Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
Arcképcsarnok köztársaság idején Bogdánfy került a vízügyi szolgálat élére. Így lehetősége nyílt arra, hogy kidolgozza a Tanácsköztársaság vízügyi programját, mely koncepcióját tekintve igen előremutató volt. Meggyőzően támasztják alá ezt a kortárs Hevesi Gyula szavai is, aki „A Tanácsköztársaság vízgazdálkodása” c. kiadvány előszavában a következőket írta: „A vízgazdálkodás területén dolgozóknak különösen megvan az okuk és joguk arra, hogy a Tanácskormány újszerű vízügyi politikájáról, szemléletéről, mint a magyar vízügy fejlődésének kiemelkedő szakaszáról, haladó hagyományáról megemlékezzenek. A mai gazdasági életnek ez az egyik új és központi jelentőségűvé vált munkaterülete hazánkban a Tanácsköztársaság idején BOGDÁNFY II. fl haladás ügyéért Bogdánfy rövid portréjának megrajzolása nem lenne teljes, ha pályafutásának bemutatását csak műszaki, tudományos tevékenységére szűkítenénk le és nem méltatnánk bátor politikai ténykedését, mellyel nagyban hozzájárult a társadalmi haladás ügyéhez. A nagyszerű, gazdag életmű rövid összefoglalása e nélkül rendkívül hiányos volna. Bogdánfy politikai állásfoglalását első ízben az 1889-ben megjelent „A földműves-szocializmus és az Alföld öntözése" c. tanulmányában fejtette ki. Ebben élesen bírálja a kormányzat gazdaságpolitikáját és messzemenően elítéli a nagybirtokrendszer fenntartását. Többek között ezeket írja: „Egyrészről ... a föld termőképességének csökkentése, a lakosság szaporodása, az igények növekedése, másrészről az a közöny, mellyel a jövedelem fokozása és megosztása iránt úgy a hatóságok, mint a társadalmi rétegek viseltettek, okozták elsősorban, hogy az alföldi szegényebb néposztály helyzete tarthatatlanná lett és a magyar földmívesnépnél a szocializmus eszméi termékeny talajra találtak. A baj itt keletkezett nálunk, nem külföldről jött ide: a külföldi agitátorok csak az elégületlenségnek irányt, kifejezést adtak, s a szociális mozgalmat szisztematizálták. Voltak a bajnak egyéb tényezői is: de a legfőbb ok a magyar földművelés rendszerében, a jövedelem elégtelenségében keresendő. És ha a bajt orvosolni akarjuk, akkor elsősorban a jövedelem fokozásáról, munkáról, keresetforrásról kell gondoskodnunk. Mióta Louis Blanc az embernek a munkához való jogát oly tisztán és kétségbevonhatatlant kimutatta, a nagy szociális problémák megoldása jóformán a munka rendszerének helyes és ésszerű megállapításán fordul meg.” „Birtokhoz kell juttatni a földmívest, hogy munkásságát azon a földön fejtse ki, mely az övé, melyhez a tulajdon szeretete köti, s melyben ha munkásságát tökéletesíti, elsősorban a maga hasznát mozdítja elő ... ... át kell vinnünk a köztudatba a hitbizományi és holtkézi birtokok megszüntetésének szükségességét.. .” Később megjelenő gazdaságpolitikai cikkeiben, tanulmányaiban is hasonló határozottsággal hirdeti eszméit és foglal állást az általa jónak tartott megoldás mellett. Ebből a szempontból igen figyelemreméltó a „Törvényjavaslat a telepítésről, az ingatlan feldarabolásáról és annak indoklása” c. tanulmánya is. 10 Az itt említett és ezekhez hasonló írásai a századelejei Magyarország politikai, társadalmi és gazdasági helyzetének olyan kitűnő elemzését adják, amelyek fényesen igazolják éleslátását és széles látókörét. Ilyen előzmények után egészen természetes volt, hogy 1919-ben a TanácsA kivándorlók hajója Utolsó pillantás a szülőföldre
