Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
Az 1503. évi terv az Arno folyó vizének elvezetésére kező kamráé. Ekkor az elülső kaput kinyitják, és a hajó átúszik a következő kamrába. Lefelé menet először a felső kamrába úszik a hajó, és a kapuk bezárása után a vizet átengedik az alacsonyabb kamrába, addig, amíg a vízszint ismét egyenlő lesz. Ilyen rendszer ma az Al-Dunán (a Vaskapu szorosban), a Panama csatornán stb. található. Leonardonak egy remek tollrajza mutatja be a hajózózsilipeket. Egyébként a hajózózsilipet magyarul csegének, a mederrészt pedig, ahonnét a hajó beúszik a ősegébe, bögének mondják. A csege és a böge között van a zsilipkapu. A csatornaépítésben használatos úgynevezett billenőkapu feltalálását Leonardonak tulajdonítják. Bizonyos, hogy a Leonardo halála után megjelent hidraulikai szakkönyvekben gyakran bukkannak fel olyan megoldások, amelyeknél Leonardo rajza régebbi ábrázolás. RAJZOK AZ ÖRVÉNYRŐL Leonardo tisztában volt a víz erejével. Leírta, hogy a zsilipkapunak mindig olyan szélesnek kell lennie, mint a csatornamedernek, másként a felgyorsult áramló víz veszedelmes alámosásokat végezhet. Éppen vízi munkálatai során foglalkozott sokat a víz áramlásának tanulmányozásával. Rajzai mutatják, hogy a vizet valamilyen finomszemcséjű anyaggal — talán homokkal, fűrészporral stb. — keverte, ami az áramlást jól mutatta, és a víz örvényeit stb. remek rajzokban tudta megörökíteni. Rajzai akár egy modern áramlástani kézikönyv szemléltető ábrái lehetnének. Áramlástani vizsgálatokra annál is inkább szüksége volt, mert a vízi erő felhasználásával is foglalkozott. Alul- és felülcsapott vízikerekekkel őrlő és ványolómalmokat, fűrészeket, talán ágyúfúrót akart meghajtani. Tervezett még tizenhat szárnyú csavart is, ami az áramló vízben forogva alkalmas lehetett munkagépek meghajtására. A Codex Atlanticusban számos vízikerékterv látható. A folyóvizek természetét kutatva eljárást dolgozott ki a víz sebességének mérésére. A vizsgált folyószakaszon távolságot jelölt ki, és úszót dobott a vízbe. A leúszás idejét ismert dal éneklésével, annak ütemével mérte. Hordozható, megbízható óra akkor még nem volt; bár ő maga is sokat foglalkozott óratervekkel. Az esést mérföldenként hüvelykekben, könyökökben adta meg. Tengerbe torkolló folyóknál számítani lehetett esetleges vihardagályra, ami tengervizet zúdíthat a megművelt területekre. Gerendaszerkezetet tervezett, amelyet — mint valami Mörklin játékot — a veszélyeztett ponton össze lehetet szerelni a bezúduló víztömeg felfogására. HÍD A SZULTÁNNAK Sokáig lehetne folytatni a sort. Lapozzunk a Codex Atlanticusban, s olvassuk el néhány szűkszavú hidraulikai megjegyzését. „Szivattyúszerkezet Izabella hercegnő fürdőszobája vízellátására." „Víz áramoltatása csővezetéken át — szélnyomás hatására.” „Szivattyúk, vízi kerekek és csavar összedolgozása." „Vízikerékkel meghajtott serlegfelvonó” (talán bányavíz kiszivattyúzására vagy öntözésre). Egy érdekes, nagyon régi vállalkozásra is fény derült nemrég. II. Bajadid szultán, a kereszténység ádáz ellensége, Európa ellen köszörülte kardját. A felvonulás megkönnyítésére hidat akart építtetni a Boszporuszra. Leonardóhoz fordult: elvállalná-e a híd megépítését? Leonardo — a jó keresztény — igent mondott. A párizsi Institut de France-ban található vázlata szerint 500 méter fesztávolságú boltozott hidat tervezett, a feljárókat ugyancsak boltozatokra akarta építeni. A híd modelljét modern mérnöki számítások alapján elkészítették. Megállapították, hogy a Leonardo-korabeli technikával — ha nem Is könnyen — meg lehetett volna építeni a hidat. A híd nem épült meg, csak a közelmúltban készült el ugyanott a világ leghosszabb függőhídja. dr. Horváth Árpád 13
