Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
re meghatározóak voltak. Ezek között kell elsősorban említenünk a lerakóhelyre zagyként kiszállított salak- és pernyeszállító víz visszaforgatásának a megoldását, amivel nemcsak a frissvízigényt csökkentettük, növelve a többszörös vízhasználat mértékét, hanem jelentősen hozzájárultunk élővízfolyásaink tisztaságának védelméhez is, ami pedig abban az időben még nem járt szennyvízbírsággal, s nem is volt különösebben divatos téma. De itt említhető az ivóvíz-minőségű vizet szolgáltató és számos kommunális fogyasztót ellátó borsodsziráki vízmű átadása is a vízügynek, megteremtve ezzel az Északmagyarországi Regionális Vízmű Vállalat kiinduló alapját. Iparágunkat a vízmű átadására, az a szemlélet vezette, hogy az ilyen jellegű vízellátásra egy kimondottan e célra létrehozott vízművállalat a Borsodi erőműnél sokkal illetékesebb. (Meg kell még itt említenünk, hogy a Borsodi erőmű a későbbiek során az innen kapott ivóvíz-minőségű, de ipari célra használt vizét iparivíz-minőségűre cserélte fel, s hogy az átadás során szerzett kedvező tapasztalatok vezettek mintegy évtizeddel később a Mohács—Pécs víztávvezeték hasonló átadására is.) A hatvanas évek első felében a belső üzemi vízgazdálkodás megszilárdulása — amelyre nem utolsósorban a vízhiány és a vízbeszerzés emelkedő költségei késztették az erőműveket —, majd 1963 elején az üzemi vízgazdálkodási felelősök (hidrotechnológusok) rendelettel előirt kijelölése, továbbá a fogalmak pontosabb meghatározása és köztudatba vitele stb. reményt keltett eredményes összesíthető és egységesíthető adatgyűjtésre is. 1966 tavaszán az 1965. év adatainak a felmérése, majd kiértékelése rámutatott ugyan néhány hiányosságra, de már lehetőséget nyújtott áttekintő kép alkotására. 1964-ben az Országos Vízügyi Főigazgatóság megindította Ipari vízgazdálkodás c. kiadványsorozatának a munkálatait, majd 1966-ban megjelentette ennek 2. kötetét, az e cikk szerzője által összeállított, Villamosenergiaipari üzemek vízgazdálkodásának műszaki és gazdasági irányelvei c. kiadványt, amely több példányban minden erőműhöz eljutott. Ez az összeállítás elsősorban a gyakorlat, az üzemvitel céljára készült, s elsődleges feladatának a jó munkamódszerek, technológiák, tapasztalatok ismertetését, elterjesztését tekintette. 1968-ban a NIM megbízta a Bányászati Kutató Intézet a tárca vízgazdálkodási adatainak rendszeres évi felmérésével és összesítésével. A BKI-val együttműködve s az addigi tapasztalatok alapján az adatgyűjtés hiányosságait fokozatosan felszámolva 1968-tól kezdődően évente rendszeres adatfelmérést végzünk, s a kérdőívet is az új adottságoknak, kívánalmaknak (pl. az erőművekből történő hőszolgáltatás rohamos növekedése, amelynek fogyasztói oldala a tárca egyéb vállalatainál jelentkezik) megfelelően rendszeresen bővítjük, módosítjuk. Ezek a kérdőívek — különösen 1971 óta — minden tekintetben alkalmasnak látszanak mind az egyes hőerőművek, mindpedig a tröszt vízgazdálkodásának általános Oroszlány áttekintésére, az esetleges egyedi hiányosságok feltárására és a további teendők meghatározására. Az üzemi vízgazdálkodási felelősök kijelölését követően az 1970. július 1- én hatályba lépett Villamosművek üzemi szabályzata XI. fejezetében szabályoztuk az üzemi vízgazdálkodás feladatait, kijelöltük és részleteztük az üzemi vízgazdálkodási felelősök tevékenységét, és kötelezővé tettük a lefektetett előírások maradéktalan betartását. A hetvenes évek derekán megérettnek láttuk a feltételeket arro, hogy iparágunk vízgazdálkodásának hatékonyságát társadalmi-tudományos szinten is növeljük. Megfelelő előkészületek után 1978 elején az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Erőmű Szakosztálya keretében megalakult iparágunk Vízgazdálkodási Munkacsoportja több éves, konkrét munkaprogrammal. Vízgazdálkodásunk kialakítása legfontosabb eseményeinek a felsorolása után meg kell még említenünk a következő kisebb, de a haladást mindenképpen előmozdító tevékenységünket: A magunk részéről is szorgalmaztuk az erőművek vízjogi engedélyeinek felülvizsgálatát, s köteleztük az erőműveket arra, hogy a vízjogilag feleslegesen lekötött vízmennyiségről mondjanak le (ennek eredményeként — többek között — az Ajkai erőmű a tapolcafői forrásokból származó, eredetileg 430 l/s vízigényét Pápa város vízellátása érdekében 1964 és 1968 között folyamatosan csökkentette, majd 1969- ben a teljes vízmüvet — szivattyútelep, 22 km hosszú csővezeték, kiegyenlítő medence stb. — a megyei vízművállalatnak átadta). A többszörös vízhasználat fogalmát az erőműveken kívülre is kiterjesztettük, így 1977-ben az erőművek több mint 500 ezer m3 mások által már használt vizet vettek át, s használt vizükből 3«. millió m3-t adtak át más vállalatoknak (ez egyébként a vízkészlethasználati díj megoszlása miatt anyagilag is ösztönzött). Rendszeresen vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy az erőműben átmenetileg felesleges vízmennyiségek más fogyasztó rendelkezésére álljanak (pl. az Oroszlányi Erőmű Fényes-forrásoknál lekötött vizét az erőmű berendezéseivel az egyik állami gazdaság rendszeresen öntözésre veszi igénybe).- Folyamatosan törekszünk arra, hogy ipari célra minél kevesebb ivóvíz-minőségű vizet használjunk fel (1977-ben az ipari célra felhasznált ivóvízmennyiség az összes frissvízigényünknek csupán 0,17%-a volt!). Minden erőművünknél bevezettük a havi számítógépes adatszolgáltatást a vízgazdálkodás legfontosabb jellemzőire. Ez, valamint a negyedéves vízkészlethasználati díjak vízmennyiségi adatainak összesítése megfelelő kontrollt nyújt az éves adatszolgáltatáshoz. A vízügyi rendeletek folyamatos figyelemmel kísérése érdekében minden erőműnek elrendeltük a Vízügyi Értesítő megrendelését, emellett a fontosabb rendeletekre az érintett erőműveknek körlevélben külön is felhívjuk a figyelmét, s a hatályos és az erőműveket érintő vízügyi rendeletekről a Magyar Villamos Művek Tröszt folyóiratunk hasábjain általában évente összefoglaló tájékoztatást ad. Erőműveinktől 2—3 évente begyújtják a vízgazdálkodással kapcsolatos észrevételeiket és javaslataikat, azokat összesítjük, s publikáljuk. Munkánk eredményesebbé tétele érdekében rendszeresen szorgalmazzuk az erőművek és a területi vízgazdálkodási szervek közötti jó munkakapcsolatok kialakítását, ápolását, a kölcsönös, lelkiismeretes és pontos tájékoztatást. Máthé Lajos 17
