Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
Dr. Gergely István államtitkár a rádió riporterének nyilatkozik a tószegi védekezésnél jelentős létszámnövelést és a kért technikai eszközök alkalmazását elsődlegesen Tószeg, Tiszavárkony, Vezseny, Tiszajenő, Tiszabög, Tiszakécske és Nagyrév, valamint Martfű és Szolnok települések közvetlen védelme, valamint a közel 30 km-t kitevő „magasparti" nyúlgát- és jászolgát-építési munkák tették szükségessé. A tetőzés időszakában az elkészült nyúlgátak és jászolgátak folyamatos karbantartását, védképességének biztosítását végeztük. A nyúlgátak hullámverés és csapadékerózió elleni védelméről a biztonság érdekében gondoskodnunk kellett. A csapadékerózió ellen a nyúlgátakon 7015 fm hosszban fóliaborítást készítettünk. A fővédvonalakon a kedvező széljárás miatt csak rövid szakaszon kellett hullámverés ellen védekezni, melyek csak az előző évben gyepesített töltésszakaszokon és az erdőfelújítások helyén készültek. A nyúlgátak hullámverés elleni védelmével együtt 17 690 fm hullámverés elleni védművet építettünk ki. A tetőzés időszakában és azt követően egyre nagyobb mértékben jelentkezett a fővédvonalak mentén a fakadóvíz és a szivárgóvíz. A lassú apadás miatt több helyen jelentkezett a töltések mentett oldali rézsűjén átázás. Tiszabura belterületén a töltés állékonyságát veszélyeztető rézsűhámlás elkerülése érdekében 300 fm hosszban bordás megtámasztást készítettünk homokzsákból. A tiszakürti arborétum területén keletkezett buzgár lokalizálását ellennyomó medence kiépítésével sikeresen végrehajtottuk. Az 1970. évi árvíz után épült Tiszakürt, tiszainokai szivárgók működése kielégítő volt. A tiszakürti szivárgó kivezető bordáinál jelentkező feliszapolódást átépítéssel megszüntettük. A fővédvonalakon további öt helyen keletkezett csurgás, 3 helyen buzgár, melyek lokalizálását sikeresen végrehajtottuk. Az átázási, szivárgási jelenségek miatt a figyelőszolgálat megerősítését biztosítottuk. A töltések mentén a fakadóvíz maximális hossza a védekezés alatt 196 620 fm, szivárgóvíz 9900 fm hosszon jelentkezett, a fakadóvízzel borított terület maximális értéke 1628 ha volt. A védekezési időszak utolsó, jelentős erőpróbája a tiszaligeti szennyvízátemelő telep környékén keletkezett buzgár lokalizálása volt. Február 26-án a tiszaligeti szennyvízátemelő közelében nagymérvű felázás jelentkezett. A felázás megjelenése után észlelték, hogy a szennyvízátemelőhöz érkező víz menynyisége lényegesen megnövekedett. A záporszivattyú is automatikusan bekapcsolt. Február 26-án 16 órakor a felázás gyors erősödését észlelték, és a VIZIG- hez fordultak segítségért. Azonnal megkezdődött a veszélyes terület leterhelése, illetve körülzárása. A tiszaligeti szennyvízfőgyűjtő vezeték ezen a szakaszon a töltéslábtól mintegy 30 m-re halad. Február 26-án 19 órakor a szennyvízfőgyűjtő 5 aknáján feltört a víz. A vízügyi dolgozók azonnal megkezdték az aknák eltömését és körülzárását homokzsákkal. Az Igazgatóság Tiszaligeten tárolt 12 000 db töltött homokzsákjának felhasználásával megkezdődött a veszélyeztetett terület körülzárása, mellyel sikerült a víz elterülését megakadályozni és ellennyomó medencét kialakítani. Február 27-én hajnalban megkezdődött a szorítógát kiépítése. A földtöltés építési területének biztosítása érdekében a víz továbbterjedésének megakadályozására homokzsákból 4 párhuzamos szorítógátat kellett rövid idő alatt kiépíteni, összesen 37 000 homokzsák beépítésére került sor. A földtöltés építésével egy időben az Igazgatóság védelmi osztaga megkezdte pátriával a kritikus szakasz lezárását. A földtöltés gyors ütemű kiépítésével a feltörő víz elhatárolását sikerült véglegesen biztosítani. Február 28-án 15 órakor a búvárok megtalálták a töltés alatti vízátfolyás Tisza felőli nyílását, amelynek eltömését homokzsákkal azonnal megkezdtük és estére befejeztük. Ezzel a beavatkozással a veszély elhárítása megtörtént. Részletes feltárás fog választ adni a kezdeti 20—30 l/sec felszínre törő vízhozam miként és miért emelkedett 150—200 l/sec értékre mintegy 30 fm-es szakaszon, alig 36 óra leforgása alatt. A védelmi fokozatok megszűnése előtt már megkezdtük a kiépített védművek pontos felmérését, nyilvántartásba vételét. Azokon a helyeken, ahol a nyúlgátak földből készültek, és fennmaradásuk nem ütközik más érdekkel, a bontási munkát nem kezdtük meg. Ezeket a magasparti nyúlgátakat célszerű minél hosszabb szakaszon meghagyni, hogy esetleges újabb árvízvédekezés esetén csak helyreállítási munkát kelljen végezni. (Lakitelek, Tiszakécske, Tiszajenő, Vezseny, Várkony, Tószeg, Nagyrév, Martfű). Azokon a töltésszakaszokon, ahol jelentősebb mérvű szivárgást, illetve átázást észleltünk, a részletes talajmechanikai feltárást már a védekezés során megkezdtük. Az észlelt jelenségek és a keletkezett fővédvonali károk miatt több helyen szükséges helyreállítási munkát végezni, melynek előkészítését megkezdtük. TAPASZTALATOK Az Árvíz- és Belvízvédelmi Területi Bizottság és a védekezés minden résztvevője tudatában volt munkája fontosságának, a feladat nagyságával és azzal, hogy egy ilyen árvízvédekezés eredményesen csak határozott és egyértelmű összefogással, egymás messzemenő segítésével lehetséges az emberi élet, a termelés zavartalansága, a lakosság és a népgazdasági vagyon védelme érdekében. A három ízben hozott összesen 40 határozat jól szolgálta a Közép- Tisza-vidék eredményes árvédelmét. Végül is joggal állapította meg az Ar- és Belvízvédelmi Területi Bizottság, hogy a vízügyesek, honvédek, a tanácsok, a BM, az üzemek, vállalatok és a közerők együttes munkája a fővédvonalak között vezette le az árvizet. Köszönet ezért minden védekezőnek. A tiszai árvizek több mint 100 éves írott történetében az úgynevezett téli árvíz az ideivel együtt összesen ötször fordult elő, és nagyságrendben ez a mostani volt a legnagyobb. Az árvíz levonulásának időtartamában közúti járművekkel csak azokat a helyeket lehetett megközelíteni, amelyekhez burkolt utak épültek, az egyes védelmi pontok megközelítésében kiemelt szerep jutott a vízi járműveknek. A közúti közlekedés ilyen nehézségei mellett a védelemvezetés műszaki ellenőrző és megfigyelő tevékenysége számára hatékony eszköznek bizonyult a légi megfigyelés. A rendszeres légi felderítés és megfigyelés szükséges és jelentősen megkönnyíti a védelemvezetés döntéselőkészítő, értékelő és ellenőrző munkáját. Az előrejelzések birtokában a védekezési magasság meghatározásával egy időben, figyelembe véve az időjárási viszonyokat és a megközelítési lehetőségeket, a védelemvezetés a közel 30 000 fm hosszú magaspart kiépítésére szakaszonként optimális technológia alkalmazását határozta el. A nyúlgátak és jászolgátak, ahol erre lehetőség 33
