalni, hogy az „üvegházhatás" néven összefoglalt folyamat melegítő, jégolvasztó hatásának fenyegetését komolyabbnak vesszük, ha ismerjük azt is, hogy jelenleg egy interglaciális felmelegedő periódusában vagyunk. Ugyanúgy földtani vonzatai vannak a földi légkör szennyeződésére, átalakulására vonatkozó kutatásoknak is, hiszen Földünknek sem volt mindig légköre, e jelenlegi állapot pedig hosszú fejlődés eredménye. A VÍZRAJZI TÉNYEZŐK A növény- és állatvilág tájbeli megismerése kettősen is csatlakozik a pedológiai kutatási módszerekhez. Egyrészt óriási a jelentőségük a recens fejlődési folyamatokban, másrészt az élet történeti kutatása is geológusok feladata. Napjainkra a természetvédelem egyértelműen a környezetvédelem része lett — ennek a lényegére Kretzori Miklós világított rá, amikor azt írta, hogy „a kréta végén katasztrofális hirtelenséggel pusztultak ki a hüllők, hogy átadják helyüket a feltörekvő emlősöknek. Napjainkban ugyanilyen faunaváltás tanúi vagyunk, amikor kipusztul az emlős fauna, hogy átadja helyét az emberfaunának.” E gondolat ismeretében felhívja a figyelmet arra is, hogy a természeti folyamatokat csak múltjukból ismerhetjük meg, ami nélkül elképzelhetetlen az előrejelzés. A jelen problémája pedig: kipusztul az elefánt, a kócsag és a hód, hogy átadja helyét az embernek, a baromfinak és a háziegérnek. De vajon mi a szerepe a tájban az elefántnak, a kócsagnak és a hódnak, ami nélkül már számunkra is észrevehetően változik a környezet? A TALAJ A talaj a szilárd kéreg felső részének élettel áthatott és szerves anyaggal keveredő mállásterméke. Kialakításában a lepusztulás és az élővilág egyaránt részes, mely tényezők az éghajlat függvényei. A környezetvédelmi problémák számos kérdése kapcsolódik a talajtani kutatásokhoz, mint pl. másodlagos szikesedés, talajerózió, a vízháztartási viszonyok megváltozása a deforesztáció hatására stb., melyek tanulmányozása eredetileg a földtanból, mint anyatudományból önállósodott, amelyek ismerete nélkül a mezőgazdaság intenzifikálása elképzelhetetlen. 6
