Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
NYÁRI EGYETEM BAJÁN A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bács-Kiskun megyei Szervezete, a PMMF Vízgazdálkodási Intézete, az Aisódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság bajai területi szervezete — kihasználva Baja kedvező természeti adottságait — kétévenként megrendezi a Vízgazdálkodási Nyári Egyetem előadássorozatát. A rendezvény az előadások témáját mindig valamilyen időszerű vízgazdálkodási feladat köré csoportosítja. Az 1979-es Vízgazdálkodási Nyári Egyetem július 2—7 között a szántóföldi és kertészeti növénytermelési rendszerek vízgazdálkodási igényeit tárgyalta és vitatta meg. Az ipari jellegű növénytermelési rendszerek kialakítása és széles körű elterjesztése nálunk is forradalmasította a mezőgazdasági termelést. A gondosan megtervezett gépláncra alapozott komplex gépesítés: a talajerő-visszapótlás és növényvédelem célra irányított módszere ugrásszerűen növelte a rendszerekben részt vevő gazdaságokban a terméshozamot. A megváltozott termelési feltételek az üzemi mezőgazdasági vízgazdálkodással szemben is új igényeket támasztanak, mind a káros vizek elleni védekezésnél, mind a vízpótlásnál. A kemikáliák megnövekedett használata befolyásolja a felszíni és felszín alatti vizek minőségét. Az ehhez való alkalmazkodás szintén vízgazdálkodási jellegű beavatkozásokat vagy korlátozásokat igényel. A vízgazdálkodási tevékenységgel szemben támasztott megváltozott igények a rendszerek részletesen összeállított technológiai utasításaiban nem szerepelnek kellő súllyal. A rendezvény feladata az volt, hogy a kutatók és a gyakorlati szakemberek tapasztalatai alapján megfogalmazza ezeket az igényeket, és a különböző szakterületeken dolgozó szakembereket megismertesse a rendszerbe vont táblák kialakításánál, a melioráció, az öntözés tervezésénél és a művek üzemelésénél figyelembe veendő követelményekkel. A Nyári Egyetemet dr. Illés György, az OVH elnökhelyettese nyitotta meg. Dr. Géczy Károly miniszteri főtanácsos a rendszerek kialakulásáról és fejlesztési távlatairól, Soltész József főosztályvezető a termelési rendszerek vízgazdálkodással szemben támasztott igényeinek kielégítéséről, ennek műszaki alapjairól tartott ismertetőt. A Nyári Egyetem ülésszakain külön tárgyalták a különféle növénykultúrák termelési rendszereinek igényeit. Dr. Petrasovits Imre, egyetemi tanár a szántóföldi, dr. Cselőtei László, egyetemi tanár a kertészeti, dr. Fekete István, c. egyetemi tanár a szőlő- és gyümölcstermelési rendszerek vízgazdálkodási igényeit foglalta össze. Az előadásokat gyakorlati szakemDerek hozzászólásai és rendszerben termelő, vízgazdálkodási feladataikat példásan megoldó gazdaságokba szervezett tanulmányutak egészítették ki. A vízgazdálkodási igények megfogalmazásánál fontos a bevatkozások gazdasági értékelése. Dr. Márton János, főigazgató (Agrárgazdasági Kutató Intézet) a termelési rendszerek általános ökonómiai értékeléséről, dr. Tóth Mihály, egyetemi tanár a vízgazdálkodási beavatkozások közgazdasági kérdéseiről tartott előadást. Korunk követelménye, hogy a termelési feladatoknál mindig vizsgáljuk, hogy milyen hatással vannak környezetünkre. A növénytermelési rendszerek és a környezetvédelem kapcsolatáról dr. Popp Ferenc főosztályvezető tartott előadást. A Nyári Egyetem Szervező Bizottsága az előadások és a hozzászólások anyagát külön kiadványban jelenteti meg. Az Egyetem résztvevői, az előadások alapján, ajánlásokat terjesztettek a választott témakörben döntési joggal rendelkező szervek elé. Török László Új színfolt a gyulai várban Korszerű megjelenítésben, meggazdagodotton nyitotta meg újra a Magyar Vízügyi Múzeum — Gyulán a Vár Lovagtermében — a Körös-völgy vízgazdálkodás-történeti kiállítását. Az ember megjelenése a Körösközben, az őstájék jellegzetes arca, a vizek élete együtt található a korszerű vízgazdálkodás formáival: öntözés, szennyvíztisztítás, fürdőkultúra, árvízszabályozás eredményeivel; melyeknek megszületése nyomán „megszelídült” a Körös-vidék. Víz borította mocsarak helyén termőföldek újulnak. A járhatatlan „vízirengeteg" világát öntözőfürt-rendszerek sora változtatta gazdaggá. Az alkotó ember műve bontakozik a látogató tekintete elé, ha a terem részleteinek tanulmányozásába mélyed. A névtelen ezrek mellett Huszár Mátyás, Beszédes József közismertebb működésének eredményeit világítja meg a bemutató, mellettük a Bodoky családról készített külön rész kiemeli három nemzedék mérnökmunkásságát, amely Bodoky Károly, Bodoky Lajos, Bodoky Mihály személyét, működését, Békés, Arad megyékben, a fővárosban a magyar vízügyi történelem nagyjai közé sorolja. Jókai meghatottan írta, hogy a Körös, Berettyó árvízszabályozó munkásai előtt levett kalappal halad végig. Valóban Békés szegényei a földtelen zsellérek, napszámosok, egykori vízi emberek sokasága adta az erőt, amely beépült gátfalakba, lemélyült új csatornák vizvezetésébe, fölmagasodott utakba, vasútokba és a táj arcát újjárendezte. A fényes nevet nyert mérnökök irányították a földmunkásokat, kubikosokat. A XVIII. század elején a legelnéptelenedettebb országrész volt e „mostoha" föld, lakosait a háború és járványok csaknem kiirtották. Az új honfoglalók együtt vették fel a küzdelmet a vadvizekkel és a morotvákból kiáradó betegségekkel. Végül is az ember magához békítette ezt a szép országrészt. Még a régi följegyzések telve panasszal emlékeznek a tegnapról, a többi között Huszár Mátyás sorai arról tudósítanak. hogy „Ezen a vidéken ne keress a folyó szabályozására, vagy a partok védelmére, a kiöntések megakadályozására készült műveket, hiszen a folyó medre az árvizek negyedrészét sem viszi le"... Széchenyi sóhaja pedig a következő: „Mily szép tartományokat nyerhetnénk egy csepp vérontás nélkül a hazának” ... Ezekből a gondolatokból született meg a vízrendezés, vízszabályozás. És ha átlépjük a múltbeli kesergéseket, ma Gyula város Várfüdőjében jó egymillió vendég fordult meg egy esztendő alatt; a város öntözésre tisztított szennyvizéből nyárfások díszlenek; a Körösök duzzasztói pedig biztonságossá tették az öntözést, a hajózást az eljövendő időkre. A Körösök völgyébe új vizet küld a Nagykunsági Főcsatorna a Tiszából és egészséges ivóvizet fogyasztanak az emberek az egyre bővülő modern vízművek vezetékrendszeréből. A Magyar Vízügyi Múzeum társkiállítása új színekkel gyarapította a gyulai múzeum gazdag gyűjteményét, a régi életformák megjelenítéséhez szépen illeszkedik a táj műszaktörténetének e részlete, amely a nagy vízügyi múltat eleveníti meg az idesereglő látogatóknak. F. Gy. 7
