Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 11-12. szám
SZÁMVETÉS KÖZBEN Pártunk XII. kongresszusára készül az ország népe. A vízgazdálkodás területén tevékenykedő pártszervek és -szervezetek, kommunisták is ezekben a hetekben, hónapokban vették szóimba az előző kongresszus óta eltelt időszak tapasztalatait, vonták meg politikai munkájuk mérlegét. A számvetésnél sok szó esett a politikai agitációról is. E cikk keretében arra vállalkoztunk, hogy a pártszervezetektől a beszámoló taggyűlések tartalmi mondanivalójáról érkezett politikai információs jelentések tartalomelemzése alapján bemutassuk a vízügyi ágazatban működő pártszervezetek agitációs munkájának főbb vonásait; segítséget nyújtsunk a kongresszusi felkészülés hatékonyságának a javításához. ÉPÍTENI a bizalomra A vízügyi pártszervek és -szervezetek a XI. kongresszus óta nagy figyelmet fordítottak a működési területükön élő és dolgozó emberek gondolkodásának és- szemléletének fejlesztésére, politikai műveltségük gyarapítására, társadalmilag hasznos tevékenységük kibontakoztatására, tömegkapcsolataik erősítésére, a közvélemény formálására. E munkájukhoz jó politikai feltételeket teremtett az a körülmény, hogy az OVH pártbizottsága és a területi irányító pártszervek is mindig arra törekszenek, hogy megvalósítható célokat állítsanak a pártszervek, a kommunisták elé. Így azután az emberek saját tapasztalataik alapján győződhetnek meg a párt politikájának helyességéről; érzelmileg és értelmileg kötődnek a tennivalókhoz, készek azok cselekvő támogatására. Mindez együttvéve eredményezi a vízügyi dolgozók társadalmi aktivizálódását is. A pártszervezetek agitációs munkájának hatékonyságát mindenekelőtt az mutatja leginkább, hogy az emberek miképpen vélekednek a valóság legfontosabb jelenségeiről; magatartásukkal mennyire támogatják politikai céljainkat, a határozatok végrehajtását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az utóbbi években éppen az alapszervezetek jól orientált agitációs munkája gyanánt jelentősen fokozódott a vízügyi dolgozók politikai öntudata, a szocializmus iránti elkötelezettsége, a közügyek iránti felelősségérzete, áldozatkészsége. Mindezekben fontos szerepe van a pártszervezetek felvilágosító munkájának, bizalomépítő tevékenységének, a kommunisták és a pártonkívüliek között létrejött őszinte véleménycseréknek, az egyenrangú partneri dialógusoknak és a politikai információ által biztosított reális, valósághű jelzések feltárásának és hasznosításának. A pártszervezetek agitációs munkája során a politika szinte minden részkérdését időről időre ismertetik, magyarázzák. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a gazdálkodással, a termeléssel, az elosztással, a szocialista életmóddal és a nemzetközi élettel összefüggő politikai kérdések ismertetésére, magyarázatára. ELŐTÉRBEN A GAZDASÁG Jelen körülmények között — csakúgy mint a pártmozgalom egészében — a vízügyi pártszervezetek agitációs tevékenységében is különösen fontos helyet foglalnak el a gazdasági kérdések. Elmondhatjuk, hogy gazdaságpolitikánk céljainak ismertetésével, a gazdálkodás helyi irányítási, minőségi, hatékonysági problémáival megfelelően foglalkoznak. Amennyiben gondosan figyelemmel kísérjük a „Magyar Vízgazdálkodás”, a „DUVIÉP Híradó”, a „Felső-Tisza”, a „VIZÉP”, a „Vízkutatás”, a „VIZITERV Tájékoztató", a „VITUKI Szemle", a „Szabolcsi Vízmű”, a „VÍZGÉP Híradó”, a „Közép-Tisza", a „Közép-Duna", a „Körösvidéki Vízügyi Szemle” és más vízügyi lapok, az üzemi híradók, valamint a pártszervezetek személyes agitációját, láthatjuk, hogy azok nagy részét az országos és a helyi gazdálkodással összefüggő politika ismertetése képezi. Ennek is köszönhető, hogy a vízügyi dolgozók gazdasági ismeretei az utóbbi években számottevően növekedtek; hozzáértőbben ítélik meg a gazdasági folyamatokat; jobban felismerik a kölcsönhatást egyéni helyzetük és a népgazdaság fejlődése között; támogatják a különböző szintű gazdaságpolitikai programokat. A pártszervezeteknek a termeléssel foglalkozó agitációs munkája segíti az ország gazdasági helyzetének és lehetőségeinek reálisabb megítélését. Mozgósít a társadalom, a vízügyi ágazat előtt álló feladatok megoldására. Fellép mind az illúziókkal, mind pedig a gazdasági helyzetünket és lehetőségeinket alábecsülő nézetekkel szemben. Igyekszik reálisan ábrázolni a magyar gazdaság, közte a vízgazdálkodás eredményeit és gondjait. A gazdaságföldrajz, a gazdaságtörténet eszközeivel próbálja megalapozottabbá tenni mindenekelőtt a párttagság felkészültségét, igyekszik megértetni a nemzetközi gazdasági folyamatok és a magyar gazdaság fejlődése közötti hatásokat, összefüggéseket. Mindezekhez azonban rögtön hozzá kell tenni azt is, hogy a pártszervezetek agitációs munkájában ma még nem érvényesül megfelelően a történelmi szemlélet. A dolgozók többsége a vállalatok gazdasági eredményeinek és nehézségeinek az ókait többnyire csak a jelenből próbálja levezetni. Nem mindig tudatosul eléggé, hogy a termelékenység, a minőség üzemen belüli javítása nélkül az életkörülmények, a keresetek és a jövedelmek sem javulhatnak tovább. Még egy megjegyzés: több alapszervezet agitációs munkájában ma még nem érzékelhető az az alapigazság, hogy a dolgozók tudati állapota jelentősen meghatározza a termelés további lehetőségeit is. Vagyis, az építőmunka feladatainak színvonalasabb végzése egyben tudati-erkölcsi kérdés is. A dolgozók egy része azt gondolja, hogy a hatékonyság, a minőség, a differenciált bérezés, a munkafegyelem szilárdítása, a termelékenység fokozása, a takarékosság stb. azért Ikerült most napirendre, mert az országnak gazdasági nehézségei vannak. Többségük nem érti: mivel ezek a fogalmak a szocialista társadalomban is jelen vannak, ezért e kategóriákkal ugyancsak szocialista módon kell bánnunk és foglalkoznunk. Éppen ezeken az említett területeken lenne szükséges fölényünket biztosítani a kapitalizmussal szemben, nem pedig kullogni utánuk. Pontosan a szocialista társadalomban kellene még hatékonyabban, fegyelmezettebben dolgozni, takarékoskodni az anyaggal, energiával, élőmunkával, mert mindezeknek az eredménye itt nem a kizsákmányoló osztályok, hanem a nép, a szőkébb és a tágabb közösség javát szolgálják. A pártszervezetek is e feladatokra való mozgósítással tehetnek eleget becsülettel a munkásosztály, a nép iránti kötelezettségeiknek; ezeket kellene mindenkivel — vezetőkkel és beosztottakkal — szemben egyaránt erkölcsi követelményként támasztani. ÉLETMÓD Az információs jelentések tanúsága szerint a szocialista életmód az elmúlt esztendőkben a vízügyi közvélemény érdeklődésének is az előterébe került, de azt tapasztaljuk, hogy az emberek még nem rendelkeznek elegendő ismerettel róla. Az életmód-kategóriát hajlamosak a dolgozók többféleképpen értelmezni. Általában egy-egy mozzanatra helyezik a hangsúlyt. Jó néhányuknál az életmód csak ott kezdődik, ahol a munka befejeződik. Az is eléggé általános, hogy az életmódot általában a fogyasztási szokásokra szűkítik le és kevés figyelem jut a gazdasági építőmunkában való helytállás életmód-vetületeinek felismerésére, tudatos vállalására. Ügy érezzük, mindezek az alapszervezetek agitációs munkájában is jelenthetnek további feladatokat. NEMZETKÖZI ÉLET Megközelítő pontossággal állíthatjuk, hogy a pártszervezetek agitációs ténykedése lényegében kielégíti a vízügyi dolgozóknak a nemzetközi élet eseményeivel kapcsolatosan megnövekedett érdeklődését is. A tömegpolitikai oktatás során, az írásos és szóbeli agitációjukban megkülönböztetett figyelemét
