Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
4z észlelőhálózatban végzett megfigyelések alapján lehetőség van a távolhatás irány szerinti alakulásának vizsgálatára. A területen a nyugalmi vízszint esése 5,10—4, a lejtés közel kútsor irányú, erre merőlegesen szintesnek tekinthető. E korrekciókkal depressziószelvények szerkeszthetők, melyeken a távolhatás értékét az s(2H — s) = 0 pontnál olvashatjuk le. Az ekvivalens távolhatás a számítottal egyező területű kör sugara. Békéscsaba—újkígyóst víztttíífdcp Vízmű tápterület Irány 1971. 1. 1971. II. Időpont 1973. III. 1973. IV. 1975. VI. 1975. VII. К 1910 3150 6300 2880 1900 2750 Ny 1850 3150 3000 1510 1900 2750 É 1450 3000 2190 3160 2510 5000 D 1000 1260 1440 1150 1000 1250 Ekv. 1960 3030 3480 2540 2175 3280 a különböző időpontok között általában A legkisebb távolhatás rendre déli irányban átokul ki, a legnagyobbak kelet és észak felé jelentkeznek. A legkisebb változással is a déli irány jellemezhető: a legnagyobb és legkisebb leérték hányadosa 1,4, míg kelet és észak felé 3,3—3,4. A távolhatás ^anizotrópiája” arra utal, hogy a termelt vízkészlet déli irányból utánpótlást kap. Az értékek szórása a kapcsolatok sztochasztikus jellegét bizonyítja. A változások előjele minden irányban azonos és a tápterület permanens növekedése egyik irányban sem figyelhető meg. vízminőség Az eddigi megállapítások szerint a vízmű „beállt": a termelés által okozott vízszintsüllyedés, a tápterület nagysága, leszívás által érintett kőzettömb térfogata a termelési és időjárási tényezőknek megfelelően változik. A vízminőségi paraméterek jellege sem lehet eltérő: pl. az összes sótartalomnak egy sokéves átlagérték körül kell ingadoznia. A vízminőségi adatok bizonyító erejéről le kell mondanunk, ugyanis a vegyvizsgálótok jelentik az újkígyósi észlelések gyenge oldalát, úgy a vizsgálatok számát, mint mélységét tekintve. A közegészségügyi célból végzett ellenőrző jellegű évi 1—2 vizsgálat még nem jelent biztosan értékelhető adatmennyiséget, és az analízisből lényeges komponensek hiányoznak. A 6. és 7. ábrán az összes keménység fellelhető adatai szerepelnek. Az értékek alakulásában biztos tendencia nem ismerhető fel, az eredmények szórása jelentős. Feltűnő, hogy a kútsor északi tagjainál az eddig mért értékek átlaga 13, a délieké 15 Nk° körüli. Minthogy a tájegységben a rétegvizek keménysége a mélység növekedésével csökken, az északi térrészben a mélyebben fekvő rétegek tápláló hatását 6. ábra. Keménység idősora 26
