Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
KÖRNYEZETÜNK VÉDELME A kutatókon is múlik... A húsprogram megvalósítását elősegítő, modern iparszerű állattenyésztési technológia területén tapasztalható korszakváltás a tápanyaggazdálkodás és a vizek védelme szempontjából is új helyzetet teremt. Nem is annyira a szennyező hulladék mennyiségének növekedése, hanem a kis területre koncentrált állattartás a környezeti kockázat forrása. Gondot okoz például az, hogy az almozás nélküli tartástechnológia alkalmazásánál több hígtrágya keletkezik. A telephelyekről kikerülő hígtrágya kezelése, elhelyezése és hasznosítása új ismereteket igényel. Mit tesznek a kutatók a megfelelő hígtrágya-kezelési-hasznosítási rendszer kialakítására? A kérdésre dr. Vermes László kandidátus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Műszaki Fejlesztési intézetének tanácsadója válaszol: A kutatás a hígtrágya-hasznosítás lehetőségéit és lehetséges mellékhatásait tárja fel. Elveket, módszereket és technológiákat dolgoz ki a gazdasági és a természeti feltételek figyelembevételével. Tevékenységük fontos részét képezi a meglevő tudományos eredmények, valamint a hazai és a külföldi tapasztalatok alkalmazása. Ismeretes, hogy a műtrágyagyártás erőteljes fejlődése lehetővé tette azt, hogy a növénytermesztés egyre jobban függetlenítse magát az almos- és hígtrágya-hasznosítástól. Ez többek között azt eredményezi, hogy a hasznosítás nélkül, kis helyen koncentráltan felhalmozódó természetes trágya jelentős része kárba vész, ugyanakkor károsítja a környezetet a talaj, a vizek, a levegő és az élővilág elszennyezésével. A túlzott mértékű, vagy a szakszerűtlen műtrágyafelhasználás tovább fokozza a környezetszennyeződést. Ha arra gondolunk, hogy a műtrágyafelhasználás — esetleges megdrágulása, vagy környezeti kockázati hatásának fokozódása miatt — a jövőben mérsékeltebb szerephez jut, akkor nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági kényszerhatásokat is figyelembe kell venni a hígtrágyahasznosítás technológiájának fejlesztésére és elterjesztésére. Ezt a felelősségteljes munkát a kutatás fokozottabb részvételével és az alkalmazások tudományosan megalapozott szervezésével végezhetjük. A Vermes László és kutatótársai által végzett vizsgálatok és kísérletek szerint a hígtrágya kombinált elhelyezése jelenti az optimális megoldást. Ez teszi lehetővé a hígtrágya rendszeres, egész évi, természetes és környezetkímélő hasznosítását. Mit jelent a hígtrágya kombinált hasznosítása és ártalommentes elhelyezése? Eredményeink szerint — válaszolja a kutató — olyan időszakokban, amikor már kielégítettük a mezőgazdasági kultúrák öntözővízigényét és tápanyagutánpótlási szükségletét, a fásított területek öntözése következik. Néha szóba jöhet a mezőgazdasági és az erdészeti területek összehangolt, egyidejű öntözése is. Ez a természetes hasznosítási mód nemcsak a trágyázó anyagok megmentését szolgálja, de lehetővé teszi a vízkészlet másodszori felhasználását is. Fontos szerepet játszik a talajok szűrőhatása és öntisztulóképessége. A Magyarországon kialakulóban levő hígtrágya-gazdálkodásnak több országban jelentős hagyományai vannak. Az NDK- ban, a Szovjetunióban, Svájcban, az NSZK-ban és az Egyesült Államokban feltárt tapasztalatokat is igyekszünk hasznosítani. A hígtrágya-hasznosítás iránti érdeklődés és igénynövekedés népgazdasági szempontból is indokolt. Az 1974-es becslések szerint az akkor keletkezett 13,6 millió m3 hígtrágya 160 ezer tonna szabványműtrágyának felel meg. A KSH Társadalmi Szolgáltatások Statisztikai Főosztályának 1978-as kiadványából a Környezetstatisztikai adatgyűjteményből megtudhatjuk, hogy 1976-ban 48 millió m3 hígtrágyát és használt vizet vezettek a mezőgazdasági üzemekből a folyókba és a patakokba. A legtöbb hígtrágya Békés és Csongrád megyében keletkezik. Vermes dr. becslései szerint a keletkező összes hígtrágyának mintegy 10 százalékát megfelelően hasznosítják, 40 százalékát többé-kevésbé elfogadhatóan kezelik. 50%-át egyáltalán nem tisztítják, ami környezeti károkat okoz. A hígtrágya-hasznosítás gyakorluti módszereinek elterjedése és alkalmazási üteme túlságosan lassú, ami környezeti kockázatnövekedést eredményez. A „Hígtrágya-hasznosítás" című alapos helyzetfeltáró munka elemzéséből kiderül, hogy ma már rendelkezésre állnak azok a technikai eljárások, kijuttatási és kiadagolási módszerek, amelyekkel megoldható a korszerű hígtrágya-hasznosítás. A szakosított sertés- és szarvasmarha-telepek száma jelentős: több mint 700 telep hígtrágya-kibocsátásával kell számolni. A nagy szám ellenére alig van olyan telephely, ahol ne lenne hígtrágyahasznosításra alkalmas terület. Kedvezőnek ítélhetők a mezőgazdasági üzemek, a tudományos intézmények, a főhatóságok és a tervezővállalatok fejlesztési törekvései. örvendetes az is, hogy egyre többen ismerik fel: összehangoltabbá és szigorúbbá kell tenni a hígtrágya-hasznosítás és általában a tápanyaggazdálkodás folyamatait és feltételeit. A korszerűsítés újabb követelményeket támaszt a kutatási eredmények szélesebb körű és szervezettebb hasznosításánál. A szigorítással arra kell ösztönözni az érdekelteket, hogy minimális legyen a hasznosítás nélkül elfolyó növényi tápanyag. A hígtrágya mezőgazdasági területeken történő hasznosításának gazdasági feltételeit vizsgálva — mondja dr. Vermes — mintegy 10—16 Ft üzemköltséget kell előirányozni köbméterenként. Ez függ az alkalmazott módszertől, a műszaki és a technológiai megoldástól, az igénybe vett terület (talaj) sajátosságaitól. A gazdasági és a természeti feltételek figyelembevételével, valamint a környezetvédelmi követelmények szem előtt tartásával az országban több kutatóintézet, egyetemi tanszék és tervezővállalat munkatársai dolgoznak azon, hogy a gyakorlat szempontjából egyre tökéletesebb technológiákat alkalmazhassanak mezőgazdasági üzemeink. Déri József ÚJSÁGÍRÓK SZOLNOKON A Magyar Újságírók Szövetségének Tudományos Technikai Szakosztálya — 26 újságíró vízügyi tanulmányúton járt Szolnokon. A Középtiszavidóki Vízügyi Igazgatóságon dr. Hegedűs Lajos igazgató tájékoztatta a vendégeket a Tisza-völgy vízgazdálkodásáról. Történeti áttékintést adott, vázolta Kisköre jelentőségét, bemutatta az igazgatóság munkáját, időzött az idei tiszai árvízvédekezésnél, ismertette a jövő terveit. Előadása után számos kérdésre kellett válaszolnia. A vendégek ezután tanyahajóra ültek, s azon tették meg az utat teli művet, megismerkedtek a partépító- Millérig. Útközben megnézték a vízkisi munkákkal. Milleren Csikász Sándor osztályvezető kalauzolta az újságírókat, bemutatta a vízügyi múzeumot, amely ugyancsak nagy tetszést aratott. A tanulmányút sikeres volt, s a szakosztály vezetői már megegyeztek a vízügyi vezetőkkel, hogy jövő tavasszal Kiskörére látogatnak. Képünk Milléren készült. 34