Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
1000 mm-es SENTAB cső fektetése a H—III—1 tápvezetéken egész rendszer megvalósítási költségét lényegesen csökkentették. A tározók — költségcsökkentő hatáson túlmenően — a vízkészlet-gazdálkodási célok megvalósítását is jelentős mértékben elősegítik. Jellemzésül csak annyit, hogy a tervezett vízhasználatok csúcsigénye 16 m3/s. Ezt az igényt 23,5 millió m3 tározókapacitás biztosítása mellett 4,6 m3/s szivtattyútelepi kapacitással szolgálják ki. A teljesség érdekében a megvalósítás főbb célkitűzései az alábbiak szerint foglalhatók össze: Debrecen város lakosságának és üzemeinek napi 113 000 m3 víz biztosítása; 30 000 ha terület részére öntözővíz megteremtése; közcélú tavak vízpótlása és vízellátása. A főművek különböző szintű tervezésénél és megvalósításánál mindenekelőtt az egységes vízgazdálkodási rendszer kialakítási szempontjait veszik figyelembe. A tervezés során vizsgálták a kapcsolódó beruházások főművekkel szemben támasztott igényeit, valamint a területvédelem, területtel való gazdálkodás szempontjait, amelyeket a tározók nagy helyigénye különösen indokolttá tesz. Fontos tervezési célkitűzés volt, hogy a megvalósítás és a hasznosítás lehetőleg kövesse egymást. A megvalósítást a térség fejlesztési igényének megfelelően szakaszosan, három építési ütemben tervezik. Jelenleg az I. építési ütem kiviteli munkái, valamint a rendszer szempontjából meghatározó II. megvalósítási ütem előkészítése folyik. A vízgazdálkodási rendszer vázát képező főművi létesítményeket (vízkivételi szivattyútelep, vízszállító útvonalak és tározók) a megvalósítási ütemeknek megfelelő ábrázolással a helyszínrajz szemlélteti. Az I. ütem íőművi létesítményeinek megvalósítási célja 7380 ha terület öntözővíz ellátása, ezen belül kapcsolódó beruházásként 5030 ha öntözőtelep tervezését és megvalósítását kezdték meg. Az 5030 ha fejlesztés négy mezőgazdasági üzemet érint. Az I. ütemben megvalósuló öntözésfejlesztések elsősorban Hajdú-Bihar megye zöldségtermelésének fejlesztését segítik elő. Az I. ütemben a főművi létesítményekre 232 millió Ft költségfedezet van, ebből az összegből az alábbi létesítményeket kell megvalósítani. — Átemelő szivattyútelep, 50 m-es emelőmagassággal és 4,6 m3/s vízszállításra (I. ütemben a technológiai megvalósítás 50%-os lesz). — H—1/1, H—III és H—III—1 vízszállító útvonalak, melyek 0 1000, 0 1200 és 0 1400 mm-es SENTAB és ROCLA vb. csövekből készülnek 12 km hosszúságban. — L—1 és az Ebesi kiegyenlítő tározók kiépítését 0,7 és 1,0 millió m3 hasznos kapacitásra, L—1 tározó teljes kiépítésekor a III. ütemben 5,0 millió m3-es nagyságú lesz. A felsorolt létesítményeken kívül számos vízkivételi és keresztező műtárgyat kell megvalósítani a vízszállító útvonalak mentén. A felsorolt főművi létesítmények műszaki és pénzügyi megvalósítása 1978. év végéig a tervezetnek megfelelően alakult, és eddig mintegy 100 millió Ft értékű munkát végeztek el. A megvalósítás döntő éve 1979 lesz, mivel év végéig a készültségnek el kell érni a 85—90%-ot. A vízgazdálkodási rendszer II. megvalósítási ütemének létesítményeit a VI. és VII. ötéves tervidőszakra készítik elő. A II. ütem megvalósítási céljai között szerepel további mintegy 15 000 ha öntözésfejlesztési lehetőség biztosítása, valamint a több célú főművek teljes kiépítése révén Debrecenben a lakossági, ipari és jóléti vízigények teljesítése. Úgy az I., mint a II. építési ütem megvalósítása és előkészítése során számos problémával találták szemben magukat az építők, amelyből a lényegesebbek: — A térség egyéb tervezett és megvalósítás alatt levő fejlesztéseinek (út, elektromos légvezeték, melioráció stb.) térbeni és szükség esetén időbeni öszszehangolása a vízgazdálkodási létesítményekkel nem kellő időben és mélységben történt meg, ugyanis a több ütemben és hosszú idő alatt (15 év) megvalósítandó létesítményeknél már induláskor biztosítani kell, hogy azok egységes, egymással célszerű kapcsolatban levő létesítményrendszerként jöjjenek létre. — Időben dönteni kell az öntözési szempontokat is jól figyelembe vevő üzemi és táblahatárok kialakításáról. Ezeket ugyanis gyakran csak földcserékkel és területrendezéssel lehet elérni. Tekintve, hogy az ismertetett térségi vízgazdálkodási rendszer megvalósítására nincsenek előírások, a gondok így csak a létesítés közben kerülnek felszínre. Sáfián János—Szűk Tibor Elkészült vizkivételi műtárgy a Keleti-főcsatorna partján 21
