Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
mozgó, a tértől, időtől független tájékoztatást kérjék számon az adott üzem társadalmi és gazdasági vezetésétől, hanem azt igényeljék, hogy egy-egy tájékoztatás mindig konkrét eseményhez, adott területhez kapcsolódjon és a dolgozók számára is közérthető legyen. Abban az alapszervezetben járnak el helyesen, ahol az üzemi demokrácia fejlesztése, erősítése érdekében mindenféle tájékoztatást hozzá igazítanak a dolgozók érdeklődéséhez; ezzel elérik, hogy az emberék szubjektíve is érdekeltnek érezzék magukat; felismerjék saját érdekeiket a nagy, átfogó kérdésekben, érdekszférákban is. Ezt a gyakorlatot viszont nem könnyű mindenütt és egyforma hatékonysággal kialakítani. A dolgozókat ugyanis — saját bevallásuk szerint is — elsősorban azok a kérdések, problémák fogalkoztatják, amelyek mindennapos munkájuk elvégzéséhez és jövedelmük alakulásához kapcsolódik. Ez első hallásra magától értetődőnek és természetesnek is tűnik. Ha azonban jobban meggondoljuk, máris belátjuk: ezek a kérdések nem is tartoznak szorosan a vállalatok életével összefüggő témák, problémák közé. Azaz, hogy mégis, de talán fordított sorrendben, mivel az a tény, hogy e kérdések állnak a dolgozók érdeklődésének a középpontjában, mindennél világosabban jelzi: az embereknek a vállalatunk iránti érdeklődését elsősorban szűkebb, közvetlen tevékenységük és a saját anyagi helyzetük közvetíti. Egy közelmúltban végzett reprezentációs felmérés tanúsága szerint az üzemi demokráciához kapcsolódó helyi tájékoztatásból a dolgozók többsége csak a saját bérét, a közvetlen munkakörülményeit érintő kérdéseket tartotta legfontosabbnak. Ennél kisebb mértékű az érdeklődés a vállalat gazdasági helyzete, az üzemi légkör, a termelési mozgalmak, a vállalat jövőbeli fejlődése, a munkavédelem, a szociális ellátás, az üzemszervezési kérdések, a vállalatnál folyó politikai-mozgalmi, kulturális és sportélet iránt. Ebből azután következik, hogy a dolgozók érdeklődésének a tartalmát, az információs elemek iránti sorrendi igény kedvezőbb befolyásolását tekintve bőven vannak tennivalóik о pártszervezeteknék is. Felvetődhet a kérdés: ezek után azt lehetne mondani, hogy az üzemi demokrácia érvényesüléséhez, fejlesztéséhez szükséges tájékoztatási rendszerünkkel, információs csatornáinkkal komolyabb baj van? Mondhatnánk: is-is: A dolgozók véleményeinek kifejtéséhez, a vállalat életébe történő eredményes beleszóláshoz szükséges tájékozódási források általában minden üzemben kialakultak, adottak. A termelési tanácskozások, a brigádértekezletek, a párt-, KISZ- és szakszervezeti gyűlések, a politikai oktatás, az üzemi újságok, faliújságok, hangoshíradók mind-mind alkalmasak a dolgozók érdeklődési, informálódási igényeinek a kielégítésére. Ezek hozzáférhetősége, a részvételi lehetőség biztosított, de az egyes információs csatornák ható- és hatáskörét vizsgáivá már az eredmény nem ilyen egyértelmű. Az üzemi demokráciával kapcsolatos tájékoztatással szemben állandó igény, hogy sokoldalúan mutassa be, magyarázza termelésirányítási, szervezési, minőségi és hatékonysági vonzatait. Biztosítsa, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági kérdések állandóan a dolgozók érdeklődésének a középpontjában álljanak, és lehetőleg minden dolgozó ismerje fel az ország mindenkori gazdasági helyzetéből a saját üzeme előtt álló feladatokat, tennivalókat és a változó igények figyelembevételével felelősségteljes véleményalkotásokkal, tevőlegesen munkával vegyen részt a helyi tervcélok kialakításában, megvalósításában. A legalapvetőbb kérdés annak bemutatása, hogy mindig a hatékony termelőmunka az alapfeltétele társadalmi, gazdasági és politikai céljaink realizálásának, az életkörülmények tervszerű javításának. Sajnos a dolgozók egy része ezekről a kérdésekről sok esetben megfeledkezik. A KGST Műszaki Tudományos Tanácsa 1978. szeptemberében, Zivogostban tartott ülésének határozata alapján szimpóziumot rendeztek Szófiában a nagyüzemi, szakosított állattartó telepeken keletkező hígtrágya kezelésének, tisztításának és hasznosításának kérdéseiről. A szimpózium áttekintést nyújtott a téma kidolgozásában részt vevő KGST- tcgországok kutató intézményeinek ezzel kapcsolatos kutató-fejlesztő munkájáról, az elért eredményekről, és ennek alapján meghatározza a további közős, valamint az országonkénti kutatómunka fő irányait és feladatait. A szimpóziumon a programban szereplő előadásoknak több mint fele a mezőgazdasági hasznosítással összefüggő kérdésekkel foglalkozott. Ugyanakkor a szimpózium jó keresztmetszetet adott az egyes országokban alkalmazott hígtrágya kezelési és tisztítási technológiákról, a gyakorlatban használt technikai berendezések (szürőprések, vákuumszűrök, centrifugák, ozonizálók stb.) vizsgálatának eredményeiről és üzemelési tapasztalatairól, valamint az állattartó telepek — különösen a sertéstelepek — hígtrágyájának biológiai tisztítás után következő utótisztitásának szükségességéről és lehetőségeiről. Fontos eredmény, hogy ajánlásokat fogadtak el az egyes országok kutatófejlesztő szervei részére. Az ajánlások — a többi közt delegációnk javaslatait is figyelembe véve — hangsúlyozzák, hogy a KGST-országok jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy elkerüljék az iparszerü állattartó telepekről az utóbbi években egyre nagyobb mennyiségben és koncentrációban kikerülő szennyező anyagok környezetet károsító hatását. Az állattartó telepek elkerülhetetlen melléktermékét, a hígtrágyát elsősorban mint trágyát kell tekinteni, és nem mint szennyvizet, amit tisztítani kell. Ennek kifejezésére a továbbiakban az „állattartó telepi szennyvizek" elnevezés helyett következetesen a „hígtrágya" szót érdemes használni. Amire pedig a pártszervezetnek még .inkább oda kell figyelnie, az a szóbeli agitáció, az őszinte, cselekvésre ösztönző, hatékony felvilágosító, meggyőző munka, a személyes tájékoztatás fejlesztésének a kérdése. Időben meg kell ismerni a különböző munkahelyi kollektívákat, csoportokat, azok tagjait foglalkoztató kérdéseket, gondokat és a személyes, szóbeli felvilágosítás tartalmát, hangvételét mindig hozzá kell igazítani ezeknek a rétegeknek a jogos igényeihez, elvárásaihoz. Ezzel biztosítani lehet, hogy valamennyi tájékozódási forrás igénybevétele alapján a dolgozók eredményesen tudjanak részt venni az üzemi demokrácia által biztosított jogok és kötelességek gyakorlásának megtisztelő feladataiban. Szabó József Jenecsek István Az ajánlások aláhúzzák; a hígtrágya környezetszennyező hatásainak kiküszöbölése érdekében annak megfelelő kezeléséről és hasznosításáról gondoskodni kell, úgy, hogy a hasznosítás célkitűzése minél jobban érvényesüljön. Ennek kell alárendelni a különféle kezelési módszereket és technológiákat. A hígtrágya tisztítására csak kivételes esetekben kerülhet sor, éppúgy, mint a tisztított hígtrágya közvetlen elhelyezésére. A jövőben létesítendő állattartó telepeken a hígtrágyaproblémák megoldását alapvetően azzal kell segíteni, hogy a telep helyét úgy jelölik ki, valamint méretét úgy határozzák meg, hogy a keletkező trágya — akár híg, akár szilárd formában jelenik meg — a környező területeken mezőgazdaságilag vagy más módon hasznosítható legyen. Az ajánlások a hígtrágyák hasznosításának további kutatása során elsősorban a szerves trágyaként való alkalmazhatóság vizsgálatát tartják fontosnak, de mindemellett fejlesztendőnek és tökéletesítendőnek tartják a hígtrágya biológiai tisztítását és utótisztítását szolgáló technológiákat is. Az ajánlások kiemelik a probléma komplexitását. A szimpózium résztvevői kedvezően fogadták, hogy a magyar delegáció munkájában orvos és állatorvos is részt vett. Az előadások között, amelyek zömmel technikai-technológiai kérdésekkel foglalkoztak, a közegészségügyi és az állategészségügyi szempontokat, eredményeket ismertető előadás is elhangzott. A hivatalos programon kívül tájékoztatást adtunk a szimpózium résztvevőinek a FAO Hígtrágya Hasznosítási Együttműködési Hálózatáról és az annak keretében megindult munkáról is. Tapasztalataink szerint a hazai hígtrágya-kezelési és hasznosítási módszerek nemzetközi viszonylatban is érdeklődésre tartanak számot, és beleillenek a szimpóziumon elfogadott irányvonalba. Dr. Vermes László KGST SZIMPÓZIUM 3
