Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
Pipa a töröknek A költségek előteremtése nem egyszerű. El kell nyerni a kormány jóindulatú támogatását. Meg kell szerezni a nádor — József főiherceg — bizalmát. Ez a hermelin-palástos úr már bizonyította. hogy van benne hajlandóság a jó ügyek felkarolására. Támogatja a kulturális, a városrendezési törekvéseket. Miért ne értené meg a folyószabályozás jelentőségét? Széchenyi az első csatát megnyeri. A nádor kinevezteti a Duna-szabályozás királyi biztosává. A cím mellé a kincstár kiutal 40 ezer forintot. Nincs szükség a sóra, a szegények utolsó filléreire ... Igen, de ez már 1833. júniusában történik, Pozsonyban. Közben évek teltek el az első al-dunai expedíció óta. Széchenyi megéri, ami ezen a tájon a nagyot akarók sorsa: megdobálják sárral, meghajigálják kővel. Pénzbeli segélyről szó sem lehet. Nem bíznak benne. Egy műszaki tisztet kívánnak mellé rendelni, hogy „egyre-másra figyelmeztesse” a grófot. A császár elküldi az Al-Dunára megbízható emberét, Észtéi Ferdinánd főherceget. Ellenőrizze, igazat jelentett-e a megszállott magyar? Miért fordul mégis a kocka? Egyetlen magyarázata van: Széchenyi kitartása. Lenyeli a sértéseket, elviseli az orvtámadásokat. Azért sem sértődik meg. És a közvélemény melléje áll, a haza ébredezik. Komoly erő az ilyesmi, még a bécsi udvar számára is. 1833. jún. 20. Pestről kifut az I. Ferenc gőzhajó. Széchenyit mell- és gyomorgörcsök kínozzák. Akkor is megy. Találkozik az oraviczai polgármesterrel, aki átnyújtja a számításait. Eszerint a Duna hajózhatóvá tétele 90 évi munkát és 3 millió pengőforintot kíván .. . Igen, biccent Széchenyi, meglehet. De megpróbáljuk a 3 millió nélkül is. Műszaki ellenvéleményt hallgat meg: — Ha a sziklákat eltávolítják, a víz egészen kiapad! — Jó! — felel a gróf. — Úgy hát kiszáradnak a mocsaraink. Másvalaki ezt veti ellen: — Szétrepeszthetik a sziklákat! A víz színe nem száll lejjebb . .. — Bravó! Megnyitjuk hát a közlekedést a tengerig! Pancsován találkozik Vásárhelyivel. Együtt nézik meg a Kazán-szorost. Széchenyi díszmagyart ölt .bejelenti magát Ozmán pasánál. (A Durva kérdéses szakasza az akkori Törökország határát is érintette.) Pipát visz a kontyosnak, hogy megnyerje jóindulatát. A folyó egyik felén a török az úr! Haza és világfolyó Július 29. Megkezdődnek a sziklarepesztési munkák. Hiába az ajándékpipa, Ozmán ágyúztatni akar Vásárhelyi embereire. A török a Vaskaput birodalma kapujának tekinti. Újabb ajándékok a pasának: ló, pisztoly, kocsi, sátor. A mederszabályozó azzal is tisztában legyen: mitől hunyja be a szemét Allah ... Az ágyúk csendesek, omlanak, roppannak a szikláik. Széchenyi előtt fehér papír: „Mentői inkább átgondolom, mily nagy munkát vállaltam magamra, annál jobban borzongat a hideg. Hazámfiáit, a magyarokat regenerálni, és a Dunát föleleveníteni! Ez életembe fog kerülni. Hagyján, szebben nem veszthetném el azt!" Negyvenkettedik születésnapját üli éppen. A magyarokat megújítani? Hiszen a honfitársak között is akad elég ellenség. Gáncsoskodók, nyílt gyűlölködők. A pozsonyi hídon — ezt éppen Széchenyi egyik elszánt ellenfele örökítette meg — alföldi emberek bámulják a Dunán úszó gőzöst. És így üdvözlík a hajót: „Éljen a haza! Éljen gróf Széchenyi!" Terjed a hír, szerte az országban: Nagycenk küldött valakit, aki rázza, ébresztgeti a tetszhalottat. Haza, haladás — Széchenyi. A hírlapok versben köszöntik a sziklarepesztőt: Világfolyóvá lóngeszed a Dunát Avatni készül, hogy lebeg eddig is Hullámain több gőzöny, áldást Hozva reád, egyedül te míved. Hanem az ellentábor sem csendes. És a közönyösek, a makacsok azok közül kerülnek ki, akik nem akarnak az „országos tárgyról" hallani. Akiknél a pénz van, akiknek áldoznia kellene a vagyonukból, jövedelmükből. Néha már dühödtebbek, acsargóbbak, mint a bécsi udvar. Széchenyi azonban következetes. A tét: a nemzet léte. Ezért ül ott, elgyötört testtel, megzavart lélekkel is az országgyűlésen, és képviseli, magyarázza a vízügyet, toborozva a híveket. A vízügy kulcskérdés — ezt hirdeti a legmagasabb fórum. A vízépítés, vízgazdálkodás nemcsak gazdasági, gazdaságföldrajzi szereppel bír, de tájalakító ereje is van. És a gazdaság-műszaki alapok megváltoztatásával a polgárosodást is Egy 1834-ben felállított Vásárhelyi-féle vízmérce elősegíti. A lét vagy nemlét kérdéséhez vezet a gondolatmenet. Milyennek képzeljük el a parlament szónokát? Kortársa — dr. Búsbach Péter, egykori képviselő — jóvoltából, filmszerűen előhívható az országgyűlési Széchenyi alakja. „Magas, izmos termet, de arányos összhang a test minden egyes része közt, tojásdad fej, fekete, sűrű, göndör fürtökkel, feltűnően erős fekete szemöldökkel; bajusza szintén fekete, de nem erős, körszakálla volt, de tisztára borotvált állal. Szemei barnák és áthatóak. Homlokának közepén, a szemöldök között, melyek majdnem összeértek, egy ér dagadt ki koronként; ajkai körül folyton egy gúnyos vonás, amely nem lehetett bizalomkeltő a vele érintkezőkre, de határozottan félelmes ellenfeleire. Hangja erős de kissé sértő recsegéssel; élénk taglejtés és arcjáték beszéd közben; amit végtelenül hosszú periódusaival homályossá tett volna, azt koronkénti szemhunyorításával, jellemző kézmozdulataival megérthetövé tette. Szerette beszéd közben a hasonlatokat és parabolákat.” Az országgyűlés csak az egyik küzdőtér. Széles körben hirdetni az elveket: erre valók a hírlapok. Kötetszámra mennek Széchenyi vízüggyel foglalkozó újságcikkei. Szívesen ajánlotta fel például hasábjait a „Társalkodó". A Dunaszabályozás, a dunai hajózás kérdései rendszeresen szerepeltek ebben a lapban. Ma ezt úgy mondanánk: Széchenyi felismerte a propaganda jelentőségét. Saját zsebből Aztán újabb utak, lenn az Al-Dunán, az elhanyagolt tájak, a „dögletes mocsarak" között. Itt is gondok, nehézségek. Természeti, külpolitikai akadályok. Égető napsugár, meredek hegyek, szakadékok. Méregdrágák a nélkülözhetetlen szükségleti cikkek. Maláriaveszély. A török határőrség fenyegetőzése. Mégis haladnak a sziklarepesztők. Ha az időjárás, vízjárás engedi, néhány hét alatt akár négyezer köbméter sziklát is kirobbantanak. Közben meghal Ferenc császár; Bécs egyszeriben megtagadja a támogatást. A munkabéreket, a költségeket Széchenyi saját zsebéből fizeti. A munkát nem engedi leállni. Ne maradjon az al-dunai terv terv „kegyetlenül kecsegtető édes álom ...” Beköszönt 1837. A kormány végképp lakatra zárja a kincstárat. Több pénze nincs a Dunára. De ekkor már a veszedelmes sziklazátonyok, szirtek eltűntek a Kazán-szorosból. És Báziástól Turnu-Severinig elkészült a partfalba vésett vontatóút. A „Széchenyi út”. Gőzhajók jöttek-mentek, át a Vaskapun. A zsák, amelyben Széchenyi hasonlata szerint a magyar élt, megnyílt. Kása Csaba (Következik: A Tisza költeménye) 17
