Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
„Legalázatosabb előterjesztés" — de semmi mellébeszélés. Itt az ideje. „Hogy az ország is tegyen valamit, miután a test egyik részének elcsenevészesedése természetesen az egész betegségét vonná maga utón." és „Hogy végre a legmagasb kincstár is viselje a teher egy részét, mert a közlekedési eszközök könnyítése, főleg a Tiszán, a sószállítást illetőleg igen nagy megtakarítást vonand maga után, ez által pedig a kormány azon helyzetbe fog jutni, melyben a sót.. . jelentékenyen olcsóbban adhatná, minek folytán a fogyasztás, és ekként a tiszta bevétel is neveltetnék." A diplomata előtt az sem titok, mi az amitől odafenn az udvarban megnő a hajlandóság. A kérést — bár a legalázatosabb legyen — nemigen szokták figyelemre méltatni. „Sürgős, sőt mellőzhetetlen Felséged legmagasb királyi szava, azért mert a kérdésben forgó s már alakult társaság, melynek több tagja az ezen tél folyamatában is kiöntött és mindent elpusztító Tisza árja következtében a kétségbeesés szélén áll, már a jövő márczius hó végével gyülend össze Pesten. Ha én ... határozatlan szavakkal és üres kezekkel jelenek meg ... ez esetben természetes vagy legalább megbocsátható, ha az illetők az előttök feltűnő legelső lidérczet vakon követik .. ." 1846 februárját írják. Bécsben ne hallottak volna Kossuth Lajosról? Az ébredező szabadságvágyról? Bécs pénzt küld. A kamarai sóalapból évi százezer forintot Ígérnek meg, Széchenyi István emlékműve Tiszadobon s Ferdinánd — uralkodói keggyel — egyszeri segélyként százezer forintot utal ki a kincstárból. Ezzel együtt a Tiszavölgyi Társulat 550 ezer forinttal rendelkezik már. Meg lehet kezdeni a munkát! Illetve: meg lehetne. 1846. ápr. 8. Széchenyi-napló: „Beteg vagyok, de nem csüggedt! Tiszaszabályozási ülés Károlyi Györgynél. Egyre jobban összezavarodunk — megmutatom a kiutat.. . Elégedetten állunk fel ...” S egy órával később a drámai fordulat. „Vásárhelyi haldoklik, megütötte a guta! Micsoda óriási veszteség! Micsoda zűrzavar!" A tervező és egyben — Széchenyi megbízatása alapján — kivitelező halott. Meghalt a Tisza-szabályozás konllyen rekesztett fokokban halásztak a régi Tiszán Lent: Az ártéri folyó. Sárréti táj cepcióját védve, s vele együtt csaknem sírba került a Széchenyi-program is. A rövidre látók, a rövid távon gondolkozók, a toldozó-foldozó megoldás hívei — bukszájukat féltve — új terv, új szakértői vélemény után kiabáltak. Meghívták az osztrák műszaki igazgatás két mérnökét. Egyikük, Francesconi, rábólintott Vásárhelyi tervére. Igen, átvágások, végig a Tiszán, védőgátak, a folyó sodrának meggyorsítása. Paleocapa azonban olcsóbb tervváltozatot terjesztett elő. Elsősorban gátépítés, kevesebb átvágás. A Társulat neki tapsolt ... Messze jövendőnek... Széchenyi enged. Torzsalkodások, olcsó huzakodások áldozatául nem vetheti oda a Tisza völgyét. Nem vetheti az Alföldet, nem az országot! A politikust a realitás köti, az „ahogy lehet" elve. Elfogadja a módosított tervet... És 1846. augusztus hetedikén a dob-szederkényi átvágásnál megteszi az első kapavágást... Az ember elveszhet — az ügyből meg kell menteni a menthetőt. * A Tisza partján, Tiszadobon két emlékmű áll. Egy obeliszk és egy szobor. A szobrot Vásárhelyi Pál emlékére emelték. Az obeliszk Széchenyi István előtt tiszteleg. Talapzatára Arany János szánt gyönyörű sorokat: Széchenyi áll itten. Meghalt. Nem hal meg az érdem: Messze jövendőnek szüli örökbe fiát. A márványra egy másik költő szavait vésték fel. Szász Károlyét: Két hatalom versenge soká a róna bírásán, emberi szorgalom és a vizek ős eleme, Széchenyi lett birő, a Tiszát medrébe szorító Szózata s a nagy tér im szabad és a miénk. Kása Csaba (Következik: Pesti por és sár) 17
