Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
Hl MA RI RTAS A BALATOMON AZ ELŐZMÉNYEK A balatoni hínár körül folyó vita nem új keletű, hiszen a múlt század 80-as éveiben már foglalkoztatta a közvéleményt, melynek nyilvános hangot, nem véletlen, éppen a Keszthelyi Georgikon tanára, Deininger adott (1890). Ö volt az, aki nyilvános vitát szervezett Keszthelyen, akcióját a hínár tömeges megjelenése váltotta ki, ami a keszthelyi partok előtt, az akkori strandon a fürdőzést jóformán lehetetlenné tette. A kérdés ilyen éles felvetésének két alapvető indoka volt, mely sarkalatos változást hozott a Balaton életében. Az egyik, hogy Széchenyi és Kossuth tevékenysége során a polgáriasodó társadalom felfedezi a Balatont, mint üdülőtavat. A másik alapvető indok, az 1863-ban elkészült siófoki zsilippel megkezdődik a tó vízállásának stabilizálására való törekvés. Bár a Déli Vasút megépítése (1852) és a tavon a Kisfaludy gőzös vízre bocsátása (1846) az egész Balatonon az üdülőtó jelleg fellendülését megindítja, fejlődésében mégis Keszthely városiasodó hagyományaival Füred mellett kiemelkedik. 1846-tól működik a móló mellett a Fürdőház egy enyhe vonalozású öbölben, ahol a hínár megjelenése és a partok feltöltődése a partok egy belső vonalon történő szabályozására késztetett (1. ábra). Hozzátartozik a kérdéshez, hogy a 80-as, 90-es években a Kis-Balaton torkolati szakasza teljesen leszűkül — közel a mai Zala mederhez hasonlóan — a Balaton hordalékot befogadni nem tudja, és megkezdődik a keszthelyi partok előterének az öböllel együtt az eliszaposodása, amit a hínár és nádas kiülepítő hatása csak fokozott. Í Ezekhez a lokális környezeti okokhoz csatlakozott a vízszint* szabályozás generális hatása, mely a vízjárás stabilizálására való törekvésével, nemcsak a hínárféléknek, hanem minden vízinövényzetnek kedvezőbb életfeltételeket biztosít a korábbi 2,0—2,5 m-es vízjátékkal szemben a már szabályozott első évtizedekben (1879-ben 1,9 m, 1876-ban „0” m, 1867- ben —0,4 m). A kritikus időben 1884-től 1895-ig a vízállása „0" és +0,5 m között változik, ami a hínár előtörésének rendkívül kedvez. Az általános igényre figyelemmel ekkor térnek át a Kiszely-féle szabályzat felső +0,95 m-es maximális szintjének közelébe, mely szerint azóta nem tűrés nélküli abszolút megfogalmazásában, — ma a +1,0 m-en állandósult. A vízszint állandósulása a továbbiakban is pozitívan befolyásolja a vízinövényzetet, és ennek következtében időszakonként, amikor a hínár mennyisége nőtt, a kérdés ismét előtérbe került. Fo-1. ábra. A partvonal előretörése a keszthelyi kikötő környezetében Tócsagaz (Ceratophillum Submersum) Borzhínár (Ceratophillum demersum) [lebegő] Csillárka (Chard) Tófonál (Zomichellia) Rucaöröm (Solvinid natans) Nagy tüskéshfnár (Najas marmind) Kalákán (Stratiotes aloides) [lebegő] átvilágított víz egyezik, Alkalmazkodó képességük nagy, Könnyen be tudnak illeszkedni az új biocönózisba. 20
