Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
ahogy ma szokás, hanem minden tizedesnek megjelölte a rangját. Stevin—Archimedesz úszás tételének igazolására — kimondta, hogy az úszó test által kiszorított folyadéktömeg súlypontja és az úszó test súlypontja egy függőlegesbe esik; a biztonságos úszás feltétele továbbá az, hogy a kiszorított víz súlypontja a test súlypontja alatt legyen. Ez a feltétele a hajóépítésnek, illetve a hajótest biztos úszásának is, mert ha nem így van, a hajó felborul. Azt is bebizonyította, hogy a folyadékok fenéknyomása az edény alakjától független. Ezt ma minden általános iskolában tanítják, kísérletileg igazolják, de Stevin idejében még tudós körök sem akarták elhinni. Nem tudták elképzelni, hogy például egy keskenyebb felével lefelé fordított csonkakúp alakú edényben levő víz ugyanúgy nyomja az edény alapterületét, mint az ugyanolyan átmérőjű hengerben, vagy spirális csőben levő. ortársai azt sem tudták megérteni, hogy az oldalnyomás független a víztükör — edény — nagyságától, s hogy a végtelennek tűnő tenmódszert, ami műszaki tervezési munkálatoknál is megadta az elegendő pontosságot. Nyomai vannak tanulmányainak, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a differenciál- és az integrálszámítás körvonalait felismerte, de csak Newton és Leibnitz ismertetik meg ezeket az eljárásokat a tudós világgal. Stevin-hidrosztatikai, hidraulikai munkásságát elemezve, érdekesen írt róla a magyar Czógler Alajos, 1880-ban megjelent ,,A fizika története életrajzokban" című kétkötetes munkájában. „Stevin érdemei nagyok, de hidrosztatikai feladatoknak a sztatika általános elvei alapján való tárgyalása mégsem vele, hanem Galileivel kezdődik. Stevin levezetéseinek inkább számítási, mint mechanikai elvek szempontjából van eredetiségük; hidrosztatikai módszerével lényegileg Archimédesznél maradt, ezért őt csak a tárgy terjedelmének bővítésére való tekintettel mondhatjuk a hidrosztatika második megalapítójának.” Stevin eredményeit a vízi építészetben felhasználták, de ő maga a gátakra, zsilipekre, szivattyúkhoz ritkán ment ki. ozzá hasonló nagy mérnök volt Nicholas Cruquius (1678—1754), aki a már meglevő hollandiai csatornákat, belvizeket, partokat, vízszabályozó rendszereket térképezte. Egy sor könyve jelent meg, foglalkozott csillagászattal, árapálytáblázatokat állított össze stb. Leegwater és Cruquius emlékét a hollandok két óriási gőzüzemű szivattyú elnevezésével is megörökítették. Érdemes ezekről pár szóval megemlékezni. A múlt század közepén a haarlemi terület vízmentesítésére egy angol gépgyárban három gőzszivattyútelepet rendeltek, a Leegwatert, a Cruquiust és a Lijndent. Ez utóbbi régen ócskavassá vált, de az első kettő ma is megvan. Nemcsak mint technikai emléket őrzik őket, időnként mindegyiket megindítják, részben vízszivattyúzás, másrészt a látványosság kedvéért. Emlékérmet is verettek a szivattyúkról. A szivattyúhoz kör alakú, erődítményre emlékeztető téglaépület, közepén áll a világ legnagyobb, 11 tonna súlyú, tandem elrendezésű gőzhenger-Az Ijssel tó vizéből előbukkanó repülőgéproncs. Képünkön egy Wellington bombázó motorja ger vize ugyanolyan erővel nyomja a töltés oldalát, mint egy keskeny, de ugyanolyan mély csatornáé. (Figyelmen kívül hagyva a szél, hullámzás hatását.) Az oldal- és a fenéknyomás tanulmányozása 'közben megállapította, hogy egy vékony és egy széles hengerből álló közlekedőedényben a vékony vízoszlop leszorításakor a széles hengerben levő vízoszlop annyiszor nagyobb erővel emelkedik felfelé, ahányszor szélesebb a vastagabb henger a vékonyabbnál. Ezzel a megfigyeléssel a hidraulikus sajtó elvét fektette le — de annak kivitelezése Joseph Bramah (1748—1814), angol mérnökre várt. Kísérleteivel kapcsolatos számítások helyett gyakran alkalmazott grafikus Ahogy Stevin elsősorban az elmélet terén dolgozott, úgy művelte Jan Adriaensz Leegwater (1575—1650?*) a gyakorlati hidraulikát. Vizet szivattyúzó szélmalmokat — amelyek mindmáig jellemzik a holland tájat —, csatornákat — amilyen például a Beemster belvízlevezető rendszer — épített 1608—1612 között. A haarlemi tó vizének eltávolítására 160 nagy szélmalmot épített; tervét és az előmunkálatokat, a végrehajtás körvonalait a „Haarlemmermeer— Boeck” című, 1641-ben megjelent művében ismertette. * Halálának pontos dátuma nem ismeretes. párja. Az alsó, kisnyomású henger belső átmérője 3,66 méter, a felső — nagynyomásúé — 2,13 méter. A függőlegesen fel-le mozgó dugattyúrúd 11 himbát emel és húz le, ezek túlsó végéhez csatlakozik a 11 szivattyúrúd. Minden ütem 6 köbméter vizet emel, az egyes szivattyúkat aszerint kapcsolják be, hogy sok vagy kevés vizet kell-e emelniük. Mindegyik gépóriás 450—450 lóerőt teljesít. A három telepet 1848-ban helyezték üzembe, de három év múltán már nem volt mit szivattyúzniuk, s így azóta csak szükség esetén — és bemutatásra — indítják meg. Dr. Horváth Árpád 13
